Perecsényi Nagy László

Perecsényi Nagy László, névváltozat: Peretsenyi Nagy László, néhol Nagy László (?, 1771 – Borosjenő, 1827. június eleje) megyei szolgabíró, költő, író.

Élete

Nagy Péter és Szombathelyi Magdolna fia. 1798-ban Galsa (Arad megye) mezőváros esküdt nótáriusa volt. Midőn Vay László báró 1790-ben Bihar vármegye jegyzője lett, Perecsényi Nagy Lászlót íródeákjának alkalmazta és kedvelt tanítványának tekintette. 1801-ben «cameralis notarius»-ként szerepelt.

Mint Arad vármegye esküdtje, 1803. május 7-én költözött Almásra, ahol eleinte szállása kijavításával, a törtött ablakok bevágatásával kellett bajlódnia. E naptól kezdve pontosan és pedig 1919 szám alatt följegyzi mindazon eseményeket, melyek akár tisztére, akár magánéletére vonatkoznak. Mert Perecsényi Nagy a 19. század első két évtizedének egyik legtermékenyebb magyar írója, leglelkesebb fordítója volt a klasszikusoknak és egyik legbuzgóbb követője a klasszikai mintáknak, aki korának több nevezetes emberével levelezett és írt, munkálkodott és dolgozott a maga rendkívül elszigetelt helyzetében, Arad vármegyének egy eldugott kis falujában.

1804. október 7-én kapta meg Orodiás című könyvét, melyet Arad vármegye rendeinek ajánlott és melyben főképp az aradi vezérférfiakat dicsőítette latin elegiákban. Fáradságáért, tudós munkájáért, mint keserűen panaszkodik, semmi jutalomban sem részesült, sőt ezen könyvét is ingyen osztogatta szét. Elismerésben csak Bohus Jánostól részesült, aki a szerző érdemeire való tekintetből, elengedte a tizedet azon 45 akó fehér bor után, melyet Perecsényi Nagy galsai szőlejében szüretelt. Ő maga pedig abban keresett elégtételt, hogy a jenai tudós társaságnak elküldte összes tudós munkáit. S ehhez az áldozathoz csak az kellett még neki, hogy november 17-én Pankotán a megyei közgyűlésre menve, 20 rajnai forintot veszítsen a halberzwölfön.

Azonban ha hangsúlyozza is, hogy a könyvkiadás költségei kifárasztották, december 19-én mégis új munkába kezdett. Akadtak ugyan jótevői, akik munkáinak kiadásában némileg támogatták. De ezzel költségeinek fele sem térült meg, nem is említve írói jutalmát és azt, hogy közben gazdaságát, egészségét elhanyagolta és hogy csak a postára is mennyit költött. Azonban más szerzők is hasonló nyomorúságos viszonyok közt dolgoztak ekkoriban. Költekezései mellett könyveket is vásárolgatott. December 21-én ahogy számba vette, 359 forinton beszerzett 162 klasszikus és általában válogatott könyve volt. Könyvtára azelőtt 340 darabra rúgott, de a többit ellopdosták tőle.

1804. május 13-án a jenai mineralógiai társaság választotta meg tagjának. 1805-ben erélyesen megkezdte a gyűjtést Arad megye monográfiájához. 1807. július 22-én megengedte neki az első alispán, hogy Borosjenőre költözködjék át, ahová október 22-én 63 szekérrel át is telepedett Nagy János szolgabíró házába. Már november 9-én elhunyt kedves házigazdáját.

1811. április 11-én Maury érsekhez Párizsba hat (magyar, latin, német, francia, szerb és román) nyelvű verset küldött Napóleon fia születésének ünneplésére. Annál rosszabbul esett neki, aki, saját szavai szerint «az egész magyar világ nevenapjait szokta tisztelni, köszönteni, üdvözleni», hogy László napjára «sok jó, szives barátja közül egy sem alázta meg magát hozzá». «Ilyen a mostani, barátságtalan okos világ»!

Arad város 1815. november 30-án értesítette, hogy Orodjáért 400 forintot szavazott meg neki, ami akkor jelentékeny tiszteletdíj volt. 1818 nyarán Az öthalmi tor Orodon című szinművét az aradi szinészek adták elő.

