Perzekútor
A perzekútor (egyes helyeken perzekutor; a latin = „üldöző” szóból származik) fegyőr, börtönőr, fogolykísérő, smasszer, megyei csendbiztos. Elsősorban a betyárok ellen vetették be őket.
| „ |
Gyünnek a perzekútorok: (Népballada) |
” |
| – Majd elmögyök napkeletnek, … (részlet) | ||
Irodalmi művekben[szerkesztés]
- Szigligeti Ede: Liliomfi című komédiájának szereposztásában két perzekútor szerepel.
- Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényében is szerepelnek a betyárok ellen harcoló csendbiztosok, ráadásul az egyik fejezet címe: Perzekútorok.[2]
„Csakugyan két perzekutor jött Tövis Borcsával, két nyalka pandúr. Pirossal volt kihányva a ruhájuk, és akkora fejér pléhgombok voltak felvarrva sűrűen a dolmányukra, hogy a szeme is szikrázott a falusi gyerekeknek. ”
– Részlet a regényből[3]
- Szenti Tibor: Betyártörténetek kötetének egyik novellája: Az elvert perzekútorok.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Betyárvilág Archiválva 2017. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Perzekútor - Népszótár
- A perzekutor jelentése - Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára