Nagy Sándor (ügyvéd, 1860–1925)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Sándor
Született1860. július 14.[1]
Marienbrunn
Elhunyt1925. augusztus 24. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (2/3-1-55/56)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Galánthai Nagy Sándor (Marienbrunn (Bécs mellett), 1860. július 14.Budapest, 1925. augusztus 24.) asztalnok, Ferenc József-rend lovagja, jogi szakíró, közgazdasági szakíró, lapszerkesztő, ügyvéd.

Életpályája[szerkesztés]

Nagy N. császári és királyi ezredes és hegyesi Hegyessy Mária fia. Középiskolai tanulmányait Kalocsán a jezsuitáknál 1879-ben végezte. A budapesti egyetemen jogot hallgatott és 1885-ben doktorrá avatták. Előbb ügyvédi irodákban gyakornokoskodott; 1887-ben a kisbirtokosok országos földhitelintézetének ügyészi osztályába lépett be, ahol a bankismereteket sajátította el. 1898. áprilisban a pénzügyi irodalom és különösen a magyar pénzügyek előmozdítása körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1900-ban Németországban tanulmányutat tett.

Írt cikkeket a szaklapokba a Németországi fogyasztási szövetkezetek szervezetéről.

Mihók Sándor sógora 1889-ben elhunyt, s átvette az általa alapított Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv szerkesztését; az 1891-92. XIX. évfolyamát szerkesztette Armbruster Jakabbal és az utána következő évfolyamokat egyedül szerkesztette; a Közgazdaság c. pénzügyi és kereskedelmi hetilapot 1900-ban alapította és szerkesztette.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nemesi Évkönyv. Szerk. királydaróczi Daróczy Zoltán. Bp., 1923-1935. May Nyomda Rt.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.