Nicrophorus
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fekete temetőbogár |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nicrophorus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nicrophorus témájú médiaállományokat. |
A Nicrophorus a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a dögbogárfélék (Silphidae) családjához tartozó nem. Az ide tartozó fajok lárváikkal együtt dögökön élnek, melyeket - ha a tetem mérete megfelelően kicsi - utódaik részére el is ásnak. Innen ered magyar nevük: temetőbogarak. Ivadékgondozásuk egyedülállóan magas a bogarak közt.
Tartalomjegyzék |
Elterjedésük [szerkesztés]
Holarktikus elterjedésű nem, 68 ismert fajuk Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. Európában 13, Magyarországon 9 fajuk él.
Jellemzőik [szerkesztés]
Közepes vagy nagy méretű (12-35 mm) bogarak. Fejük hátul befűzött, szemeik kidudorodóak, viszonylag nagyok. Csápjuk rövid, első ízük megnyúlt, nyélszerű; utolsó 4 íze jól elkülönült bunkót alkot. Előtoruk széles, gyakran szélesebb, mint a szárnyfedők töve; elülső részén elkülönült dudorok találhatóak. Pajzsocskájuk nagy. Szárnyfedőik hátrafelé gyengén kiszélesednek, a potroh utolsó szelvényeit fedetlenül hagyják. A szárnyfedők többnyire két színűek, fajonként változó szélességű, zegzugos lefutású fekete és sárga harántszalagok húzódnak rajta. Potrohuk 5. hátlemezén recézett sáv, a cirpelőfelület húzódik, melyet a szárnyfedő harántos vonójához dörzsölve a temetőbogarak ciripelni tudnak. Hártyás szárnyaik jól fejlettek. Lábaik vaskosak, az ásásra módosultak; a hímek elülső lábfeje kiszélesedett.
Életmódjuk [szerkesztés]
A temetőbogarak fontos ökológiai szerepet töltenek be az elhullott állati tetemek újrahasznosításában. A friss dögöt kifinomult szaglásuk segítségével már kilométerekről megtalálják. A hímek, ha tetemet találnak, a nőstények számára vonzó hatású feromont bocsátanak ki, amely megkönnyíti a két ivar egymásra találását. Ha a tetem már bomlásnak indult, akkor a bogarak csak táplálkoznak belőle. Ha viszont a dög még friss, akkor az utódai részére igyekeznek azt a föld alá elásni. Egy-egy tetemet így több egyed is megtalálhat, akik aztán párválasztás után igyekeznek a többi párt a dögtől elzavarni, melynek következtében egy pár veszi birtokba a tetemet. A párok együtt dolgoznak, kikotorják a földön fekvő dög alól a talajt, így az fokozatosan lesüllyed. Esetenként akár 30 cm mélyre is leáshatnak. Mikor már a tetemet elásták, köré a földbe egy üreget mélyítenek, mellé pedig egy további oldaljáratot is vájnak. A nőstény ennek falába rakja le tojásait. A tetem föld alá ásása megvédi a hullát attól, hogy légylárvák fogyasszák el. Ezt még az is segíti, hogy a temetőbogarak testén legyek tojásaival táplálkozó atkák (Poecilochirus necrophori) tartózkodnak.
A temetőbogarak ivadékgondozása kirívóan magas fokú a bogarak közt, sok tekintetben a madarak viselkedéséhez hasonló. A tojásokból 5 nap múltán kikelő lárvákat a nőstény hangkibocsátással csalogatja a már emésztőenzimei segítségével félig megemésztett tetemhez, majd a kis lárvákat meg is eteti. A nőstény csak az utódok bebábozódásakor hagyja el a bábkamrát. A peték learkásától számított 14 nap múlva az utódok már ivarérettek. Egyes fajoknál (nagy temetőbogár, feketecsápú temetőbogár) a hím is kiveszi részét az ivadékok gondozásából.
A temetőbogarak fajai mindenhol megtalálhatóak; kertekben, parkokban is előfordulnak. Éjszaka fényre is gyakran repülnek. Zavarás esetén kellemetlen szagú váladékot bocsátanak ki.
Magyarországon előforduló fajok [szerkesztés]
- Sárgabunkós temetőbogár (Nicrophorus antennatus) (Reitter, 1884)
- Nagy temetőbogár (Nicrophorus germanicus) (Linnaeus, 1758)
- Fekete temetőbogár (Nicrophorus humator) (Gleditsch, 1767)
- Sárgaszőrű temetőbogár (Nicrophorus interruptus) (Stephens, 1830) (=Nicrophorus fossor)
- Feketepillás temetőbogár (Nicrophorus investigator) (Zetterstedt, 1824)
- Nyugati temetőbogár (Nicrophorus sepultor) (Charpentier, 1825)
- Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) (Linnaeus, 1758)
- Feketecsápú temetőbogár (Nicrophorus vespilloides) (Herbst, 1783)
- Szőrösnyakú temetőbogár (Nicrophorus vestigator) (Herschel, 1807)
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Totengräber (Käfer) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Székessy Vilmos: Holyvaalkatúak I. — Staphylinoidea I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1961.
- Csizmadia E. András: Tetemre hívás: A temetőbogarak ivadékgondozása
- Hasznos-e a temetőbogár (Nicrophorus vespillo)?
- Brehm: Az állatok világa
