Halál Velencében (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Halál Velencében (angolul Death in Venice) Benjamin Britten egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Myfanwy Piper írta Thomas Mann azonos című novellája alapján. Ősbemutatójára 1973. június 16-án került sor az Aldeburgh-i Operafesztivál keretén belül, a Snape Maltings Hallban. Britten azért választotta operájának témájául ezt a regényt, mivel így akarta megünnepelni harmadszázados együttműködését Peter Pearsszel, ugyanakkor, mint az korábbi műveiből is kitűnik, kedvelte a prózai szövegeket. Britten az operát 145 percesnek tervezte ezért egy-egy jelenetre 8-8 perc jutott, így a szövegkönyvíró számára nehéz feladat volt a regény cselekményének elrendezése, hogy az ne akadályozza a pergő zenét, és az egyes jelenetek megszakítás nélkül olvadjanak egymásba.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Gustav von Aschenbach tenor
Utazó/ Öreg piperkőc/ Öreg gondolás/ Szállodaigazgató/ Borbély/ Játékos/ Dionüszosz hangja bariton
Tadzio táncos
A lengyel anya táncos
Apollón hangja kontratenor
Portás tenor
Pincér basszus
Eperárus Szoprán
Csipkeárus Szoprán
Üveges tenor
Evezős tenor
Evezős szoprán
Angol hivatalnok bariton
Kórus: utazók, munkások és táncosok.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Első jelenet: Temető Münchenben

Az opera Aschenbach recitativójával kezdődik. Ismeretlen utas jelenik meg egy sírkápolna lépcsőjén és egzotikus tájak csodáiról énekel, ami Aschenbachban megérleli az elhatározást: délre kell utaznia. Az utas eltűnik; Aschenbach pedig már döntött is és az író már indul is Velencébe.

  • Második jelenet: A hajón, Velence felé

A hajó Polából indul útjára; a gépek zakatolását a drótseprővel ütögetett kisdob ritmusa jeleníti meg. Egy csapat fiatalember a fedélzetről a parton álló lányokhoz kiáltozik. Ebből a kölcsönös évődésből kétszólamú ének bontakozik ki az ifjak úticéljáról. Egy öreg piperkőc belekezd egy népszerű dalba: „Találkozunk a Piazzán” – a dalt átveszik a fedélzet ifjai is. Miután a hajó Velencébe érkezik és az utasok partra szálltak, következik a nyitány.

  • Harmadik jelenet: Utazás a Lidóra

Aschenbach gondolába ül, hogy Velencéből a Lidóra utazzék; a bárkát hajtó öreg gondolás nyersen ad hangot szabad szellemének, némi rossz érzést keltve Aschenbachban. Útjuk folyamán egy fiúkkal és lányokkal teli bárkával találkoznak, az ifjak egy kíséret nélküli dalt – „Bride ofthe sea” (Tenger menyasszonya) – énekelnek. A Lido partjára érve Aschenbachot a hotel személyzete üdvözli, mialatt a gondolás – fizetség nélkül – eltűnik. Aschenbachot a dolog sötét gondolatokra készíti: „Titokzatos gondola . . . milyen fekete . . . fekete . . . koporsófekete . . . magának a halálnak és az utolsó, csendes utazásnak látomása.”

  • Negyedik jelenet: Az első este a hotelban

A hotelba érkező Aschenbachot az igazgató üdvözli, majd megmutatja neki szobáját, amelyből egészen pompás kilátás nyílik. A szálló vendégei a vacsorához gyülekznek. Itt látja meg Aschenbach először Tadziót, a lengyel család többi tagjával egyetemben.

  • Ötödik jelenet: A tengerparton

Aschenbach a tengerparton van, más szállóvendégekkel együtt. Eperárus asszony halad arra. Tadzio érkezik a strandra, és családja társaságában ül le. Kezdetben Aschenbach nem tudja a fiú nevét, de amikor pajtásai játszani hívják, azt kiáltják, „Adziú!". Ebből Aschenbach arra következtet, hogy a fiú neve Tadzio, ami a Tadeusz beceneve. Tadzio és pajtásai különféle játékokat játszanak a strandon. Aschenbach elbűvölten nézi, hallgatja őket.

