Szent István-bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent István-bazilika
Saint Stephen's Basilica Budapest 2010.JPG
Vallás Keresztény
Felekezet Római katolikus
Egyházmegye Esztergom-budapesti
Egyházközség Budapest
Pesti-Belső espereskerület
Pap(ok) Snell György (plébános, c. apát)
Segédlelkész Marton Zoltán László (káplán)[1]
Építési adatok
Építése 1851–1906
Stílus Neoreneszánsz
Tervezője Hild József
Ybl Miklós
Felszentelés 1905. november 9.
Felszentelő Vaszary Kolos Ferenc OSB
Esztergom-budapesti érsek
Elérhetőség
Település Budapest
Cím 1051 Budapest,
Hercegprímás út 7.
E-mail plebania@basilica.hu
Elhelyezkedése
Szent István-bazilika  (Budapest)
Szent István-bazilika
Szent István-bazilika
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 03′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 03′ 14″
[http://basilica.hu A Szent István-bazilika weboldala]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-bazilika témájú médiaállományokat.

A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom neoreneszánsz stílusban épült római katolikus templom Budapesten a Lipótvárosban, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Szent István tér között (főhomlokzata a térre néz). A bazilika Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, a főváros egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége, a Szent István-kultusz fő helyszíne. Az épület névadója a magyar államalapító király, Szent István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik. Az épület a maga 96 méterével az ország harmadik legmagasabb épülete.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai bazilika helyén a 18. században Hecc színház (Hetz-Theater) állt. Az akkoriban kialakult új városrész, a Lipótváros egyik gazdag polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, ideiglenes templomot építtetett ide. 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, és ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ekkor indult meg a gyűjtés, és több terv is készült a jövőbeni templomról (például Brein Ignácé, Hild Józsefé). A bazilika tényleges megépítésére az 1838-as nagy árvíz szolgáltatott indokot. A mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, amelyen több száz lakos talált menedéket a víz sodrása elől, amíg csónakokkal kimentették őket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták, hogy csodálatosnak vélt megmenekülésük helyszínén templom épüljön.

A bazilika keleti oldala 1906-ban...
A bazilika keleti oldala 1906-ban...
a Budai Várból nézve

1845-ben végül Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt késedelmet szenvedett (ekkor szenvedett súlyos károkat a bontásra ítélt Zitterbarth-féle templom is). A Hild elképzelései szerinti klasszicista stílusú istenháza építését 1851. augusztus 14-én kezdték el. Sina Simon báró volt a fő mecénása. Az alapkőletételre 1851. október 4-én került sor, azonban Hild József 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, és csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák. 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott. A törmelék eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el Kauser József vezetésével.

Az elkészült templomot 1905. november 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az uralkodó, I. Ferenc József magyar király jelenlétében került sor 1906. december 8-án. Noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte, és ezen a néven is szentelték fel.

A második világháborús bombázások során, 19441945-ben a falak, a tornyok és a tetőzet jelentős károkat szenvedett, és szükségessé vált a tetőszerkezet teljes cseréje. A munkálatok közben, 1947-ben a kupola ismét leégett és országos adakozásból teremtették elő a helyreállításhoz szükséges pénzt. 1982-ben az épület ismét életveszélyessé vált, amikor egy erős vihar az utcára sodorta a nagykupola lemezfedését, így 1983-ban nekifogtak a bazilika teljes felújításának, amely 2003. augusztus 14-én fejeződött be. Ennek során nemcsak az épületet varázsolták újjá, hanem renoválták a templom valamennyi műtárgyát, a mozaikokat, a képeket, a szobrokat és az ólomüveg ablakokat. A bazilika kupolájában körkilátó létesült, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az egész fővárosra. Emellett az épület új díszkivilágítást kapott és közvetlen környezetét, a Szent István teret is felújították.

1988-ban nyílt meg az eredetileg a déli torony földszinti termében található, látogatható kincstár, melynek helyén 2010. június 6-án szentelte fel Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az új Szentségi kápolnát, mely a turistaórák és egyéb, templomteret betöltő rendezvények alatt is egész nap várja a csendre, elmélyült imára és elmélkedésre érkezőket.

2012. március 18-án, Szent József ünnepén adták át az oszlopcsarnokbeli liften és lépcsőn keresztül is megközelíthető, három teremre bővült kincstárat, mely helyet ad Mindszenty József bíboros, hercegprímás legteljesebb hagyatékának, melyet a főpásztor születésnapja 120-adik, jubileumi évfordulója alkalmából az ehhez kapcsolódó eseménysorozat első jeles eseményeként állítottak ki. Számos miseruha található itt az egykori budavári királyi palotatemplom örökségéből, továbbá Erzsébet királyné kézi hímzését is megcsodálhatják az ide érkezők. Állandó letétként látható a Szent JobbMária Terézia (1717–1780) által az angolkisasszonyok rendjének adományozott – páratlan faragással készült hiteles másolata is. A bazilika megépítésétől kezdve állami tulajdon volt, s a magyar katolikus egyház csak mint az ingatlan kezelője volt nyilvántartva. 2001. augusztus 16-án ünnepélyes keretek között az épület egyházi tulajdonba került.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika főhomlokzata a Szent István térről nézve

A Szent István-bazilika Budapest második legmagasabb épülete az Országház után, míg országos viszonylatban Magyarország harmadik legmagasabb épülete, csupán az Esztergomi bazilika és a Parlament előzi meg. Az épület magassága 96 méter, hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Befogadó képessége nyolcezer fő.

