Odderon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A részecskefizikában az odderon a páratlan-gluonos állapotok tünékeny családjának felel meg, háromgluonos állapot a leggyakoribb. Amikor a protonok nagy energiájú protonokkal vagy antiprotonokkal rugalmasan ütköznek, páros, vagy páratlan számú gluonokat cserélnek. A páros számú gluon cseréje a pomeron cserének felel meg, ez a rugalmas proton-proton és proton-antiproton szórás keresztező-páros része, míg az odderon csere a rugalmas szórási amplitúdójában egy keresztező-páratlan tagnak felel meg. A keresztezés itt azt jelenti, hogy az ütközésbe bemenő protont keresztezzük, kicseréljük egy az ütközésből kirepülő antiprotonnal, azaz a rugalmas proton-proton ütközések és a rugalmas proton-antiproton ütközések között a keresztezés kapcsolatot teremt. Körülbelül 48 évbe telt megtalálni az odderon csere határozott jelét.[1]

Leírása[szerkesztés]

A rugalmas ütközések során a szórt részecskék azonossága nem módosul, nem keletkeznek gerjesztett állapotok és/vagy új részecskék. A TOTEM kísérlet a teraelektronvolt (TeV) energiatartományban mérte meg a rugalmas proton-proton ütközések adatait az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) Nagy Hadronütköztető (LHC) gyorsítójában. A D0 kísérlet pedig a proton-antiproton ütközések adatait mérte meg ugyanennek a TeV-es energiatartománynak az alsó szélén, a TOTEM adatoknál valamivel kisebb energiákon. A CERN-i ISR gyorsítónál is keresték korábban az 53 GeV-os ütközési energiákon az odderon csere nyomait, azonban ezeken az energiákon a pomeron és az odderon – csere mellett még más, úgynevezett reggeoncsere is szerepet játszhat. A proton-proton ütközések megfigyelt jellemzői nem egyeztek a proton-antiproton ütközések jellemzőivel a TeV-es energiák tartományában, ahol már csak a pomeron és az odderon cseréje adhat jelentős járulékot. Tehát létezik a rugalmas kölcsönhatást közvetítő részecskék egy családja (Regge trajektória), az odderon, amely a TeV-es energiák tartományában az egyetlen lehetséges oka a proton-proton és a proton-antiproton rugalmas szórási adatok különbségének.

A TOTEM pp adatok √s = 7 TeV-ról és 2,76-ról 1,96 TeV-ra való átskálázásával, valamint a D0 proton-antiproton adatokkal 1,96 TeV-on történő összehasonlításával nyert eredmények bizonyítékot szolgáltatnak a t-csatornás odderon cseréjéről TeV energiákon, melynek statisztikus szignifikanciája legalább 6,26 σ. A nyilvános adatok metaanalízisét egy elméleti elemzés követte, amely az odderon megfigyelés statisztikai szignifikanciáját legalább 7,08 σ-re emelte.[2] A D0 és a TOTEM kísérleti együttműködések a TOTEM proton-proton adatokat a diffrakciós minimum és maximum tartományban 13, 8, 7 és 2,76 TeV-ről 1,96 TeV-re extrapolálták, és ezt összehasonlították a D0 adatokkal 1,96 TeV-nál ugyanabban a t-tartományban. Ez az elemzés legalább 3,4 σ odderon szignifikanciát talált. A TOTEM-kísérlet 13 TeV tömegközépponti ütközési energián és t=0-nál mért kísérleti adatokat elméleti jóslatokkal összehasonlítva 3,4-4,6 σ értékű odderon szignifikanciát kapott, ezt  a D0-TOTEM összehasonlítással kombinálva  ez az elemzés legalább 5,2 σ felfedezési szintű odderon szignifikanciát eredményezett.[3]

