Prím zéta-függvény
A matematikában a prím zéta-függvény a Riemann-féle zéta-függvény analogonja. Az alábbi sorral definiálható, ami konvergens minden -re:
- .
Tulajdonságok
[szerkesztés]A Riemann-féle zéta-függvény Euler-szorzata implikálja, hogy:
ami Möbius-inverzióval:
Ha s tart az egyhez, akkor . Ezt a Dirichlet-sűrűség definíciója használja. Továbbá kiterjeszti P(s)-t a félsíkra, végtelen sok logaritmikus szingularitással azokban a pontokban, ahol ns pólusa vagy zérushelye ζ(s)-nek. A az értelmezési tartomány természetes határvonala, mivel majdnem minden pontjában szingularitása van a függvénynek.
Ha definiáljuk a
sorozatot, akkor
ami Li 2.7-edik lemmájával ekvivalens.
A prím zéta-függvény az Artin-konstanshoz is kapcsolódik:
ahol Ln az n-edik Lucas-szám.[1]
Speciális értékei:
s | P(s) közelítő értéke | OEIS |
---|---|---|
1 | ||
2 | A085548 | |
3 | A085541 | |
4 | A085964 | |
5 | A085965 | |
9 | A085969 |
Analízis
[szerkesztés]Integrál
[szerkesztés]A prím zéta-függvény integrálját végtelentől számítják, mivel pólusa -ben nem teszi lehetővé egy kellemes alsó korlát kitűzését már egyes egész értékekre a ág választása és felvágás nélkül:
A fontosabb értékek megint azok, amelyekre az összeg lassan konvergál:
s | közelítő értéke | OEIS |
---|---|---|
1 | A137245 | |
2 | A221711 | |
3 | ||
4 |
Derivált
[szerkesztés]Az első derivált
A fontos értékek azok, amikre az integrál lassan konvergál:
s | approximate value | OEIS |
---|---|---|
2 | A136271 | |
3 | ||
4 | ||
5 |
Általánosításai
[szerkesztés]A Riemann-féle zéta-függvény az egész számok negatív kitevős hatványainak összege, és a prím zéta-függvény a prímek negatív kitevős hatványainak összege. A kettő közötti átmenetet azok a k-prím zéta-függvények adják, amelyekben azoknak az egészeknek a negatív kitevős hatványai adódnak össze, amiknek k, nem feltétlenül különböző prímosztója van:
ahol a prímtényezők totális összege.
k | s | közelítő értéke | OEIS |
---|---|---|---|
2 | 2 | A117543 | |
2 | 3 | ||
3 | 2 | A131653 | |
3 | 3 |
A Riemann-féle zéta-függvényben a nevezők osztályozhatók a k index szerint, amivel az előáll, mint a függvények összege:
Ha a függvény előállításához csak azokat a prímeket használják, amelyek egy rögzített prímre egy adott maradékosztályba esnek, akkor további végtelen sozrozatok keletkeznek, amelyek a Dirichlet-féle L-függvény redukciói.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Weisstein, Eric W.: {{{title}}} (angol nyelven). Wolfram MathWorld
Források
[szerkesztés]- (1881) „The Sums of the Series of Reciprocals of the Prime Numbers and of Their Powers”. Proceedings of the Royal Society 33, 4–10. o. DOI:10.1098/rspl.1881.0063. JSTOR 113877.
- (1968) „On the prime zeta function”. Nordisk Tidskr. Informationsbehandling (BIT) 8 (3), 187–202. o. DOI:10.1007/BF01933420.
- Glaisher, J. W. L. (1891). „On the Sums of Inverse Powers of the Prime Numbers”. Quart. J. Math. 25, 347–362. o.
- Mathar, Richard J. (2008). "Twenty digits of some integrals of the prime zeta function". arXiv:0811.4739.
- (2008) „Prime graphs and exponential composition of species”. J. Combin. Theory A 115, 1374—1401. o. DOI:10.1016/j.jcta.2008.02.008.
- Mathar, Richard J. (2010). "Table of Dirichlet L-series and prime zeta modulo functions for small moduli". arXiv:1008.2547.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prime zeta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.