A Hild József által elkészített eredeti, klasszicista tervek szerint a bazilika a mainál zártabb, tömörebb épület lett volna, amelynek nyugati főhomlokzatát korinthoszi oszlopos portikusz, oldalait pedig négy-négy hatalmas pillér zárta volna le. A bazilika Ybl Miklós újragondolása nyomán nyerte el ma ismert formáját, amely az eredetihez képest főleg a homlokzati rész kialakításában mutat jelentős eltérést. Az óriási, félkörös fülkével széthúzott homlokzati tornyok közötti, tágas előtéren keresztül lehet bejutni az épületbe.

A két toronnyal közrezárt, nyugatra néző főhomlokzaton korinthoszi oszlopfős pilaszterek tartják a timpanont, amelyben Fessler Leó szoborcsoportja látható, A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus előtt címmel. A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: EGO SUM VIA, VERITAS ET VITA. vagyis: Én vagyok az út, az igazság, az élet. A toronyfülkék és a kupola külső szobrai Fessler Leó, Brestyánszky Béla és Mayer Ede alkotásai. A torony falfülkéiben Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Gergely és Szent Jeromos, míg a kupolatamburon a négy evangélista szobra látható. A keleti oldalon, a sekrestye- és a Szent Jobb-kápolna félkörívét koronázó mellvéden a tizenkét apostol, fölöttük pedig Krisztus alakja látható.

A belső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kupola.
A szentély a baldachinos főoltárral

A templom építészeti szerkezete nem bazilikás elrendezésű. A görög kereszt alaprajzú, kilencosztatú belső teret nyugatról a sekrestye és a Szent Jobb-kápolna, illetve a félköríves szentély zárja le. A kereszt szárainak metszéspontjában, a szentély fölött magasodik a tamburos kupola. A kereszt szárait dongaboltozat, a közöttük lévő melléktereket pedig kis méretű kupola fedi.

A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. A főbejárat előcsarnokában Senyei Károly Szent István-domborműve, valamint Székely Bertalan és Than Mór mozaikjai láthatók. A szentély fölötti kupola körmezejében az Úristen, a tambur felületén pedig Krisztus, valamint a próféták és az evangélisták ábrázolása látható (Lotz Károly alkotása). A szentélyboltozaton a szentmise allegóriái sorakoznak Benczúr Gyula mozaikjain, valamint Szent István életének fontosabb állomásai elevenednek meg Mayer Ede bronz domborműsorozatán. A Kauser József tervezte baldachinos főoltárt Stróbl Alajos műve, Szent István szobra díszíti.

A szószék szintén Kauser József munkája, emellett figyelemreméltóak a bazilika iparművészeti remekei is. Az üveg- és az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa készítette, a templom orgonája pedig a korban elismert, pécsi Angster József gyárának terméke. A belső tér díszítményeinek festési és főként aranyozási munkálatait Scholtz Róbert végezte el.

A bazilika belső terében található további műalkotások (zárójelben az alkotókkal):

Benczúr Gyula oltárképe

Szobrok

Pátzay Pál Szűz Mária-szobra

Oltárképek

A bazilika harangjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika madártávlatból

A jelenlegi harangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent István-nagyharang:

A déli (jobb) toronyban található. 9250 kilogrammos, alsó átmérője 240 cm. Magyarország legnagyobb harangja. 1990-ben készült a passaui Perner öntödében. Érdekessége, hogy füles harang; koronáján 6 db. fülecske van és ezeknél fogva van felfüggesztve. Legfőképpen augusztus 20-án és szilveszter éjfélkor kondul meg, emellett főünnepekkor hallható. Elődjét Szlezák László öntötte 1930-ban. Ez a harang 7945 kilogrammos volt. A második világháborúban, 1944. május 20-án hadi célokra elvitték. Az eredeti nagyharang Walser Ferenc öntőmester műhelyéből származott, 1891-ben készült. A Szentháromság tiszteletére szenteltek fel 1892-ben, s az első világháborúban rekvirálták négy másik társával együtt.

  • Nagyboldogasszony-harang:

Az északi (bal) toronyban található. 3600 kilogrammos, alsó átmérője 178,5 cm. Walser Ferenc öntötte 1863-ban Pesten. Ez volt az egyedüli, amelyet nem vittek egyik világháborúban sem, és ez a templom egyetlen eredeti harangja. Csak főünnepekkor hallható.

  • Szent Henrik-harang:

Az északi toronyban található. 2150 kilogrammos, alsó átmérője 150 cm. A passaui Perner harangöntöde öntötte, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.

  • Boldog Gizella-harang:

Az északi toronyban található. 1200 kilogrammos, alsó átmérője 117,8 cm. A passaui Perner műhelyben készült, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.