Odderon
Család: Hadron
Keresztező-páratlan megfelelője: Pomeron
Összetétel: Páratlan számú gluon
Szimbólum: O
Kölcsönhatások: erős
Előfordulása: t-csatorna csere rugalmas proton-proton és proton-antiproton ütközésekben nagy energiáknál
Alkalmazások: Nagy energiájú részecskefizika
Javasolta: Basarab Nicolescu, Leszek Lukaszuk 1973 októberében[4]
Felfedezte: Csörgő Tamás, Novák Tamás, Roman Pasechnik, Ster András és Szanyi István, 2021 februárjában[1]

Csörgő Tamás és Szanyi István 2021 júliusában[2]

D0 és TOTEM együttműködések 2021 augusztusában[3]

Felfedezése[szerkesztés]

Az első tanulmány az esetleges Odderon-csere elméleti előrejelzéséről Basarab Nicolescu és Leszek Lukaszuk publikációja, ami 1973-ban jelent meg. Az odderon nevet 1975-ben D. Joynson, E. Leader, B. Nicolescu és C. Lopez találta ki. Az odderon csere hasonló, de publikálatlan lehetőségét már 1972-ben javasolta Robert Peschanski és A. V. Efremov. 48 évvel később, 2021 februárjában egy négy magyar és egy svéd tudósból álló csoport statisztikailag szignifikáns, 5 σ-nál nagyobb bizonyítékot publikált a tünékeny odderon cseréjére. A magyar témavezető Csörgő Tamás volt, a kutatócsoport tagja volt Roman Pasechnik a lundi egyetemről, Svédországból, Novák Tamás, Ster András és Szanyi István Magyarországról.  Az elemzett proton-proton adatokat korábban a CERN LHC-gyorsítójában működő TOTEM kísérletek, míg a proton-antiproton rugalmas szórási adatokat korábban a Tevatron gyorsítónál működő D0 együttműködés tette közzé a Fermilabnál.