Életéről naplójában írt följegyzésein kívül alig tudunk többet, minthogy halála előtt néhány évvel szélütés érte, teste egy része megbénult, de lelke éberségét élte fogytáig megtartotta. Meghalt 1827 június elején mint tiszteletbeli szolgabíró, 56 éves korában. A korabeli hírlapok is csak az év végén (december 29-én) hallomás után értesültek haláláról; így mentegetvén magát az akkori Hazai s Külföldi Tudósítások: «Hazánknak tudósai ámbár életökben a magok pályájokon nevezetesek, megesik mégis gyakran, hogy holtok után hamar feledékenységbe jutnak».

Munkássága

A Magyar Kurírba (1798, 1801-2., 1805) latin és magyar alkalmi költeményeket írt; a Kultsár által szerkesztett Hazai s Külföldi Tudósítások című hírlapnak kezdettől (1806) fogva buzgó munkatársa volt.

Cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1817. XII. Arad vármegyében lévő ó és uj váraknak statistikai ismerete, 1819. II. Arad vármegyei régiségeihez számlálható halmokról, 1820. IV. Javallat a cselédek és alattvalóknak neveléséről és oktatásáról, 1821. IV. Arad városának jelen való állapottyáról készült foglalatos esmértetés, V. Ujabb felfedezett Hydrophobia, viziszony gyógyítása, 1823. V. Időjárás prognostikonja, 1824. III. Időjárás jövendölése az 1824. esztendőre); a Felső magyarországi Minervában (1825. II. Arad vármegyei ritkaságok, Két nevezetes hazafiaknak Nagy Laki Jaksich Gergelynek és Szabó Nazariusnak napkeleti Tatár országban volt utazásokról, IV. Erdélyi ritkaság, vagy is Várhely mellett Farkadin b. Nopcsa jószágában talált mosaik padimentom leirása).