  • Hatodik jelenet: A meghiúsult elutazás

Aschenbach átmegy a Lídóról Velencébe. Sirokkó fúj, Velence fülledt és kényelmetlenül zsúfolt. Aschenbach lehangolt, s úgy határoz, hogy elutazik. Gondolán visszatér a Lidóra. Ám távozását kofferjének buta tévedésből történt hibás irányítása meghiúsítja, s most visszatér a Lido fürdőszállójába, amelyet csak az imént hagyott el. Az igazgató köszönti, és visszakíséri a nemrég elhagyott szobába a visszatérőt. Aschenbach a strandon játszó Tadziót és néhány pajtását pillantja meg az ablakon kinézve. Hangulata ismét derűsre fordul; tudatára ébred, hogy miért is volt olyan nehéz elmennie innen.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hetedik jelenet: A Napünnep (Apollón-játékok)

A kórus magasztalja Tadziót, aki már csaknem Phoebusszal egyenlő, ő pedig szabályos szólótáncot lejt. Ezt követi a Napünnep; s a fiúk különféle sportágakban versengenek – futásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és ökölvívásban – és mindegyikben Tadzio diadalmaskodik. Aschenbachot annyira megindítja az ügyességnek ez a tüneménye, hogy úgy érzi, szólnia kell Tadzióhoz s gratulálnia kell neki; ám amint a fiú elhalad előtte, elpárolog a bátorsága. Tadzio rámosolyog; és amikor már késő viszonozni ezt a mosolyt.

  • Nyolcadik jelenet: A hotel borbélyánál (I.)

Aschenbach hajat vágat és a fecsegő borbélyt hallgatja.

  • Kilencedik jelenet: Az üldözés

Aschenbach átmegy Velencébe. Az utcán plakátok figyelmeztetik a lakosságot, hogy tegyen óvintézkedéseket a fertőzés ellen. A külföldi lapok pletykákat szellőztetnek a Velencében kitört kolerajárványról. Fölbukkan a lengyel család, és Aschenbach a nyomukba szegődik. Mindannyian kiérnek a Piazzára; egy kávéházi zenekar kezd játszani. A lengyel család továbbindul; Aschenbach követi őket a Szent Márk székesegyházba. Az üldözés folytatódik, s amikor a lengyel család gondolába ül, Aschenbach is követi őket egy másikon.

  • Tizedik jelenet: A vándormuzsikusok

A szállóba visszatérve, vacsora után Aschenbach egy kis vándormuzsikus-együttes szórakoztató produkcióját hallgatja a teraszon.

  • Tizenegyedik jelenet: Utazási iroda

Aschenbach fölkeres egy utazási irodát, amelyet ostrom alatt tartanak a Velencét sürgősen elhagyni szándékozó, a járvány veszélye elől menekülő turisták. Amikor elmennek, a tisztviselő nyíltan, tilalmakat félretéve beszél Aschenbachhal.

  • Tizenkettedik jelenet: A gyöngyök hölgye (azaz Tadzio anyja)

Aschenbach elhatározza, hogy értesíti Tadzio édesanyját az őt és családját fenyegető járvány veszélyről, és azt tanácsolja neki, ne időzzék tovább a Lidón. Amikor azonban az alkalom megszületik, ismét képtelen megszólalni.

  • Tizenharmadik jelenet: Az álom

Letörtségében elalszik. Dionüszosz hangja hallatszik („Fogadjátok az idegen istent!”), majd Apollóné („Nem! Vessétek meg a káosz mélységét!”) - mindez sűrítve tükrözi az elméjében végbemenő küzdelmet. Megjelennek Dionüszosz hívei, orgiasztikus kiáltásaikkal, majd ez egy dionüszoszi táncba torkollik.

  • Tizennegyedik jelenet: Az üres strand

Aschenbach, iménti lidérces álmának revelációitól felindultan lemegy a strandra és Tadziót figyeli, aki pajtásaival szeszélyesen ide-oda kapkodó játékokat űz.

  • Tizenötödik jelenet: A hotel borbélyánál (II.)

Aschenbach ismét a fecsegő borbély székében ül: deresedő haját és bajuszát festeti, arcának ráncait simíttatja.