A 2021. februárjában publikált, statisztikusan szignifikáns, 5 σ-nál nagyobb odderon-csere jelről szóló magyar-svéd tanulmány közkincs adatok metaanalízise volt, amely közvetlenül hasonlította össze a már publikált, nyilvánosan elérhető kísérleti adatokat, egy új skálázási módszert alkalmazva[1]. A nyilvánosan és bárki számára elérhető elemzett adatokat a CERN LHC TOTEM kísérlete és a Fermilab Tevatron gyorsítójának D0 kísérlete tette már korábban közkinccsé. Ez a skálaelemzés egy új skálázási függvényt vezetett be, és megfigyelte, hogy egy korlátozott energiatartományban, amely magában foglalja az 1,96 TeV D0 energiát és a 2,76 és 7 TeV TOTEM energiákat. [1] Így közvetlen adat-adat összehasonlítást használt, és megmutatta, hogy a rugalmas proton-proton ütközések energiafüggetlen skálázási függvénye szignifikánsan eltér a rugalmas proton-antiproton ütközések skálázási függvényétől, így statisztikailag szignifikáns jelet ad a tünékeny odderon cseréjéről. Ezt a cikket 2021 júliusában Csörgő Tamás és Szanyi István elméleti tanulmánya is követte, az odderon megfigyelés statisztikai szignifikanciáját legalább 7,08 σ jelre növelve.[2] Ez a cikk egy korábban publikált elméleti modellt, az úgynevezett valós kiterjesztett Bialas-Bzdak modellt használta fel, hogy ne csak a rugalmas proton-proton szórási adatokat extrapolálja az LHC energiákból 1,96 TeV D0 energiára, hanem a rugalmas proton - antiproton szórási adatokat is extrapolálja 0,546 és 1,96 TeV-től a 2,76 TeV és 7 TeV LHC energiákig. A proton-proton adatok modellel történő kiértékelése növelte a bizonytalanságot és csökkentette az odderon jelet önmagában a proton-proton szórási adatokból, de ezt a csökkenést jócskán túlkompenzálta a modell azon képessége, hogy elméletileg értékelje a proton-antiproton szórást az LHC energiákon, ami a statisztikai szignifikancia általános növekedéséhez vezet 6,26-ról 7,08 σ jelre. Egy későbbi kísérleti cikkben a D0 és a TOTEM kísérletek 2021 augusztusában egy legalább 5,2 σ jelet tett közzé az odderon cseréhez. Ezt a statisztikus szignifikanciát a D0-TOTEM kísérletek úgy érték el, hogy két szignifikanciát kombináltak. Az első egy 3,4 σ jel volt, amelyet a diffraktív minimum és maximum környékén, nagy szórási szögeknél,  2.76, 7, 8 és 13 TeV energiákon mért TOTEM proton-proton szórási adatok 1.96 TeV-re történt  extrapolálásával és az 1.96 TeV energiákon mért D0 proton-antiproton szórási adatok összehasonlításából kaptak. Az odderon jelének a kiméréséhez azonos energiákon és hasonló szögeknél mért proton-proton és proton-antiproton rugalmas szórási adatokra lenne szükség, ilyen adatok azonban a TeV-es energiaskálán nem állnak rendelkezésre, ezért volt szükség a mért adatok 1.96 TeV-re történő extrapolációjára. Ezt a jelet egy másik, 3,4 - 4,6 σ szignifinanciájú jellel, melyet 13 TeV-nél, nagyon kicsi szórási szögeknél mért TOTEM adatok és elméleti modell-számítások eredményeinek összehasonlításából kaptak. Az első tanulmány az esetleges Odderon-csere elméleti előrejelzéséről Basarab Nicolescu és Leszek Lukaszuk publikációja, ami 1973-ban jelent meg. Az odderon nevet 1975-ben D. Joynson, E. Leader, B. Nicolescu és C. Lopez találta ki.[5] Az odderon csere hasonló, de publikálatlan lehetőségét már 1972-ben javasolta Robert Peschanski és A. V. Efremov. [6]48 évvel később, 2021 februárjában egy négy magyar és egy svéd tudósból álló csoport statisztikailag szignifikáns, 5 σ-nál nagyobb bizonyítékot publikált a tünékeny odderon cseréjére. A magyar témavezető Csörgő Tamás volt, a kutatócsoport tagja volt Roman Pasechnik a lundi egyetemről, Svédországból, Novák Tamás, Ster András és Szanyi István Magyarországról.[7] [8][9][10] Az elemzett proton-proton adatokat korábban a CERN LHC-gyorsítójában működő TOTEM kísérletek, míg a proton-antiproton rugalmas szórási adatokat korábban a Tevatron gyorsítónál működő D0 együttműködés tette közzé a Fermilabnál.

