Palacsintagráf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palacsintagráf
A P4 palacsintagráf rekurzívan előállítható a P3 4 kópiájából úgy, hogy az {1, 2, 3, 4} halmaz más-más elemét fűzzük hozzá az egyes kópiákhoz.
A P4 palacsintagráf rekurzívan előállítható a P3 4 kópiájából úgy, hogy az {1, 2, 3, 4} halmaz más-más elemét fűzzük hozzá az egyes kópiákhoz.

Csúcsok száman!
Élek száma1/2 n!(n − 1)
Átmérőlásd a cikkben
Derékbőség6, ha n > 2
Kromatikus számlásd a cikkben
Élkromatikus számn − 1
Génuszlásd a cikkben
Egyébreguláris, hamiltoni, Cayley-gráf, csúcstranzitív, nem éltranzitív, nem távolságtranzitív, maximálisan összefüggő, szuperösszefüggő, hiperösszefüggő
Jelölés

A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy Pn palacsintagráf, avagy n-palacsintagráf olyan egyszerű, irányítatlan, hurokmentes gráf, melynek csúcshalmaza az 1,2,...,n számok permutációinak (sorbaállításainak) halmaza. Két permutáció között akkor húzódik él, ha az egyik tranzitív módon átvihető a másikba egy kezdőszeletének megfordításával (prefix reversal).

A palacsintarendezés (pancake sorting) az a matematikai probléma, melynek során különböző méretű palacsintákból álló oszlopot nagyság szerinti sorba rendeznek oly módon, hogy az oszlopba bárhol beszúrható egy fordítólapát, és az összes fölötte lévő palacsinta megfordítható vele. A palacsintarendezési probléma és a palacsintagráf átmérőjének meghatározása egymással ekvivalens.[1]

A Pn palacsintagráf reguláris, csúcsainak száma n!, fokszáma n − 1.

Az n méretű palacsintagráf, Pn rekurzívan előállítható a Pn−1 palacsintagráf n kópiájából oly módon, hogy az {1, 2, …, n} halmaz más-más elemét fűzzük hozzá az egyes kópiákhoz.

Eredmények[szerkesztés]

A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf szuperösszefüggő és hiperösszefüggő.[2]

A palacsintagráf girthparamétere:

[3]

A Pn palacsintagráf γ(Pn) génuszáról elmondható, hogy:[4]

Színezése[szerkesztés]

A palacsintagráfok színezésével kapcsolatban a következő eredmények ismertek.

A Pn (n ≥ 3) palacsintagráf totális kromatikus száma , élkromatikus száma .[5]

A palacsintagráf (n−1)-színezésére és totális n-színezésére hatékony algoritmus ismert.[5]

A kromatikus számra a következő korlátok adhatók:

Ha , akkor

ha , akkor

ha , akkor

A következő táblázat alacsony n-ekre a palacsintagráfok kromatikus számának konkrét értékeit tárgyalja.

A kromatikus szám konkrét, illetve valószínűsíthető értékei
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
2 3 3 4 4 4? 4? 4? 4? 4? 4? 4? 4? 4?

Köreinek száma[szerkesztés]

A Pn (n ≥ 3) palacsintagráfban minden esetben található l hosszúságú kör, ahol (de 3, 4 és 5 hosszúságú körök nem).[6] Ebből az is következik, hogy a gráf rendelkezik Hamilton-körrel, és bármely két csúcsa összeköthető Hamilton-úttal.

A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 6 hosszúságú köreiről elmondható, hogy minden csúcs egyetlen 6-körbe tartozik, melyekből a gráf összesen független (csúcsdiszjunkt) darabot tartalmaz.[7]

A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 7 hosszúságú köreiről elmondható, hogy minden csúcs pontosan 7 hosszúságú körbe tartozik, melyekből a gráf összesen különböző darabot tartalmaz.[8]

A Pn (n ≥ 4) palacsintagráf 8 hosszúságú köreiről elmondható, hogy ezekből a gráf összesen különböző darabot tartalmaz, melyekből maximálisan független 8-kör választható ki.[7]

Átmérője[szerkesztés]

A palacsintarendezési probléma és a palacsintagráf átmérőjének („palacsintaszám”) meghatározása egymással ekvivalens. A palacsintaszám meghatározásának egyik fő nehézsége a palacsintagráf komplikált körszerkezetében rejlik.

