Prím zéta-függvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A matematikában a prím zéta-függvény a Riemann-féle zéta-függvény analogonja. Az alábbi sorral definiálható, ami konvergens minden -re:

.

Tulajdonságok[szerkesztés]

A Riemann-féle zéta-függvény Euler-szorzata implikálja, hogy:

ami Möbius-inverzióval:

Ha s tart az egyhez, akkor . Ezt a Dirichlet-sűrűség definíciója használja. Továbbá kiterjeszti P(s)-t a félsíkra, végtelen sok logaritmikus szingularitással azokban a pontokban, ahol ns pólusa vagy zérushelye ζ(s)-nek. A az értelmezési tartomány természetes határvonala, mivel majdnem minden pontjában szingularitása van a függvénynek.

Ha definiáljuk a

sorozatot, akkor

ami Li 2.7-edik lemmájával ekvivalens.

A prím zéta-függvény az Artin-konstanshoz is kapcsolódik:

ahol Ln az n-edik Lucas-szám.[1]

Speciális értékei:

s P(s) közelítő értéke OEIS
1
2 OEISA085548
3 OEISA085541
4 OEISA085964
5 OEISA085965
9 OEISA085969

Analízis[szerkesztés]

Integrál[szerkesztés]

A prím zéta-függvény integrálját végtelentől számítják, mivel pólusa -ben nem teszi lehetővé egy kellemes alsó korlát kitűzését már egyes egész értékekre a ág választása és felvágás nélkül:

A fontosabb értékek megint azok, amelyekre az összeg lassan konvergál:

s közelítő értéke OEIS
1 OEISA137245
2 OEISA221711
3
4

Derivált[szerkesztés]

Az első derivált

A fontos értékek azok, amikre az integrál lassan konvergál:

s approximate value OEIS
2 OEISA136271
3
4
5

Általánosításai[szerkesztés]

A Riemann-féle zéta-függvény az egész számok negatív kitevős hatványainak összege, és a prím zéta-függvény a prímek negatív kitevős hatványainak összege. A kettő közötti átmenetet azok a k-prím zéta-függvények adják, amelyekben azoknak az egészeknek a negatív kitevős hatványai adódnak össze, amiknek k, nem feltétlenül különböző prímosztója van:

ahol a prímtényezők totális összege.

k s közelítő értéke OEIS
2 2 OEISA117543
2 3
3 2 OEISA131653
3 3

A Riemann-féle zéta-függvényben a nevezők osztályozhatók a k index szerint, amivel az előáll, mint a függvények összege:

Ha a függvény előállításához csak azokat a prímeket használják, amelyek egy rögzített prímre egy adott maradékosztályba esnek, akkor további végtelen sozrozatok keletkeznek, amelyek a Dirichlet-féle L-függvény redukciói.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • (1881) „The Sums of the Series of Reciprocals of the Prime Numbers and of Their Powers”. Proceedings of the Royal Society 33, 4–10. o. DOI:10.1098/rspl.1881.0063.  
  • (1968) „On the prime zeta function”. Nordisk Tidskr. Informationsbehandling (BIT) 8 (3), 187–202. o. DOI:10.1007/BF01933420.  
  • Glaisher, J. W. L. (1891). „On the Sums of Inverse Powers of the Prime Numbers”. Quart. J. Math. 25, 347–362. o.  
  • Mathar, Richard J. (2008). "Twenty digits of some integrals of the prime zeta function". arXiv:0811.4739.
  • (2008) „Prime graphs and exponential composition of species”. J. Combin. Theory A 115, 1374—1401. o. DOI:10.1016/j.jcta.2008.02.008.  
  • Mathar, Richard J. (2010). "Table of Dirichlet L-series and prime zeta modulo functions for small moduli". arXiv:1008.2547.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prime zeta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.