A 2021. februárjában publikált, statisztikusan szignifikáns, 5 σ-nál nagyobb odderon-csere jelről szóló magyar-svéd tanulmány közkincs adatok metaanalízise volt, amely közvetlenül hasonlította össze a már publikált, nyilvánosan elérhető kísérleti adatokat, egy új skálázási módszert alkalmazva. A nyilvánosan és bárki számára elérhető elemzett adatokat a CERN LHC TOTEM kísérlete és a Fermilab Tevatron gyorsítójának D0 kísérlete tette már korábban közkinccsé. Ez a skálaelemzés egy új skálázási függvényt vezetett be, és megfigyelte, hogy egy korlátozott energiatartományban, amely magában foglalja az 1,96 TeV D0 energiát és a 2,76 és 7 TeV TOTEM energiákat is, ez a skálafüggvény nem függ az ütközés tömegközépponti energiájától.[1] Így közvetlen adat-adat összehasonlítást használt, és megmutatta, hogy a rugalmas proton-proton ütközések energiafüggetlen skálázási függvénye szignifikánsan eltér a rugalmas proton-antiproton ütközések skálázási függvényétől, így statisztikailag szignifikáns jelet ad a tünékeny odderon cseréjéről. Ezt a cikket 2021 júliusában Csörgő Tamás és Szanyi István elméleti tanulmánya is követte, az odderon megfigyelés statisztikai szignifikanciáját legalább 7,08 σ jelre növelve.[2] Ez a cikk egy korábban publikált elméleti modellt, az úgynevezett valós kiterjesztett Bialas-Bzdak modellt használta fel, hogy ne csak a rugalmas proton-proton szórási adatokat extrapolálja az LHC energiákból 1,96 TeV D0 energiára, hanem a rugalmas proton - antiproton szórási adatokat is extrapolálja 0,546 és 1,96 TeV-től a 2,76 TeV és 7 TeV LHC energiákig. A proton-proton adatok modellel történő kiértékelése növelte a bizonytalanságot és csökkentette az odderon jelet a proton-proton szórási adatoknak az 1,97 TeV-es Tevatron energiára való extrapolálásából, de ezt a csökkenést jócskán túlkompenzálta a modell azon képessége, hogy elméletileg értékelje a proton-antiproton szórást az LHC energiákon, ami a statisztikai szignifikancia általános növekedéséhez vezet 6,26-ról 7,08 σ jelre. Egy későbbi kísérleti cikkben a D0 és a TOTEM kísérletek 2021 augusztusában egy legalább 5,2 σ jelet tett közzé az odderon cseréhez.[3] Ezt a statisztikus szignifikanciát a D0-TOTEM kísérletek úgy érték el, hogy két szignifikanciát kombináltak. Az első egy 3,4 σ jel volt, amelyet a diffraktív minimum és maximum környékén, nagy szórási szögeknél,  2.76, 7, 8 és 13 TeV energiákon mért TOTEM proton-proton szórási adatok 1.96 TeV-re történt  extrapolálásával és az 1,96 TeV energiákon mért D0 proton-antiproton szórási adatok összehasonlításából kaptak. Az odderon jelének a kiméréséhez azonos energiákon és hasonló szögeknél mért proton-proton és proton-antiproton rugalmas szórási adatokra lenne szükség, ilyen adatok azonban a TeV-es energiaskálán nem állnak rendelkezésre, ezért volt szükség a mért adatok 1.96 TeV-re történő extrapolációjára. Ezt a jelet egy másik, 3,4 - 4,6 σ szignifinanciájú jellel, melyet 13 TeV-nél, nagyon kicsi szórási szögeknél mért TOTEM adatok és elméleti modell-számítások eredményeinek összehasonlításából kaptak. [11]

Az odderont felfedező cikkek kronológiája[szerkesztés]

Szerzők Publikálásra beküldve Közlésre elfogadva Publikálva Cikk hivatkozása
Csörgő Tamás, Novák Tamás, Roman Pasechnik, Ster András, Szanyi István 2019. 12. 29. 2021. 01. 12. 2021. 02. 23. Eur. Phys. J. C 81, 180 (2021)
Csörgő Tamás és Szanyi István 2020. 08. 06. 2021.06. 25. 2021. 07. 13. Eur. Phys. J. C 81, 611 (2021)
D0 és TOTEM kísérleti együttműködések 2020. 12. 07. 2021. 06. 10. 2021.08.04 Phys. Rev. Lett. 127, 062003(2021)

Az odderont felfedező cikkek szakirodalmi kritikája[szerkesztés]

A 2021. februárjában elsőként publikált, statisztikusan szignifikáns, 5 σ-nál nagyobb odderoncserejelről szóló magyar-svéd tanulmány közkincs adatok metaanalízise volt, amely közvetlenül hasonlította össze a már publikált, nyilvánosan elérhető kísérleti adatokat, egy új adategybeejtési módszert, a H(x) skálázást alkalmazva[1]. Az eredmények kísérleti adatokból közvetlenül, modell-függetlenül származnak, egyetlen jelenleg ismert, az eredeti publikációban[1] is említett kutatási kérdés, hogy az adategybeeső viselkedésnek, a H(x) skálázásnak az érvényességi tartományát csak modell-függő számításokkal sikerült alátámasztani 1,96 TeV-en[1][2].  Ennek a cikknek további nyilvános kritikája 2022 nyaráig nem ismert, ismeretes viszont, hogy a D0 és a TOTEM kísérlet ezt a publikációs elsőséget élvező eredményt cikkeiben illetve konferencia kiadványaiban 2022 nyaráig nem hivatkozta.

