Pandula Egon

Pandula Egon
Életrajzi adatok
Született	1916. április 9. Budapest
Elhunyt	1970. február 5. (53 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	gyógyszerész gyógyszerész doktor egyetemi tanár
Állampolgárság	magyar
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar
Pályafutása
Szakterület	ipari gyógyszerkészítés
Tudományos fokozat	egyetemi doktor 1961 kandidátus 1961
Szakintézeti tagság	Magyar Gyógyszerészeti Társaság alapítója

Pandula Egon, Pandula Egon László (Budapest, 1916. április 9. – Budapest, 1970. február 5.) gyógyszerész, gyógyszerész doktor, egyetemi tanár.

Életútja

Édesapja, Pandula József szintén gyógyszerész, a Soroksári út 35. sz. alatt működő Szent Anna Gyógyszertár tulajdonosa volt, édesanyja Wolf Ilona Aranka. Elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1933-ban érettségizett jó eredménnyel. Az akkori gyógyszerészképzésnek megfelelően kétéves gyakornoki idejét a családi gyógyszertárban töltötte. 1936-ban tirocinális (gyakornoki) vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le.

Egyetemi tanulmányi alatt szívesen segített a felkészülésben gyengébb diáktársainak, részt vett az egyetem közösségi életében, 1936–37-ben a Gyógyszerészhallgatók Segély és Önképző Egyesületében választmányi tag, majd 1937–38-ban ifjúsági elnöke volt. Már ekkor kitűnt hivatásszeretetével és kiváló szervezőkészségével. 1938-ban szerzett gyógyszerész oklevelet. Ugyanebben az évben disszertáns lett az orvostudományi karon. Rövid ideig a családi, valamint a miskolci Arany Szarvas Gyógyszertárban dolgozott. 1939-ben katonai szolgálatra hívták be. 1941-ben szerezte meg gyógyszerészdoktori címét „Summa cum laude" jelzéssel, disszertációjának címe „Az összeférhetetlen gyógyszerekről”. Az Egyetemi Gyógyszertárban kezdte meg munkáját mint díjtalan gyakornok, amit rövidesen kénytelen volt megszakítani, tartalékos hadapród-őrmesterként újra aktív szolgálatba helyezték. A második világháború alatt kórházvonaton szolgált. 1945-ben a szakmai igazoló bizottság igazolta (átvilágították).

Leszerelt, édesapja elhunyta után átvette a családi gyógyszertár vezetését, majd annak hatósági kezelője lett, rövid ideig más gyógyszertárakban is betöltötte ezt a posztot. Kapcsolatát az egyetemmel gyógyszertári évei alatt is megtartotta, 1948-tól externista, 1949-től osztályvezető tanársegéd. Ebben a minőségében a galenusi labort vezette. 1950-ben a Néphadseregtől főgyógyszerészi kinevezést kapott, őrnagyi ranggal, egyetemi fizetéséről lemondott. 1954-ben egyetemi adjunktusnak nevezték ki, 1961-ig csak fél fizetését vette fel. 1955-ben alezredessé léptették elő.

Fő kutatási területe a gyógyszerstabilitás volt, 1954-ben jelent meg tanulmánya a penicillin bomlási tulajdonságairól (Katonaorvosi szemle 1954). Későbbiekben a dextrán infúziók stabilitásával, majd a szulfacetamid fotolítikus bomlásával foglalkozott.

1957–59 között elvégezte a Marxista-Leninista Egyetemet. 1959-ben kiadták az általa írt Gyógyszerészet (Vénykészítéstan) című egyetemi tankönyvét, amelynek második kiadása 1962-ben jelent meg. 1961-ben A Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a tudományok kandidátusa fokozatot, majd ugyanebben az évben egyetemi docenssé nevezik ki.

1962-ben Mozsonyi professzor nyugdíjazását követően előbb Gyógyszerészeti Intézet megbízott vezetője docensi rangban, majd a pályázatok elbírálása után tanszékvezető egyetemi tanára lett. Regnálása alatt vált az ipari gyógyszerkészítés alapjainak oktatása a graduális képzés törzsanyagának részévé. Négy éven át 1964-től kezdődően a Kar dékánhelyettese volt. 1964-ben került kiadásra Takács Gézával közösen írt Ipari Gyógyszerészet című egyetemi tankönyve, ami korszakalkotó mű volt a maga korában, (cseh és román hivatkozások bizonyítják) 1968-ban ezredessé nevezték ki.

Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Az MGYT újraalapításában is rész vett, annak alelnöke, majd 1968 és 1970 között elnökeként tevékenykedett. (AZ MGYT 1949-ben megszűnt, pontosabban feloszlatták, utódszervezete az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Gyógyszerész Szakcsoportja lett) ahol a Technológiai Szakosztály elnöke volt. Részt vett a korabeli Szabványos Vényminták és az V., VI., Magyar Gyógyszerkönyvek szerkesztésében. A Gyógyszerészet lap szerkesztőbizottságának tagja volt. Hat egyetemi jegyzet, két szabadalom, 34 tudományos közlemény fűződik a nevéhez. Életében több magas rangú kitüntetéssel honorálták munkásságát. 1970. február 5-én tragikus hirtelenséggel érte a halál.

Főbb művei

• Gyógyszerészet. Vénykészítéstan Bp., Medicina Könyvkiadó, 1959, 1962
• Gyógyszerészet (kandidátusi értekezés tézisei), Bp., Medicina Könyvkiadó, 1960
• Ipari gyógyszerészet (Takács Gézával), Bp., Medicina Könyvkiadó, 1964

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon | Pandula Egon. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
• História - Tudósnaptár | Pandula Egon. tudosnaptar.kfki.hu. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
• Láng, Béla (1970). „Dr. Pamdula Egon 1916-1970” (pdf). Gyógyszerészet 14 (2), Kiadó: gyogyszeresztortenet.hu. (Hozzáférés: 2017. július 27.)  
• Láng Béla: Gyógyszerészet, 1970. 41–42. sz.
• Acta Pharmaceutica Hungarica, (40) 1970. 49-51. p.
• Rókusfalvy Andrea: A hazai gyógyszerészképzés vizsgálata 1950/1951 – 1989/1990-ig. (Doktori értekezés)