Palacsintaszámok
(A058986 sorozat az OEIS-ben)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
0 1 3 4 5 7 8 9 10 11 13 14 15 16 17 18 19

A palacsintaszám, tehát az n palacsintát tartalmazó oszlop rendezéséhez mindig elégséges, minimális átfordítások száma és (kb. és ) között van, de a pontos érték nem ismert.[9]

1979-ben Bill Gates és Christos Papadimitriou[10] felső korlátot igazolt. Ezt 30 évvel később -re javította a University of Texas at Dallas egyetem Hal Sudborough által vezetett kutatócsoportja.[11] (Chitturi et al., 2009[12]).

2011-ben Laurent Bulteau, Guillaume Fertin és Irena Rusu[13] bebizonyították, hogy egy adott palacsintaoszlop rendezéséhez szükséges legrövidebb átfordítás-sorozat megtalálása NP-nehéz feladat.

Égetettpalacsinta-gráf[szerkesztés]

Az égetettpalacsinta-problémaként (burnt pancake problem) ismert változatban a palacsinták alja megégett, és a rendezés végén minden palacsintának az égett oldalával alul kell elhelyezkednie. Az égetettpalacsinta-gráf ennek a problémának a gráf-reprezentációja: az előjeles permutációban ha az i palacsinta égett oldalával felfelé van, akkor a permutációban az i helyén az i` negatív elem szerepel.

A égetettpalacsinta-gráf reguláris, rendje (csúcsainak száma) , fokszáma .

Erre a változatra David S. Cohen (David X. Cohen) és Manuel Blum 1995-ben a következő állítást igazolták: (ahol a felső korlát csak -től válik igazzá).[14]

Égetettpalacsinta-számok
(A078941 sorozat az OEIS-ben)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
1 4 6 8 10 12 14 15 17 18 19 21

Az égetettpalacsinta-gráf girthparamétere:[3]

.

Alkalmazásai[szerkesztés]

A palacsintagráfok számos érdekes tulajdonsággal rendelkeznek – szimmetrikus és rekurzív szerkezetük (Cayley-gráfok, ezért csúcstranzitívek), szublogaritmikus fokszámmal és átmérővel rendelkeznek és relatíve ritkák (pl. a hiperkockagráfokhoz képest), ezért a permutáló csillaggráfok mellett a párhuzamos számítógépek hálózati összeköttetéseinek modelljeként komoly érdeklődés tárgyát képezik.[4][15][16][17] Hálózati összeköttetések modelljeként tekintve a palacsintagráfokra, a gráf átmérője a kommunikációs késleltetést reprezentálja.[18][19]

A palacsinta-megfordításnak biológiai aspektusai is vannak, a genetikai vizsgálatok területén. Az evolúciós változások egyik fajtájában az egyed DNS-ének valamely szakasza megfordul, ami az égetettpalacsinta-problémával analóg.

Egyéb palacsintagráf-osztályok[szerkesztés]

Az eredeti palacsintarendezési problémánál és az égetettpalacsinta-problémánál is a kezdőszelet megfordítása (prefix reversal) volt a művelet, amivel az egyik permutációból el lehetett jutni a másikba. Ha megengedjük a nem prefixált fordításokat is (a „két fordítólapátos” eset), akkor összesen négy palacsintagráf-osztály határozható meg. Minden palacsintagráf beágyazható a saját osztályába tartozó bármely magasabb rendű gráfba.[3]

Palacsintagráf-osztályok
Név Jelölés Magyarázat Rend Fokszám Girth (ha n>2)
előjel nélküli kezdőszelet-megfordítási gráf
(unsigned prefix reversal graph)
Az eredeti palacsintarendezési probléma
előjel nélküli megfordítási gráf
(unsigned reversal graph)
Az eredeti probléma két spatulával
előjeles kezdőszelet-megfordítási gráf
(signed prefix reversal graph)
Az égetettpalacsinta-probléma
előjeles megfordítási gráf
(signed reversal graph)
Az égetett probléma két spatulával