Munkái

• Léta magyar vitéz, és Zamira pannoniai kisaszszonynak a földön és tengereken történt viszontagságai. Pozsony, 1800. (Költemény).
• Mezengy, az az pásztori vers, melly több alagyákban, mint meg annyi részekbéli kifejezésekben a magyar nyelvnek arra igen alkalmatos léte végett, és az abban gyönyörködők kedvekért irattatott. Pest, 1801. (Ism. N. Annalen. Wien, 1808. II. 227. l.).
• Carmen… Ladislao Kőszeghy cathedr. ecclesiae Csanadiensis episcopo etc. occasione installationis anno 1801. die 10. maii interventae sacrum. Temesvarini, 1801. (Ism. N. Annalen. Wien, 1808. II. 227. l.).
• Szakadár esthonnyai magyar fejedelem bújdosása. A verselés gyarapodására irta… Pozsony és Pest, 1802.
• Orithia magyar amazon története. Pozsony és Pest, 1804. Rézm. czímképpel. (Ism. N. Annalen. Wien, 1808. II. 126. l.).
• Orodias. Libri tres. Magno-Varadini, 1804. (Ism. N. Annalen. Wien, 1807. II. 226. l.).
• Carmen votivum, quo dni Josephi Büky de Felső-Pulya, medicinae dris etc. dum nominis, undevicesimam Martii, anno 1804. pie, letaque recoluit. Magno-Varadini, 1804.
• A jót tévő és jót vévő között egy pár levél. Magno-Varadini, 1805. (B. Vay László és Perecsényi Nagy László egy-egy levele, bevezetéssel Illei Takács Károlytól).
• Lantolag. Azon alkalmatosságra, midőn Zsadányi és Török-Szent-Miklósi Almásy Pál ur Arad vármegyében helyheztetett Iratos nevű, másképpen Sofronya czim alatt lévő nagy pusztába 1806. eszt. bévezetve béiktatódott. Temesvár.
• Lantolag, az az: oda Altzeus rendi szerént. Szent László napját, és N. Váradnak különös pártfogója innepét szentelő üdvözlésére liber báró Vayai Vay László ur eő nagyságának jún. 27. 1806. eszt. Nagy-Várad.
• Lantolag az az Oda… mélt. szabad zászlós vajai Vay László… által munkállott ama könyv homlokát, a mely ily czimet visel: Bécs polgárjai az 1805. Esztendőbeli Frantzhadban szentelt üdvözlő versei. Énekeltette Aradon szept. 20. 1806. Nagy-Várad.
• Értekezés azon deákból magyar nyelvre forditott szavak iránt, mellyek az egyházi és világi hivataloknak, valamint a kormány, törvény és birállószékeknél előfordult állapotoknak honnyi szóejtéssel való nevezését tárgyazzák. Nagy-Várad, 1806.
• Foglalatja a t. n. Arad vármegyének tellyes esmértetéséről irtt könyvnek. Nagy-Várad, 1807.
• Vélekedés a magyar nyelvről 1807. eszt. Nagy-Várad.
• Elevek a betűtárbéli tudományhoz való gyakorlásokról. Nagy-Várad, 1808.
• Öröm-kürt, melly a mélt. fő-ispányi helytartóságról Arad felől a bihari bérczig visz-hangozik. Nagy-Várad, 1808. (Költ.).
• Pro statutione et introductione legali, ill. ac magn. dni Stephani Atzél de Boros-Jenő in possessione Gorba, i. comitatui Arad ingremiata, solenniter anno 1808. peracta. Nagy-Várad, 1808. (Latin és magyar költ.).
• Egy gondolat, néhány fegyver gyakorlásban előfordulló, és az intező (commandó) szavak rövid előadásáról. Az 1809. eszt. nemesi fölkelésre. Temesvár.
• Solennia statutionis, et introductionis ill. dd. comitum Joannis Nepomuceni Königszeg de Rottenfels. Sub curatelatu ill. d. comitis Josephi Königseg, i. cottus Arad tab. judriae assessoris in bonis dominio Boros-Sebes adscriptis, anno 1810. diebus 16., 17., 18. Julii. Temesvár. (Végén: Lantolag, az az óda, Alcéus görög versező mértéke szerént).
• Szomorú dal, mélt. Gyoroki Edelspacher Zsigmond az Arad vármegye első alispánnyának kisasszony hav. 24. 1812. történt halálára. Temesvár.
• Elegia honoribus exc. ac ill. dni Ignatii Almásy de Zsadány et Török-Szent-Miklós, i. comit. Temesiensis supremi comitis, dum solenniter die 1. Sept. anno 1812. inauguraretur Temesvarini, dicta. Temesvár.
• Epicinium triumphale honoribus exc. ac ill. dni comitis Ignatii a Gyulay de Maros-Németh et Nádaska solenniter dicatum anno 1814. die 27. Marty. Temesvár. (Költ.).
• A régi Orod vagy-is a mostani Aradnak dólgai. Nagy-Várad, 1814. Online
• Carmen ill. ac rev. dno comiti Antonio de Brankovich, administratori episcopatus g. n. u. r. Aradiensis, pro dnum Stephanum de Kulpin, orient. ecclesiae archi-episcopum et metropolitam Carlovitzensum etc. mense Septembri 1815. dedicatum. Pestini. (Végén: Magyar óda alkai versmértékben).
• Lessus in memoriam pie denati exc. ac ill. dni Stephani Atzél de Boros-Jenő dum in hoc suo dominio die 2. July anno aerae christianae 1815-to, aetatis vero 68-vo virtutum meritis, toga diversos honorum fasces subeunte pleno aevo supremum diem obiret concinnatus. Temesvarini. (Végén: Keserv magyar alkai ódában).
• Galliás, az az a francziákkal elébb, azután a francziák ellen viselt 1812., 1813., 1814. és 1815. esztendőkbéli háborúkról. Pest. 1816. (Költem.). Rézm. képpel.
• Propempticon, honoribus seren. caes.-regii haered. principis archi-ducis Austriae, dni regni Hungariae palatini Josephi, dum propter adna in inclito comitatu Aradiensi dominia, jam effective resignata. ii. status et ordines ejusdem provinciae gratulabundi suam serenitatem eatenus Budae salutarent deputationaliter comparentes anno 1817. positum. Pest, 1817. (Latin és magyar költ.).
• Heroineis, az az: A nevezetes fejér népnek szép neméből magokat tetteikkel külömböztető szépnemnek élet-tárjok. Pest, 1817. Két füzet.
• Öröm-dal mélt. báró Forray Nepomuk János születésére! 1817. esztenbőben. Alázatosan bémutattya. Aradról küldvén P. N. L. Temesvár.