A 2021 júliusában másodikként publikált modell-függő odderon-csere jelet mutató tanulmányt[2], amely egy legalább 7,08 σ jelet talált, a ugyanazon szerzők a 8 TeV-os új TOTEM adatok elemzésével tovább erősítették, a szignifikanciát egy jelenleg elbírálásra váró kéziratban több, mint 35 σ –ra növelve. [12]Ez a szignifikancia minden gyakorlati szempontból bizonyosságot jelent, mivel sokszorosan meghaladja az 5 σ felfedezési küszöb értékét.

A 2021 augusztusában publikált D0-TOTEM odderoncsere jelet igen erős szakmai kritika érte 2022 során. Donnachie és Landshoff a Physics Letters B-ben publikált közleményében megmutatta, hogy t = 0 közelében nem szükséges az Odderon-csere feltételezése a 13 TeV-es TOTEM adatok értelmezéséhez[13] A D0-TOTEM által publikált legalább 5,2 odderoncsere jele két jel kombinációjából származott. Az első egy legalább 3,4 σ jel volt, amelyet a diffraktív minimum és maximum környékén, nagy szórási szögeknél, 2,76, 7, 8 és 13 TeV energiákon mért TOTEM proton-proton szórási adatok 1,96 TeV-ra történt extrapolálásával és az 1,96 TeV energiákon mért D0 proton-antiproton szórási adatok összehasonlításából kaptak. Ezt a jelet egyesítették egy másik, 3,4 - 4,6 σ szignifikanciájú jellel, melyet 13 TeV-nál, nagyon kicsi szórási szögeknél mért TOTEM adatok és elméleti modell-számítások eredményeinek összehasonlításából kaptak.

Erről a második D0-TOTEM által elfogadott odderon-csere jelről mutatta meg Donnachie és Landshoff [13], hogy a mérési adatok odderon-csere nélkül is pontosan értelmezhetőek, ezért ez a jel nem jel. Ezért a D0-TOTEM cikk eredményeiből csak az első, legalább 3,4 σ jel maradt érvényes 2022 nyaráig. Mivel ez a szignifikancia 5 σ alatti érték, ez már önmagában is kevés a a D0-TOTEM cikk felfedezési bizonyításának az érvényességéhez. Ráadásul még ez az eredmény is kérdéses: a 2021 júliusában publikált modell-függő analízisben [2] már kiderült, hogy a proton-proton szórási adatok 1,96 TeV-re extrapolálásával és a D0 proton-antiproton adatokkal való összehasonlításával csak közelítőleg 2,0 σ szignifikanciájú jel nyerhető. A D0-TOTEM kísérlet által publikált majdnem teljesen modellfüggetlen módszerrel olyan módon nyertek nagyobb, közel 3,4 σ szignifikanciájú odderoncserejelet, hogy a ReBB típusú, a többszörös diffraktív szórás elméletén alapuló modelleket nem vették a számítások során figyelembe. Ezt erősíti meg egy teljesen modell-független elemzés előzetes preprint eredménye is [14], mely az 1,96 TeV-re extrapolált proton-proton adatok és a D0 proton-antiproton adatok különbségét a 2,2 – 2,6 σ szignifikanciájú tartományba becsli, közel 2,0 σ szignifikanciájú alsó korláttal.

A fentiek alapján 2022 nyaráig 3 cikk bizonyítja az odderoncserét a felfedezéshez szükséges, legalább 5 σ szignifikanciájú érvényes eredménnyel, ezek az [1][2], és [12]cikkek. A 2022 szeptemberében megjelent cikk[12] szerint az  odderoncsere felfedezése már nem valószínűség, hanem minden gyakorlati szempont szerint bizonyosság. A kutatások és a kritikák, szakmai viták várhatóan tovább folytatódnak, de úgy tűnik, hogy a szakmai vita nem az odderoncsere létezésének a megkérdőjelezésére, hanem az egyes bizonyítások [3] érvényességének a megkérdőjelezésére, és az odderon tulajdonságainak a feltárására fókuszál.

