Pendrive

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy külsőleg nagyobb pendrive levett védőkupakkal

A pendrive (USB-flash-tároló, USB-kulcs, pendrájv, tollmeghajtó) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitása 8 MB-tól 1 TB-ig terjed. Némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibír. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 60 MB/s, USB 1.0 szabványnál kb. 1,5 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal készül, de létezik védőkupak nélküli és kitolós változat is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pendrive kifejlesztésének elsőségét több cég is magának igényli. A Trek nevű cég kezdte először forgalmazni a 2000-es év elején, viszont az ő szabadalmuk nem írja le pontosan ezt az eszközt, inkább egy szélesebb adattároló családdal foglalkozik.

Az izraeli M-Systems cég 1999. október 12-én regisztrált egy honlapot, mellyel a pendrive-megoldásuk reklámozását célozták. Termékük 2001-ben IDEA díjat nyert. Az IBM foglalkozott termékük terjesztésével, de csak 2000. december 15-től lehetett vásárolni tőlük.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Usbkey internals.jpg
Egy átlagos pendrive belső részei

1 USB-csatlakozó
2 USB-vezérlőmodul
3 Ellenőrző pontok
4 Flash-csip
5 Kvarc-oszcillátor
6 LED
7 Írásvédelmi kapcsoló
8 Egy második memóriacsip helye

A pendrive egy kis méretű nyomtatott áramkört tartalmaz, a ráerősített fémcsatlakozóval, általában egy műanyag tokba téve. A tokozása a felhasználói igényektől függően változatos: van por‑ és cseppálló kivitele, kiemelten ütésálló kivitele is. A csatlakozója a személyi számítógépeken elterjedt „A típusú” USB csatlakozó. Önálló áramforrásuk csak akkor van, ha egyéb szolgáltatással is rendelkeznek, például adatmennyiség-kijelzés vagy MP3-zenelejátszás, diktafon funkció.

Fájlrendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pendrive-ok általánosan FAT vagy FAT32 fájlrendszerrel vannak előformázva, azonban NTFS-sel vagy más fájlrendszerrel is formázhatók. A merevlemezekhez hasonlóan futtathatók rajta hibajavító, adat-helyreállító programok. Töredezettség-mentesítés nem szükséges, mivel a flash memória „random elérésű” tárolással dolgozik, így az adatok sorrendiségének általában nincs jelentősége.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pendrive gyorsan felváltotta a megjelenésekor elavultnak számító, de nagy mértékben elterjedt hajlékonylemezeket hasonló blokkonkénti írási tulajdonsága miatt. Gyakran felváltja az optikai lemezeket is, mivel kapacitása mára meghaladta őket, mérete kisebb, kezelése kevésbé körülményes.

Gyakran használják speciális rendszerindításra: operációs rendszer telepítése, helyreállító rendszerek futtatása céljából.

Magyar elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon elterjedt neve a pendrive, amely egy, a winchesterhez hasonló pszeudoanglicizmus, más nyelveken – beleértve az angolt – nem, vagy csak elvétve használják.

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pendrive témájú médiaállományokat.