• Tibullus Albius versei. Edgyik lapon deákúl, a másikon magyarúl, tulajdon lábmértékjei szerint eredetiségéhez képest irta. Pest, 1818.
• Mennyegzői vers, mellyel m. báró Bánffy Polixen ékes kis asszonynak, nagyérdemű Petrisi Szálpek Jakab urral lett szentegyházi szertartású öszvekelésekre ajánlott. Arad, 1819.
• Prótics Zachariásnak görög vallású esperestnek Arad vármegyei táblabirává lett felesküttetésére üdvözlett. Arad, 1819.
• Festivitas natalis suae s. c. r. et ap. maj. d. d. Francisci I. solenniter die 12. Febr. 1819. Aradini celebrata. Arad.
• Tessera cultus in gremio provinciae Aradiensis solenniter exhibiti, dum cels. ac rev. princeps d. Alexander Rudnay de eadem et Divék-Ujfalu, i. r. Hungariae primas etc. ab incl. statibus et ordinibus comitatus Aradiensis anno 1820. die 9. Aprilis dedicata. Arad, 1820. (Latin és magyar költ.).
• Anti reflexiones, ad privatas reflexiones, circa limitationem carnis bubulae per S. F. auctorem. Arad, 1820.
• Vetekedés a közös szittha honnos magyar, és ehez tartozó felekezetek köztt az ő minden tulajdonságok eránt. Arad, 1820.
• Üdvözlése fels. cs. és apost. király, dicsőn uralkodó I. Ferencz kegyelmes fejedelmünk születési napjának 1820. eszt. febr. hónap 12-dikén. Arad, 1820. (Költ.).
• Áldomása azon jeles napnak, midőn Szaturói Hampl Jósef ur Arad vármegyében lévő Szaturó helység birtokába az 1821. eszt. beiktattattnék. Arad (Költ.).
• Ünneplése azon honnyi törvényes iktatásnak, midőn Jószási Burgly János és György testvér urak Arad vármegyében lévő Jószás és Jószáshely birtokaiba vezettve királyi adománylevele mellett béhelyhesztettnének. Arad. (Költ.).
• Diszszesitése azon törvényes ünnepnek, midőn Szakátsi Cyrus Nikolits ur Arad vármegyebéli Szakáts és Madrisesty helységekbe királyi adomány-levél mellett 1821. eszt. béiktattatnék. Arad. (Költ.)
• Ditsőitése azon napnak, midőn Gurahontzi Remekházi Remold Károly, és fiai iff. Remekházi Károly úgy Jósef ötse; érdemekért nyertt Gurahontzi birtokába 1821. eszt. törvényesen béiktattatnék. Arad. (Költ.).
• Pericopa solennitatis illius, dum i. i. status et ordines provinciae Aradiensis, fanum, praetoriae domus recenter exstructae, ratione captivorum instituendorum, positum, benedici curarent anno 1820. die 24-ta Decembris interventae. Arad, 1821. (Latin és magyar költ.).
• Exultatio seren. caes. reg. haered. principi, archi duci Austriae dno regni Hungariae palatino Josepho apud Aradienses cum seren. conjuge Maria! ad propria bona hic in gremio existentia feliciter proficiscenti, per i. i. S. S. et Ordines provinciae Aradiensis, die 19-na Augusti 1821., versibus extemporaneis declarata Arad, 1821.
• Lessus de morte insignis matronae matris Josepho Dietrichianae; 79 anno aetatis, reparatae vero salutis 1821. per communem omnium mortalium viam ad aeternitatem transeuntis; extemporanae depromtus. Arad, 1821. (Költ.).
• Gyász-emlék melly Zsadányi és Török Szent Miklósi Almásy Pál, Arad vármegye főispányának 23. Juliusban e f. 1821. eszt. történt szomoru halálára tétetett. Arad, 1821. (Költ.).
• Typus restaurationis d. d. magistratualium incl. comitatus Aradiensis, diebus 23-26. may anno 1821. solenniter peractae, versibus extemporaneis… expressus. Arad, 1821.
• Üdvözlés Szent Ignátz napjára midőn Maros-Némethi és Nádaskai gróf Gyulay Ignácz ur 31. Juliusban 1822. eszt. Bontsesden neve napját ülték. Arad. (Költ.).
• Cultus festivae die Sancti Josephi in dominio Pankotensi; ratione sui dni terrestris spect. dni Josephi a Dietrich die onomastica 19. Martii anno 1822. solenniter celebratae. Arad, 1822. (Költ).
• Méltóságos szövetkezés ünnepének melly Világosvári, néh. Bohusné, szül. Béra Anna aszsonyt, hites társúl vevő Pankotai Dietrich Jósef ur magyar indigesz egybenkelésére tiszteletül versben tétetett 1822. eszt. márcz. 22. Arad.
• Bánáti öröm Trattner János Tamás táblabiróhoz, midőn ő és édes atyja Petrózai Trattner Mátyás s ez által ennek második fija is Trattner Károly Mátyás 1822-ben szept. 16., 17., 18. napjain Petróza helységbe béiktattatnának. Hely n. (Költ.).
• Tisztelete mélt, báró Wenkheim Jósef ur főispányi helytartó ő nagyságának, midőn az Arad vármegyei karok és rendeknek küldöttsége körös ladányi uradalmi lakásán megköszöntötte okt. 22. 1822. Arad. (Költ.).
• Mester szavak, a mellyek a magyar etsetezés vagy estely, a stylisztikában elő fordulnak. Arad, 1822.
• Emlékezete azon napnak midőn mélt. báró Wenkheim Jósef ur Arad vármegye fő-ispányi hivatalának igazgatójáúl rendeltettve az 1823. eszt. aprilis 8. székibe iktattatnék. Arad. (Költ.).
• Idvezlés az 1824. uj esztendőre, a magyar régiségeknek törvényes nyomán. Arad, 1824.
• Jesus megváltó Kristus urunk életének leirása. Arad, 1823.
• Felelet a vallási edgyesülés ideájára, és a keresztények uniojára szolgáló értekezésben. Arad, 1825.
• Múzsai ajándék azon alkalmatosságra, midőn Soborsini báró Forray András ur Krassó vármegyében feő ispányi hivatal helytartóságába való beiktatása ünnepét üllötte az 1825. máj. 30. Arad. (Költ.).
• Megtisztelő vers azon alkalmatossággal, midőn mélt. l. báró körösladányi Wenkheim Jósef ur t. ns. Arad vármegye valóságos fő-ispányi székébe, mélt. Vitsapi l. b. Malonyay Nep. János Aloysius, mint kir. biztos ur által, f. 1825. jún. 27. törvényesen béiktattatnék. Arad.
• Magyar amazonoknak története. Arad, 1827.