Kitüntetések és elismerések az Odderon felfedezéséért[szerkesztés]

2021 áprilisában a CORDIS, az Európai Bizottság Közösségi Kutatási és Fejlesztési Információs Szolgálata ismerte el a magyar-svéd csapat 2021 februárjában publikált eredményét, a CERN-ben elért részecskefizikai mérföldkőnek nevezve azt.[15] 50 évnyi kutatás után a fizikusok bizonyítékot találtak arra, hogy létezik a megfoghatatlan szubatomi részecskék családja (Regge-trajektória), amelyet odderonnak neveznek.[1][15]

2021 szeptemberében a Nature kutatási ismertetést közölt a D0-TOTEM kísérletek 2021 augusztusi cikkéről, az Odderon-csere egyik felfedezéséről.[16]

Szanyi Istvánt, az ELTE doktoranduszát 2021 szeptemberében az ELTE Márton Áron Speciális Kollégiuma elismerésben részesítette az odderon felfedezéséhez nyújtott hozzájárulásáért.[17]

2021 októberében a 7. Femptoszkópia Napot a gyöngyösi MATE Károly Róbert Campusa, a Wigner Fizikai Kutatóközpont és az Eötvös Tudományegyetem közösen szervezte meg. Ezen a nemzetközi rendezvényen a magyar-svéd kutatócsoport tagjait: Csörgő Tamást, Novák Tamást, Ster Andrást, Szanyi Istvánt a MATE KRC-ről, a Wigner Fizikai Kutatóközponttól és az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, valamint Roman Pasechniket a Lundi Egyetemről, Svédországból Odderon Felfedezéséért Elismerő Oklevéllel tüntette ki Bujdosó Zoltán, a MATE KRC főigazgatója.[18][19]

Novák Tamás, a MATE Károly Róbert Campusának oktatója 2021 novemberében Magyarországon Heves Megyei Prima-díjat kapott az odderon felfedezésében való részvételéért.[20]

2021 decemberében a CERN a 2021-es legfontosabb fizikai eredményei között elsőként említette a D0 és a TOTEM kísérleti együttműködések cikkét az odderon-csere felfedezéséről.[21]

Fontos angol nyelvű tudományos közlemények, amelyek az Odderon felfedezéséhez vezettek[szerkesztés]

