Perner harangöntöde
A Perner GmbH passaui harangöntöde, melynek harangjai az egész világon megtalálhatók, többek között Betlehemben és Tokióban is.
Történet
A harangöntő cég hosszú tradícióval bíró családi vállalkozás. Az eredetileg Brixenből származó família 1701 óta önt harangokat. Az első dokumentált Perner harang Ledce városából származik. A Pilseni püspökség területén található darabot azonban az első világháború éveiben elrekvirálták.
Az öntöde 1760-ban Budweisban székel Johann Josef Pernernek köszönhetően, aki a brixeni mester sarja. Legrégebbi ma fellelhető harangja a waldsasseni bazilikában található, 1718-ban öntötte.
A pilseni vonal 1904-ben Robert Pernerrel kihalt, azonban a budweisi ág ma is öntéssel foglalkozik.
A budweisi műhelyt Rudolf Perner vette át 1928-ban apjától és a székhelyet 1947-ben Passauba helyezte át.
Tevékenység
A cég a templomtornyokat érintő összes speciális feladattal foglalkozik, így új harangok öntése és harangjátékok készítése, meglévők automatizálása és felújítása mellett fém és fa harangszékek készítése, toronyóra számlapok, mutatók és vezérlők gyártása és javítása is a profil részei. Továbbá egyedi, kímélő harangmeghajtások telepítése is a cég szolgáltatásai közé tartozik, úgymint a fa illetve fém harangjármok (tartók) készítése, kovácsoltvas harangnyelvek (ütők) előállítása.
Magyarországon
Magyarország számára leginkább római katolikus templomoknak szánt harangokat öntenek, amelyek jellemzően a második világháborúban elpusztult harangok pótlásául szánnak.
Legelső Magyarországra szánt szállítmánya a Szent István-bazilika számára 1990-ben öntött 9250 kg-os Szent István-nagyharang volt, mely az ország legnagyobb harangja és az öntöde második legnagyobb harangja.[forrás?] 1993-ban további négy harang készült a bazilika számára, melynek hatására nem csupán itthon, hanem a környező országokban is híre ment az öntödének.[forrás?]
2010-ben nyílt pályázaton nyert megbízást az ország történetének legnagyobb volumenű harangtorony- és harangcsoport-rekonstrukciójára a Mátyás-templomban.[1] Ennek során a rezgést a toronytestbe vezető fém harangszéket míves fára cserélte, a harangok a régi, hajlított vasjármok helyett új, egyenes tölgyfa jármokat kaptak. Mind a hat harang ismét a hagyományos repülőnyelves, felülütős rendszerben szólal meg. A hangzásra nézve ez igen jelentős javulást jelentett, a számítógéppel tervezett, kézzel kovácsolt harangnyelvek pedig visszaadták a harangok régi hangszépségét, melyet a háború után készített forgácsolt vas ütő kedvezőtlenül befolyásolt. Az újraöntéskor a legrégebbi, 1723-ban öntött, 887 kg-os harangot jelölték ki referenciapontnak (e1+2), ehhez igazodott a négy újonnan öntött harang (4521 kg, 1906 kg, 1514 kg, 99 kg) hangképe. A korábbi legnagyobb harang (3033 kg-os) azonban nem illeszkedett korabeli öntési pontatlansága miatt, ezért alaphangját precíziós csiszolással 7/16 félhanggal lejjebb hangolták, így a templom már teljesen egységes harangcsoporttal bír (g0 - [a0] - c1 - d1 - [e1] - g2). A két régi harang túlzottan terhelte a tornyot kilengésével, ezért elleningák telepítése volt szükséges, melyek ellentétes irányba lendülnek a harangokkal mozgás közben, kiegyenlítve a vízszintes irányú erőket.[forrás?]
Az öntöde 2013-ban bezárt, egyik utolsó munkája Nemesnádudvar templomának tornyában található.
Jegyzetek
- ↑ A Mátyás-templom régi és új harangjai. [2012. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 3.)