Ezeken kívül még több alkalmi költeményéről emlékezik meg Naplójában, melyeket a hírlapokban tett közzé, így a Szépliteraturai Ajándékban (1822-23), vagy kéziratban küldött el az illetőknek.

Korábban tévesen neki tulajdonították ifj. Waandza Mihály 1806-ban Pesten megjelent munkáját: A búsongó Ámor. Egy hajnali édes andalmány teremtménye. A szép-nem kedvéért.

Kéziratban

Kéziratai a Magyar Nemzeti Múzeumban: Tettes ns. Arad vármegyének ismertetése. Bökény, 1806. 4rét 362 lap; Az aradi hívségnek záloga (Értekezései 4rét 61-84. l.); A magyar nyelvnek világszerte lett eltenyészedéséről való állitások. Almás, 1807. 4rét 31 lap; A rómaiaknak szorgalmuk Pannonián keresztűl az utak és kereskedésekre nézve (Értekezései 4rét 155-180. l.); Az aradi takarás 1818. (Értekezés 4rét 205-219. l.); A tek. ns. vármegye tisztjeinek foglalatosságai. Arad, 1807. 4rét 100 lap; Atelcusu. Borosjenő, 1811. 4rét 37 lap.

Levelei Révay Miklóshoz 1803. július 7. latin, okt. 3. magyar költői levél, 1805. jan. 1., szept. 25., 1806. 4rét 202 lap; Miller Ferdinandhoz Boros-Jenő 1811. máj. 4., 1814. máj. 12., Arad, 1819. szept. 18.; Horvát Istvánhoz. Boros-Jenő, 1809. okt. 1.; Virág Benedekhez, Arad 1823. aug. 1. (magyar, versben). Ezeken kívül Aradon és a rokonok birtokában:

Arad topographiája (ismertette Márki Sándor az Aradi Közlöny 1883. 1. sz. és a földrajzi társaság 1887. decz. 15. gyűlésén.

Naplója: Improtocolatio sive Consignatio Rerum et Negotiorum in Possessione Almás per Ladislaum Nagy de Peretzen Jurassorem I. Comitatus Aradiensis Officiose a Die 7-a May 1803 quo tempore munus magistratuale amplexus est, officiose peractorum in inclyto comitatu hocce Aradiensi exantlatorum; item celebrium virorum et actorum memoria cum episodiis, elogiis et panegyribus continetur cz. A följegyzések nyelve vegyesen latin és magyar. Ezen feljegyzések 1804. febr. 1-től 1820 elejéig terjednek és 1919 sz. tételt foglalnak magokban, különösen irodalomtörténeti szempontból becsesek. Márki Sándor, ki Horvát Lipót világosi plébános szivességéből jutott hozzá, bő kivonatban ismertette az Egyetemes Philol. Közlönyben (1889. 570-594. l.).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.   On-line elérés
• Magyar életrajzi lexikon

További információk

• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.