  • 1975: odderon elnevezése: Joynson, D., Leader, E., Nicolescu  (1975. december 1.) „Non-regge and hyper-regge effects in pion-nucleon charge exchange scattering at high energies”. Il Nuovo Cimento A 30 (3), 345–384. o. DOI:10.1007/BF02730293.  
  • 1980: az odderon evolúciós egyenlete a QCD- ből: J. Kwiecinski, M. Praszalowicz (1980. augusztus 11.) „Three gluon integral equation and odd C singlet Regge singularities in QCD”. Physics Letters B 94 (3), 413–416. o. DOI:10.1016/0370-2693(80)90909-0.  
  • 1999: új odderon tengelymetszet a QCD-ből: R. A. Janik, J. Wosiek (1999. február 8.) „A Solution of the Odderon Problem”. Physical Review Letters 82 (6), 1092–1095. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.82.1092.  
  • 2000: odderon a QCD-ből rögzített csatolási állandókkal: J. Bartels, L.N. Lipatov, G. P. Vacca (2000. március 23.) „A new odderon solution in perturbative QCD”. Physics Letters B 477 (1), 178–186. o. DOI:10.1016/S0370-2693(00)00221-5.  
  • 2003: odderon a kvantum-színdinamikában: C. Ewerz (2003. június 17.) „The Odderon in Quantum Chromodynamics”.  
  • 2007: Javaslat az odderon felkutatására a RHIC és az LHC adatainak a segítségével: Avila, R., Gauron, P. & Nicolescu, B. Eur. Phys. J. C 49, 581–592 (2007). https://link.springer.com/article/10.1140/epjc/s10052-006-0074-9
  • 2015: Javaslat az odderon megkeresésére az LHC adatok segítségével: A. Ster, L. Jenkovszky, T. Csörgő (2015. április 13.) „Extracting the Odderon from p p and p p scattering data”. Physical Review D 91 (7), 074018. o. DOI:10.1103/PhysRevD.91.074018.  
  • 2015: odderon a színes gluon üveg kondenzátumban: Y. Hatta, E. Iancu, K. Itakura, L. McLerran (2005. október 3.) „Odderon in the color glass condensate”. Nuclear Physics A 760 (1), 172–207. o. DOI:10.1016/j.nuclphysa.2005.05.163.  
  • 2019: odderon a valós/imaginárius arányból nulla átadott impulzusnál: E. Martynov and G. Tersimonov (2019. december 27.) „Ratio ρ p p p p ( s ) in Froissaron and maximal odderon approach”. Physical Review D 100 (11), 114039. o. DOI:10.1103/PhysRevD.100.114039.  
  • 2019: a TOTEm legújabb eredményei új fizikára utalnak: I. Szanyi, L. Jenkovszky and N. Bence (2019. április 9.) „New physics from TOTEM's recent measurements of elastic and total cross sections”. Journal of Physics G: Nuclear and Particle Physics 46 (5), 055002. o. DOI:10.1088/1361-6471/ab1205.  
  • 2019: odderon és a proton belső szerkezete a modell független Levy sorfejtés segítségével: Csörgő, T., Pasechnik, R. & Ster (2019. január 28.) „Odderon and proton substructure from a model-independent Lévy imaging of elastic pp and pp collisions”. The European Physical Journal C 79 (1), 62. o. DOI:10.1140/epjc/s10052-019-6588-8. PMID 30774536.  
  • 2019: odderon a TeVes energiájú differnciális hatáskeresztmetszetekből: Martynov, E., Nicolescu (2019. június 1.) „Odderon effects in the differential cross-sections at Tevatron and LHC energies”. The European Physical Journal C 79 (6), 461. o. DOI:10.1140/epjc/s10052-019-6954-6.  
  • 2020: Javaslat az odderon keresésére az LHC centrális exkluzív részecskekeltésében: Piotr Lebiedowicz, Otto Nachtmann, and Antoni Szczurek (2020. május 13.) „Searching for the odderon in p p → p p K + K − and p p → p p μ + μ − reactions in the ϕ ( 1020 ) resonance region at the LHC”. Physical Review D 101 (9), 094012. o. DOI:10.1103/PhysRevD.101.094012.  
  • 2020: odderon a QCD-ből futó csatolási állandóval: J. Bartels,  C. Contreras, G. P. Vacca (2020. április 28.) „The Odderon in QCD with running coupling”. Journal of High Energy Physics 2020 (4), 183. o. DOI:10.1007/JHEP04(2020)183.  

