Potenciális kibocsátás
A közgazdaságtanban a potenciális kibocsátás vagy a potenciális GDP a tényleges kibocsátás azon legmagasabb szintjét jelenti, amely hosszú távon fenntartható. A tényleges kibocsátás a való életben realizálódó, míg a potenciális kibocsátás az elméletben elérhető szintet jelenti.
Kibocsátási korlátok[szerkesztés]
A természetes (pl. fizikai) és intézményi korlátok korlátokat szabnak a növekedésnek.
Ha a tényleges GDP emelkedik és meghaladja a potenciális kibocsátást, akkor az piacgazdaságokban (azaz bér- és árszabályozás hiányában) az infláció növekszik, mivel a termelési tényezők iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Ennek oka a munkavállalók száma és ideje (pl. túlóra esete), a tőkeeszközök és természeti erőforrások véges kínálata. Ezek rövid távon értelmezett túlhasználata lehetséges, azonban csak korlátozott ideig. Például a munkaerő egészségügyi állapota leromlik a sok túlóra végett, a fákat gyorsabban vágják, mint, hogy újratermelődnének, vagy, hogy a gépek karbantartását elhalasztják. A technológia és az elérhető menedzsmentképességek úgyszintén korlátozottak. Grafikusan a kibocsátás természetes határon túli terjeszkedése a termelési volumen eltolódásának tekinthető az átlagos költséggörbe optimális mennyisége fölött. Hasonlóképpen, ha a GDP tartósan a potenciális GDP alatt marad, az infláció csökkenhet, mivel a beszállítók engednek áraikból annak érdekében, hogy több terméket értékesíthessenek, megfelelő szinten tartva a kapacitásuk kihasználtságát.
Erőforrás-felhasználás[szerkesztés]
A potenciális kibocsátást szokás nevezni természetes bruttó hazai terméknek is. A természetes bruttó hazai terméknek megfelelő kibocsátással rendelkező gazdaságban a munkanélküliségi ráta definíciószerűen a gazdaság természetes munkanélküli rátája.[1] [2] [3]
A potenciális kibocsátás és a tényleges kibocsátás közötti különbséget kibocsátási résnek vagy GDP-résnek nevezzük.[4]
A potenciális kibocsátást Okun törvényével kapcsolatban is tanulmányozták. Ez esetben a kibocsátás százalékos változása kapcsolatba hozható a kibocsátási rés időbeli integráltjával.
Mérése[szerkesztés]
Eredetileg termelési függvények által kívánták becsülni, majd Hodrick–Prescott-szűrő vált dominánssá, legújabban pedig ehhez a Kálmán-szűrő használatos.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mitchell, William (2009). "The dreaded NAIRU is still about!"
- ↑ Fullwiler, Scott (2010) [2011] "Treasury Debt Operations—An Analysis Integrating Social Fabric Matrix and Social Accounting Matrix Methodologies[halott link]"
- ↑ Clein, Matthew C. (2017) "Debunking the NAIRU myth", The Financial Times, 19 January 2017
- ↑ Betancourt, Roger (2008). "Capital Utilization" The New Palgrave Dictionary of Economics, Palgrave-Macmillan
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Potential output című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.