Publius Valerius Publicola (i. e. 509)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Publius Valerius Publicola
Római Köztársaság consul
Hivatalban
Hivatalba lépés: i. e. 509 consul suffectus
i. e. 508
i. e. 507
i. e. 504
Előd Lucius Tarquinius Collatinus
P. Valerius Publicola
P. Valerius Publicola
Marcus Valerius Volusus
Utód Titus Lucretius Tricipitinus
P. Valerius Publicola
Spurius Lartius Rufus
Agrippa Menenius Lanatus

Született i. e. 6. század
Elhunyt i. e. 503
Róma
Foglalkozás politikus
katona

Publius Valerius Publicola (vagy Poplicola, meghalt i. e. 503, Róma) a Római Köztársaság consuli hivatala létrehozásának évében, i. e. 509-ben a száműzetésbe kényszerített Lucius Tarquinius Collatinus helyett consul suffectusszá választott politikus. A későbbiekben még háromszor választották consullá, így ő az első többszörös consul Róma történelmében. Népszerűségét cognomenje is bizonyítja, poplicola = a nép barátja.

Családja és ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Titus Livius és Plutarkhosz egyaránt arról írt, hogy a Valeria gens (Publius családja) a szabin területekről vándorolt Rómába, mégpedig Titus Tatius szabin király idejében. Mivel Tatius i. e. 748-ban halt meg, az i. e. 6. század végén a Valeriusok már másfél évszázados római múlttal rendelkeztek.

E másfél évszázad alatt gazdag római patriciuscsaláddá vált. Publius édesapja Valerius Volusus (prenomenje nem ismert), testvére pedig a szintén consulságig jutó Marcus Valerius Volusus. Házasságából két leánya született.

A gazdag nemesi sarj már consuli tisztsége előtt híres volt arról, hogy a plebs érdekeit védi.[1]

Közszereplése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lucius Iunius Brutus és Lucius Tarquinius Collatinus által vezetett, i. e. 509-es királyellenes lázadásban már részt vett, Brutusnak magánéletben is barátja volt. Ekkor megszűnt a Római Királyság, és kezdetét vette a Római Köztársaság kora. Az első consulválasztást Brutus, a népszerű bosszúálló, és Collatinus, a nagy tekintélyű etruszk nyerte meg, így biztosítva Rómát a királyok visszatérte ellen.

Publicola i. e. 509-ben távozott a közéletből, mert Collatinus helyett magát látta esélyesnek a cím elnyerésére. A háttérben azonban nem adta fel ambícióit. A senatus végül lemondatta Collatinust, tartva attól, hogy Publicola az elűzött Superbushoz csatlakozik.

Titus Livius szerint Collatinus ekkor az Aquilius és Vitellius családok (Aquilia és Vitellia gens) fejeivel szövetkezve a consulok (Brutus és Publicola) elleni merényletre készült. A perben Publicola játszotta a főszerepet, és Collatinust száműzték a városból, amivel elhárult az akadály Publicola consulsága elől.

Nem sokkal ezután támadás érte Rómát Tarquinii etruszk város részéről. A rómaiak Brutus és Publicola vezetésével vonultak harcba, győzedelmes, de nagy veszteségekkel járó csatát vívtak. A tízezer fős veszteségben ott volt Brutus is.

Egyedüli consul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Publicola Brutus halála után egy ideig egyedüli consulként viselte a hivatalt, ami legközelebb csak négy és fél évszázaddal később, Caesar alatt fordult elő. Nagy építkezésbe fogott, és a választások kiírását halogatta. Róma már nyíltan arról beszélt, hogy Publicola helyreállítja a királyságot, és maga ül a trónra. Publicola a senatus előtt azzal védekezett, hogy „... én vagyok a királyság legádázabb ellensége, ezért engem nem lehet azzal vádolni, hogy király akarok lenni...”

A monarchikus vádak elleni védekezésül több népszerű törvényt fogadtatott el a senatusszal még az új választások előtt. Például:

  • Consul lehet minden római polgár
  • A consulok határozatai ellen jogorvoslattal lehet élni (fellebbezés)
  • Tárgyalás nélkül kivégezhető (meggyilkolható) az, aki egyeduralomra tör
  • Adómentesség a fizetésképtelen plebeiusok részére
  • A patriciusok szigorúbb büntetési tételek szerint ítélendők el, mint a plebeiusok
  • A questori hivatal létrehozása, amivel a consul hatásköre alól kikerült a kincstár.

Ezen intézkedései nyomán kapta a publicus Valerius ragadványnevet.

I. e. 508-507-ben újabb háború következett az etruszkokkal, ezúttal Clusium királya, Lars Porsenna próbálta visszaültetni a Tarquiniusokat Róma trónjára. Ez volt Horatius Cocles és Caius Mucius Scaevola hőstetteinek ideje.

I. e. 506-ban, Marcus nevű testvére consuli ideje alatt a szabinok támadták meg Rómát, és az ifjabb Valerius is két győzelemmel tért haza.

I. e. 505-ben a latin liga fenyegette a várost, aminek tárgyalásos végeredményeként 5000 szabin költözött be Rómába, majd e szabinok segítségével Publicola megszállta a szabin területeket.

Publicola i. e. 503-ban halt meg, nem sokkal negyedik consulsága lejárta után.


Elődei:
Lucius Iunius Brutus
és
Lucius Tarquinius Collatinus
Consul
i. e. 509 (consul suffectus)
Kollégája:
Lucius Iunius Brutus
majd
Spurius Lucretius Tricipitinus consul suffectus
majd
Marcus Horatius Pulvillus consul suffectus
SPQR
Utódai:
Publius Valerius Publicola
és
Titus Lucretius Tricipitinus
Elődei:
Marcus Horatius Pulvillus consul suffectus
és
Publius Valerius Publicola consul suffectus
Consul
i. e. 508
Kollégája:
Titus Lucretius Tricipitinus
SPQR
Utódai:
Publius Valerius Publicola
és
Marcus Horatius Pulvillus
Elődei:
Publius Valerius Publicola
és
Titus Lucretius Tricipitinus
Consul
i. e. 507
Kollégája:
Marcus Horatius Pulvillus
SPQR
Utódai:
Spurius Lartius Rufus
és
Titus Herminius Aquilinus
Elődei:
Marcus Valerius Volusus
és
Publius Postumius Tubertus
Consul
i. e. 504
Kollégája:
Titus Lucretius Tricipitinus
SPQR
Utódai:
Agrippa Menenius Lanatus
és
Publius Postumius Tubertus

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Plutarkhosz: Életrajzok (Poplicola élete)