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h (2021. február 23.) „Evidence of Odderon-exchange from scaling properties of elastic scattering at TeV energies”. The European Physical Journal C (angol nyelven) 81 (2), 180. o. DOI:10.1140/epjc/s10052-021-08867-6.  
  2. ↑ a b c d e f g (2021. július 13.) „Observation of Odderon effects at LHC energies: a real extended Bialas–Bzdak model study”. The European Physical Journal C (angol nyelven) 81 (7), 611. o. DOI:10.1140/epjc/s10052-021-09381-5.  
  3. ↑ a b c d (2021. augusztus 4.) „Odderon Exchange from Elastic Scattering Differences between pp and ppbar Data at 1.96 TeV and from pp Forward Scattering Measurements”. Physical Review Letters (angol nyelven) 127 (6), 062003. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.127.062003. PMID 34420329.  
  4. ↑ (1973. október 1.) „A possible interpretation of pp rising total cross-sections”. Lettere al Nuovo Cimento (angol nyelven) 8 (7), 405–413. o. DOI:10.1007/BF02824484.  
  5. ↑ (1975. december 1.) „Non-regge and hyper-regge effects in pion-nucleon charge exchange scattering at high energies”. Il Nuovo Cimento A (angol nyelven) 30 (3), 345–384. o. DOI:10.1007/BF02730293.  
  6. ↑  Efremov, A. V.; Peshanskii, R. (1972). "Evidence for new singularities in Regge phenomenology" (PDF). OSTI 4691439 (angol nyelven). [2022. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. ↑ Odd Discovery of the Odderon" Press release in English, March 8, 2021, MATE University, Hungary (angol nyelven)
  8. ↑ I, Sz Sz: HEOL - Rendkívüli sikert ért el a viszneki akadémikus és csapata. HEOL - Rendkívüli sikert ért el a viszneki akadémikus és csapata , 2021. március 8. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  9. ↑ Qubit.hu: Magyar és svéd tudósok szenzációs felfedezése: itt az új részecske, az Odderon (magyar nyelven). Qubit , 2021. március 8. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  10. ↑ (2021-03-08) Óriási siker: 48 évnyi kutatás után most magyar tudósok találták meg az új részecskét, az Odderont hvg.hu (magyar nyelven). hvg.hu , 2021. március 8. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  11. ↑ Odderon discovered (brit angol nyelven). CERN Courier , 2021. március 9. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  12. ↑ a b c Szanyi István, Csörgő Tamás (2022. szeptember 19.). „The ReBB model and its $H(x)$ scaling version at 8 TeV EP”. Eur. Phys. J. C 82, 827 (2022) arXiv:2204.10094 [hep-ph]. DOI:10.48550/arxiv.2204.10094.  
  13. ↑ a b Donnachie, A. (2022. augusztus 1.). „Lack of evidence for an odderon at small t”. Physics Letters B 831, 137199. o. DOI:10.1016/j.physletb.2022.137199. ISSN 0370-2693.  
  14. ↑ Cui, Zhu-Fang Binosi, Daniele Roberts, Craig D. Schmidt, Sebastian M. Triantafyllopoulos, D. N: Fresh look at experimental evidence for odderon exchange. 2022–05–30. Hozzáférés: 2022. augusztus 5.  
  15. ↑ a b Particle physics milestone achieved at CERN (angol nyelven). cordis.europa.eu , 2021. április 12.
  16. ↑ (2021. október 1.) „Discovery of the odderon (angol nyelven)”. Nature Reviews Physics 3 (10), 680. o. DOI:10.1038/s42254-021-00375-6.  
  17. ↑ ELTE Márton Áron Szakkollégium: Szakkollégiumi Díjak, elismerések (Szeptember 22, 2021)
  18. ↑ Femtoscopy news
  19. ↑ 7th Day of Femtoscopy Oct 28, 2021 (angol nyelven)
  20. ↑ Prima Prize of Heves County for the Discovery of the Odderon November 28 2021 (angol nyelven)
  21. ↑ Relive 2021 at CERN 21 December 2021 (angol nyelven)

További információk[szerkesztés]

  • Christophe Royon: Az Odderon felfedezése a D0 és a TOTEM együttműködése révén.

Előadás az 50th International Symposium on Multiparticle Dynamics online konferencián, 2021. július 15.

https://indico.cern.ch/event/848680/contributions/4430297/attachments/2282695/3879781/Thursday-ChristopheRoyon.mp4

  • Csörgő Tamás: Odderon jelének optimalizálása.

Előadás az 50th International Symposium on Multiparticle Dynamics online konferencián, 2021. július 15.

https://indico.cern.ch/event/848680/contributions/4430734/attachments/2282841/3879785/Thursday-TamasCsorgo.mp4

  • Csörgő Tamás: Óda az Odderonhoz

https://www.szilajcsiko.hu/single-post/akik-faluro-dolgozva-vannak-ott-a-vilag-tudomanyos-elitjeben-vers-az-odderon-egyik-felfedezojetol

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Odderon&oldid=25619639”