  • Tizenhatodik jelenet: Utolsó látogatás Velencébe

Megfiatalodásának első mámorában Aschenbach – módosított formában – elénekli azt a dalt („Találkozunk a Piazzán”), amelyet az ifjak énekeltek a Velence felé közeledő hajón a második jelenetben. Folytatja a lengyel család követését, mint a kilencedik jelenetben. A csúcsponton Tadzio elszakad az övéitől és bevárja Aschenbachot, hogy eltökélten a szemébe nézzen, amit meg is tesz. Ám Aschenbach elfordítja a fejét; a lengyel családot elveszti a szeme elől; ismét megjelenik az eper árus nő a maga jellegzetes kiáltásával. Az író vásárol egy kevés gyümölcsöt, de túl fonnyadtnak találja. Elcsigázottan ül le egy kút kávájára, és izgalommal figyeli a bensejében eluralkodó zűrzavart, a kezdődő betegség jeleit. Keserű szemrehányást tesz önmagának. Vergődésében fölidézi Szókratész bölcselkedését a Phaidroszból, a szépségről és annak közvetítő szerepéről az érzéki ember és a szellem világa között: „Elvezethet-é a szépség a bölcsességhez, Phaidrosz?”

  • Tizenhetedik jelenet:

A lengyel család elhatározza, hogy távozik; Aschenbach megpillantja poggyászaikat a hallban. Kimegy az elhagyatott strandra, ahol Tadzio jelenik meg néhány pajtásával. Összeverekszik az egyikkel. Tadzio, magára maradva félreérthetetlen mozdulatot tesz Aschenbach felé, de az író ezúttal is képtelen viszonozni. A fiú leballag a fövenyen a távoli tenger irányában. Az író bénultan süpped a székébe és elragadja a halál.

Zeneművek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás:

  • My mind beats on (Aschenbach)
  • Who's that? (Aschenbach)
  • I have always kept a close watch over my development (Aschenbach)
  • Hey there, hey there, you! (gyerekek)
  • Nyitány - msáodik kép
  • Ah Serenissima! (Aschenbach)
  • Mysterious gondola (Aschenbach)
  • We are delighted to greet the Signore (szállodaigazgató)
  • So I am led to Venice once again (Aschenbach)
  • The Lido is so charming, is it not? (szállodavendégek)
  • How does such beauty come about? (Aschenbach)
  • The wind is from the West (Aschenbach)
  • Le bele fragole (Eperárus)
  • Ah, how peaceful to contemplate the sea (Aschenbach)
  • Adziu, Adziu! (kórus)
  • As one who strives to create beauty (Aschenbach)
  • Aou'! Stagando, aou'! (Öreg gondolás)
  • Naturally Signore, I understand (Szállodaigazgató)
  • There you are, Signore, just in time (Portás)
  • I am become like one of my early heroes (Aschenbach)
  • A thousand apologies to the Signore (Szállodaigazgató)
  • Beneath a dazzling sky the sea … (szállodavendégek)
  • No boy, but Phoebus of the golden hair (kórus)
  • See where Hyacinthus plays (kórus)
  • Phaedrus learned what beauty is (kórus)
  • First, the race! (kórus)
  • Try your skill (kórus)
  • Young discobolus (kórus)
  • Up and over (kórus)
  • Measure to fight (kórus)
  • The boy, Tadzio, shall inspire me (Aschenbach)

Második felvonás:

  • Zenekari nyitány
  • So, it has come to this (Aschenbach)
  • Guardate, Signore (Borbély)
  • Do I detect a scent? (Aschenbach)
  • And now I cannot let them out of sight (Aschenbach)
  • Kyrie eleison (Kórus)
  • Gustav von Aschenbach, what is this path you have taken? (Aschenbach)
  • This way for the players, Signori! (Portás)
  • La mia nonna always used to tell me (Játékosok vezetője)
  • Fiorir rose in mezo al giasso (Játékosok vezetője)
  • One moment, if you please (Angol hivatalnok)
  • So it is true, true, more fearful than I thought (Aschenbach)
  • So - I didn't speak! (Aschenbach)
  • Receive the stranger god (Dionüsszosz hangja)
  • Do what you will with me! (Aschenbach)
  • Yes! a very wise decision, if I may say so (Borbély)
  • Hurrah for the Piazza (Aschenbach)
  • Does beauty lead to wisdom, Phaedrus? (Aschenbach)
  • The wind still blows from the land (Szállodaigazgató)
  • Ah, no! (Aschenbach)

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5