Owen Wingrave

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Owen Wingrave Benjamin Britten egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Myfanwy Piper írta Henry James azonos című novellája alapján. Az opera a BBC2 televíziós csatorna számára készült. A felvételt, amely 1970 novemberében készült 1971. május 16-án sugározták. Színpadon először 1973. május 10-én mutatták be a londoni Királyi Operaházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Miss Wingrave szoprán
Mrs. Julian szoprán
Mrs. Coyle szoprán
Kate mezzoszoprán
Sir Philip tenor
Lechmere tenor
Coyle bariton
Owen Wingrave basszus

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Owen Wingrave régi angol katonai család sarja, de ő maga szakítani akar a százados hagyománnyal, és békésebb pályát akar választani. Elhatározása nagy felzúdulást kelt rokonai között, meghívják vidékre, Paramore-ba, a család ősi kastélyába, hogy ott szándékának megváltoztatására bírják. Nagyapja, menyasszonya, valamennyi atyafia mind erről igyekeznek őt meggyőzni. Végül nagyapja, Sir Philip, a család feje, kizárja az örökségből, de a fiú így is hajthatatlan marad. Menyasszonya, Kate sem hajlandó követni őt, sőt gyávának bélyegzi. Owen tiltakozik. A lány akkor azt mondja, bizonyítsa be bátorságát, aludjon éjjel abban a szobában, ahol a kísértetek járnak. Egyik Wingrave-ős ugyanis gyávának találta fiát, és haragjában úgy megütötte, hogy meghalt. Temetése napján az apát is holtan találták. A családi legenda szerint apa és fia szoktak kísérteni abban a szobában. Owen bemegy, Kate pedig rázárja az ajtót. Egy idő múlva zajt hallanak onnan, Kate kinyitja az ajtót, és Owen sápadtan, élettelenül fekszik a padlón.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5