Pionír élőlény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pionírnak az olyan élőlényeket nevezzük, amelyek a pusztulást kiváltó ok megszűntével elsőként jelennek, illetve telepednek meg olyan területeken, amelyekről az élet valamiért kipusztult. A pusztulás oka lehet természetes, így például:

  • erdőtűz,
  • vulkánkitörés,
  • jégborítás;

de lehet mesterséges is, mint például:

  • erdőirtás;
  • ipari tevékenység.

A valamely területet benépesítő pionír növényfajok együttese a pionír növénytársulás. Mivel a fás növények pionír közösségeinek lombkoronája gyengén zár, ezek a fajok gyakorta korán termőre fordulnak, és a legtöbb évente, rendszeresen terem is. A pionír növényfajok magjai általában aprók és csak rövid ideig csírázóképesek, (a később betelepülő elegyfajoké közepes, a szukcesszió kései fázisában megjelenő klimaxfajok magvai nagyok és sokáig csírázóképesek).

A pionír növénytársulás laza, fajszegény, kiegyenlítetlen, a diverzitása kicsi. Tipikus pionír növénytársulások a Kárpát-medencében:

  • nyílt homoki egyéves gyepek,
  • nyílt sziklagyepek,
  • mémely vetési gyomtársulások.

Tipikus pionír fásszárúak:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]