  • Szent Imre-harang:

Az északi toronyban található. 750 kilogrammos. A passaui Perner öntöde készítette, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.

  • Árpád-házi Szent Erzsébet-harang:

Az északi toronyban található. 500 kilogrammos. A passaui Perner harangöntöde műhelyében készült, 1993. augusztus 20-án szentelték fel.

Harangozási rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hétköznapokon úrangyalára a Szent Henrik harangot hallhatjuk. Az esti harangszó után az Árpád-házi Szent Erzsébet-harang szólal meg lélekharangként. A hétköznapi szentmisékre a Boldog Gizella-harang hívogat 17.30 órakor, majd 17.59 órakor a Szent Imre haranggal együtt szólal meg. Szombaton és vasárnap este 17.30 órakor a Boldog Gizella-harang hívogat az esti szentmisékre, majd 17.57 órakor a három kisebb harang hallható. A vasárnapi nagymisére 9.30 órakor a Szent Henrik-harang hívogat, 9.55 órakor pedig a négy kisebb harang szól. A negyed órákat a Nagyboldogasszony-harang kongatja el, az egész órákat pedig a Szent István-nagyharang üti reggel 7 órától este 10 óráig.

A bazilika harangjainak hivatalos oldala

Különleges, az ismétlődő ünnepektől eltérő alkalmak, amelyek alkalmából a Szent István-nagyharangot meghúzták:
Dátum Alkalom
2010. április 17. Lech Kaczynski lengyel államfőt és kíséretét ért szerencsétlenség áldozataiért mondott gyászmise.
2010. június 4. A trianoni döntés 90. évfordulója alkalmából a bazilika valamennyi harangjának kíséretében.
2011. június 7. Mádl Ferenc köztársasági elnök temetésének napján tartott engesztelő szentmise.
2011. június 31. A czestochowai kegykép hiteles másolatának fogadása alkalmából a bazilika valamennyi harangjának kíséretében.

Kultikus vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stróbl Alajos Szent István-szobra
A Szent Jobb díszes ereklyetartójában

A bazilika 1931-ben kapta meg a basilica minor címet XI. pápától, s 1938-ban a Budapesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek központja volt (ekkor nevezték el a kerületet Szentistvánvárosnak).

A bazilika felszentelésétől kezdve a Szent István-kultusz fő színtere, amely 1971-ben egy újabb vonatkozással gazdagodott. Ekkor alakították ki a szentély mögötti egykori Szent Lipót-, ma Szent Jobb-kápolnában Dominek György egyházművész tervei szerint a Szent Jobb befogadására alkalmas tárolóhelyet. A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, s a kultusz leglényegesebb eleme évről évre augusztus 20-án az ereklyének a Szent Jobb-körmenetben való körbehordozása.

1971 előtt a nemzeti ereklye őrzőhelye folyamatosan változott, 1971-ben azonban még az ország vezetése nem engedélyezte a körmenetet, így a Szent István-kultusz két fő motívuma – a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet – csak 1989-ben fonódott össze. (1989-ig a Szent Jobbot csupán a kápolnából a szentélybe helyezték ki tiszteletadásra.)

1990-ben a német keresztény hetilap, a Neue Bildpost olvasóinak adakozásából az 1944-ben a nácik által lefoglalt harang helyébe új harangot öntettek. 1991-ben II. János Pál pápa látogatta meg a templomot Szent István király ünnepén, majd két év elteltével, 1993-ban az esztergomi bazilika mellett az esztergom–budapesti főegyházmegye társszékesegyházi rangjára emelte.

2006. december 9-én itt helyezték örök nyugalomra Puskás Ferenc legendás labdarúgót.

Zenei élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika orgonája
Az orgona spanyol trombita sípjai

A Szent István-bazilika zenei élete 1905. évi felszentelése óta jelentős. Jeles orgonaművészek voltak a bazilika főorgonistái, köztük Antalffy-Zsiross Dezső, Zalánffy Aladár, Szakolczay-Riegler Ernő, Pécsi Sebestyén és 1963 óta Koloss István. A Szent István-bazilika kórusát 1909-ben alapította Sztojanovics Jenő, őt követte Demény Dezső (19131938), Harmat Artúr (19381959), majd Hidas Frigyes (19591962). 1962 óta a kórust Fehér László vezeti. Az elmúlt évszázadban az egyházi és komolyzenei, klasszikus és kortárs műveket egyaránt előadó kórus számos hangversenykörutat tett Európában. Nyaranta jeles hazai és külföldi orgonaművészek adnak hangversenyt a Bazilikában, s szintén nyári időszakban vasárnaponként a kórus is koncerttel várja az érdeklődőket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Személyi változások egyházmegyéinkben. Magyar Kurír, 2014. július 3. (Hozzáférés: 2014. július 5.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 444. o. ISBN 963-05-6411-4
  • Farkas Attila: Budapest – Szent István-bazilika. Budapest: Tájak–Korok–Múzeumok Egyesület. 1999.
  • Basics BeatrixKalmár Lajos: A 100 éves Szent István-bazilika. Pécs: Alexandra. 2006.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-bazilika témájú médiaállományokat.