Nicrophorus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nicrophorus
Fekete temetőbogár
Fekete temetőbogár
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Staphyliniformia
Öregcsalád: Staphylinoidea
Család: Dögbogárfélék (Silphidae)
Alcsalád: Nicrophorinae
Nem: Nicrophorus
Fabricius, 1775
Szinonimák
  • Acanthopsilus (Portevin, 1914)
  • Cyrtoscelis (Hope, 1840)
  • Eunecrophorus (Semenov, 1933)
  • Necrocharis (Portevin, 1923)
  • Necrophagus (Leach, 1815)
  • Necrophorus (Illiger, 1798)
  • Necroxenus (Semenov-Tian-Shanski, 1926)
  • Neonicrophorus (Hatch, 1946)
  • Stictonecropter (Semenov, 1933)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nicrophorus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nicrophorus témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nicrophorus témájú kategóriát.

A Nicrophorus a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a dögbogárfélék (Silphidae) családjához tartozó nem. Az ide tartozó fajok lárváikkal együtt dögökön élnek, melyeket - ha a tetem mérete megfelelően kicsi - utódaik részére el is ásnak. Innen ered magyar nevük: temetőbogarak. Ivadékgondozásuk egyedülállóan magas a bogarak közt.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holarktikus elterjedésű nem, 68 ismert fajuk Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. Európában 13, Magyarországon 9 fajuk él.

Jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb fajuk szárnyfedője vörösessárga és fekete rajzolatú, mint a feketepillás temetőbogár
Ritkább a teljesen fekete színezet (Nagy temetőbogár)

Közepes vagy nagy méretű (12-35 mm) bogarak. Fejük hátul befűzött, szemeik kidudorodóak, viszonylag nagyok. Csápjuk rövid, első ízük megnyúlt, nyélszerű; utolsó 4 íze jól elkülönült bunkót alkot. Előtoruk széles, gyakran szélesebb, mint a szárnyfedők töve; elülső részén elkülönült dudorok találhatóak. Pajzsocskájuk nagy. Szárnyfedőik hátrafelé gyengén kiszélesednek, a potroh utolsó szelvényeit fedetlenül hagyják. A szárnyfedők többnyire két színűek, fajonként változó szélességű, zegzugos lefutású fekete és sárga harántszalagok húzódnak rajta. Potrohuk 5. hátlemezén recézett sáv, a cirpelőfelület húzódik, melyet a szárnyfedő harántos vonójához dörzsölve a temetőbogarak ciripelni tudnak. Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik vaskosak, az ásásra módosultak; a hímek elülső lábfeje kiszélesedett.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges temetőbogár és lárvája munkában

A temetőbogarak fontos ökológiai szerepet töltenek be az elhullott állati tetemek újrahasznosításában. A friss dögöt kifinomult szaglásuk segítségével már kilométerekről megtalálják. A hímek, ha tetemet találnak, a nőstények számára vonzó hatású feromont bocsátanak ki, amely megkönnyíti a két ivar egymásra találását. Ha a tetem már bomlásnak indult, akkor a bogarak csak táplálkoznak belőle. Ha viszont a dög még friss, akkor az utódai részére igyekeznek azt a föld alá elásni. Egy-egy tetemet így több egyed is megtalálhat, akik aztán párválasztás után igyekeznek a többi párt a dögtől elzavarni, melynek következtében egy pár veszi birtokba a tetemet. A párok együtt dolgoznak, kikotorják a földön fekvő dög alól a talajt, így az fokozatosan lesüllyed. Esetenként akár 30 cm mélyre is leáshatnak. Mikor már a tetemet elásták, köré a földbe egy üreget mélyítenek, mellé pedig egy további oldaljáratot is vájnak. A nőstény ennek falába rakja le tojásait. A tetem föld alá ásása megvédi a hullát attól, hogy légylárvák fogyasszák el. Ezt még az is segíti, hogy a temetőbogarak testén legyek tojásaival táplálkozó atkák (Poecilochirus necrophori) tartózkodnak.

A temetőbogarak ivadékgondozása kirívóan magas fokú a bogarak közt, sok tekintetben a madarak viselkedéséhez hasonló. A tojásokból 5 nap múltán kikelő lárvákat a nőstény hangkibocsátással csalogatja a már emésztőenzimei segítségével félig megemésztett tetemhez, majd a kis lárvákat meg is eteti. A nőstény csak az utódok bebábozódásakor hagyja el a bábkamrát. A peték learkásától számított 14 nap múlva az utódok már ivarérettek. Egyes fajoknál (nagy temetőbogár, feketecsápú temetőbogár) a hím is kiveszi részét az ivadékok gondozásából.

A temetőbogarak fajai mindenhol megtalálhatóak; kertekben, parkokban is előfordulnak. Éjszaka fényre is gyakran repülnek. Zavarás esetén kellemetlen szagú váladékot bocsátanak ki.

Magyarországon előforduló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Totengräber (Käfer) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.