Lucretia meggyalázása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lucretia meggyalázása (angolul The Rape of Lucretia) Benjamin Britten kétfelvonásos operája (op. 37). Szövegkönyvét Ronald Duncan írta André Obey Le viol de Lucréce című színműve alapján. A mű az újonnan alakult English Opera Groupnak készült. Britten egyszerűen előadható művet akart írni, ezért a mű kevés díszletet igényel és tizenkét tagú zenekart (két hegedű, egy-egy brácsa, gordonka, nagybőgő, fagott, kürt, hárfa; egy játékos által megszólaltatva: fuvola–piccolo-altfuvola, oboa–angolkürt, klarinét–basszusklarinét, ütőhangszerek) alkalmaz, zongorával kiegészítve, amin a karmester játszik; a kórus egy-egy szoprán és tenor énekesből áll. Ősbemutatójára Ernest Ansermet vezényletével 1946. július 12-én került sor a glyndenbourne-i operaházban. A bemutató utáni kritikák hatására 1947-ben Britten kisebb változtatásokat hajtott végre a mű szövegén és zenéjén, ez a ma játszott formája.

Magyarországon még nem játsszották.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Férfi kórus tenor
Női kórus szoprán
Collatinus, római hadvezér basszus
Junius, római hadvezér bariton
Tarquinius, etruszk herceg bariton
Lucretia, Collatinus felesége alt
Bianca, Lucretia nevelőnője mezzoszoprán
Lucia, Lucretia szolgája szoprán

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helyszín: Róma és környéke
  • Idő: i. e. 500 körül

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Róma környéki katonai táborban Collatinus, Junius és Tarquinius ivászat közben a női hűtlenségről beszélgetnek, sorra véve asszonyaikat, ismerőseiket. Csak Collatinus feleségét, Lucretiát találják erényesnek. Tarquinius elhatározza, hogy meggyalázza őt. Lóra száll és Lucretia házához vágtat és éjszakai szállást kér. A házbéliek tisztességgel fogadják a herceget. Miközben az etruszkok megrohanják Rómát, Tarquinius a vendégszeretettel visszaélve betör Lucretia szobájába és megerőszakolja a tisztességes nőt.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérve házába, Collatinus értesül a történtekről és szeretetéről és tiszteletéről biztosítja asszonyát, de Lucretia nem bírja elviselni, hogy az esettel férje becsületén esett folt és öngyilkos lesz.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Catherine Pierard (Női kar), Patrizia Rozario (Lucia), Jean Rigby (Lucretia), Nigel Robson (Férfi kar), Donald Maxwell (Tarquinius), Alan Opie (Junius) stb., City of London Sinfonia, Ian Watson (zongora), vezényel: Richard Hickox (1993.) Chandos 9254/5

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái. Ford. Gergely Pál. Budapest, 1978. Zeneműkiadó. ISBN 963-330-245-5
  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I. köt. 2. jav. kiad. Budapest, 2004–2005. [sic!] Tudomány K. ISBN 963-8194-48-8