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Asai, Shogo (2006. szeptember 1.). „Computing the Diameter of 17-Pancake Graph Using a PC Cluster.”. Euro-Par 2006 Parallel Processing: 12th International Euro-Par Conference. DOI:10.1007/11823285_117.  
  2. Deng, Yun-Ping (2012. március 31.). „Automorphism Groups of the Pancake Graphs”. Information Processing Letters 112 (7), 264–266. o. DOI:10.1016/j.ipl.2011.12.010.  
  3. a b c Compeau, Phillip E.C. (2011. szeptember 6.). „Girth of pancake graphs”. Discrete Applied Mathematics 159 (15), 1641–1645. o.  
  4. a b Nguyen, Quan (2009. november 5.). „On the Genus of Pancake Network.”. The International Arab Journal of Information Technology 8 (3), 289–292. o. [2017. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.)  
  5. a b Konstantinova, Elena (2017. augusztus 1.). „Chromatic Properties of the Pancake Graphs.”. Discussiones Mathematicae Graph Theory 37 (3), 777–787. o. DOI:10.7151/dmgt.1978.  
  6. Sheu, Jyh-Jian (2006. április 26.). „Cycle embedding in pancake interconnection networks.”. The 23rd Workshop on Combinatorial Mathematics and Computation Theory.  
  7. a b Konstantinova, E.V. (2013. április 26.). „Small cycles in the Pancake graph”. Ars Mathematica Contemporanea 7, 237–246. o. [2017. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 4.)  
  8. Konstantinova, E.V. (2010. április 1.). „Cycles of length seven in the pancake graph”. Diskretn. Anal. Issled. Oper. 17 (5), 46–55. o. DOI:10.1016/j.tcs.2008.04.045.  
  9. Fertin, G. and Labarre, A. and Rusu, I. and Tannier, E. and Vialette, S.. Combinatorics of Genome Rearrangements. The MIT Press (2009). ISBN 9780262062824 
  10. Gates, W. (1979). „Bounds for Sorting by Prefix Reversal”. Discrete Mathematics 27, 47–57. o. [2007. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/0012-365X(79)90068-2. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.)  
  11. Team Bests Young Bill Gates With Improved Answer to So-Called Pancake Problem in Mathematics. University of Texas at Dallas News Center, 2008. szeptember 17. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 10.) „A team of UT Dallas computer science students and their faculty adviser have improved upon a longstanding solution to a mathematical conundrum known as the pancake problem. The previous best solution, which stood for almost 30 years, was devised by Bill Gates and one of his Harvard instructors, Christos Papadimitriou, several years before Microsoft was established.”
  12. Chitturi, B. (2009. augusztus 31.). „An (18/11)n upper bound for sorting by prefix reversals”. Theoretical Computer Science 410 (36), 3372–3390. o. DOI:10.1016/j.tcs.2008.04.045.  
  13. „Pancake Flipping Is Hard”. Journal of Computer and System Sciences 81, 1556–1574. o. DOI:10.1016/j.jcss.2015.02.003.  
  14. David S. Cohen, Manuel Blum: On the problem of sorting burnt pancakes. In: Discrete Applied Mathematics. 61, Nr. 2, 1995, S. 105–120. DOI:10.1016/0166-218X(94)00009-3.
  15. Akl, S.G. (1993. április 26.). „Fundamental algorithms for the star and pancake interconnection networks with applications to computational geometry.”. Networks 23 (4), 215–225. o. DOI:10.1002/net.3230230403.  
  16. Bass, D.W. (2003. március 1.). „Pancake problems with restricted prefix reversals and some corresponding Cayley networks.”. Journal of Parallel and Distributed Computing 63 (3), 327–336. o. DOI:10.1016/S0743-7315(03)00033-9.  
  17. Berthomé, P. (1996. december 1.). „Optimal information dissemination in star and pancake networks.”. IEEE Transactions on Parallel and Distributed Systems 7 (12), 1292–1300. o. DOI:10.1109/71.553290.  
  18. Kumar, V., Grama, A., Gupta, A., Karypis, G.: Introduction to Parallel Computing: Design and Analysis of Algorithms. Benjamin/Cummings (1994)
  19. Quinn, M.J.: Parallel Computing: Theory and Practice, second edition. McGrawHill (1994)