Paul de Lagarde

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Anton de Lagarde

Paul Anton de Lagarde (született: Paul Bötticher, Berlin, 1827. november 2.Göttingen, 1891. december 22.) német orientalista.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanult a berlini és hallei egyetemeken 1844-től 1847-ig. Tanított Berlinben mint gimnáziumi tanár 1855-től 1866-ig és 1869-től a keleti nyelvek tanára volt Göttingenban. Óriási nyelvismerete és szövegkritikai jártassága által nagy érdemeket szerzett magának a tudományos teológia terén. Irodalmi munkásságát 1854-ben Didascalia apostolorum syriace című művével kezdte meg. Ezután haláláig alig múlt el olyan esztendő, melyben a keleti nyelvészet körébe vágólag valamely műve ne jelent volna meg. E művei közül a septuaginta fordítás kritikájára nézve korszakalkotó volt Genesis címmel, Lipcsében 1868-ban megjelent műve. Jelesebb munkái még a nagyon sok közül: De novo testamento ad versionum orientalium fidem edendo (1866); Reliquiae juris ecclesiastici antiquissimae syriace et graece (1856); Libri veteris testamenti apocryphi syriace (1861); Constitutiones apostolorum graece (1862); Anmerkungen zur griech. Übersetzung d. Proverbien (1863); Die vier Evangelien arabisch etc. (1864); Der Pentateuch koptisch (1867); Armenische Studien (1877); Aegyptiaca (1883); Persische Studien (1884); Catenae in Evangelia Aegyptiacae, quae supersunt (1866).[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Teologiájának jellemzését v. ö. Protestáns Szemle 1895. évf. 3. füz. p. 152-154. V. ö. Anna de L., Erinnerungen aus d. Leben P. de L. (Göttingen 1894).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]