Nagy Kígyó-halom
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Nagy Kígyó-halom | |
.jpg) | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Település | Adams megye |
| Elhelyezkedése | |
 Nagy Kígyó-halom
Pozíció az USA térképén
| |
 é. sz. 39° 01′ 33″, ny. h. 83° 25′ 50″Koordináták: é. sz. 39° 01′ 33″, ny. h. 83° 25′ 50″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Kígyó-halom témájú médiaállományokat. | |
A Nagy Kígyó-halom (Serpent Mound) egy 381 méter hosszú, 6 méter széles és 1,2 méter magas, lekerekített töltés.
Fekvése és felépítése[szerkesztés]
Az Ohióban lévő Adams megyei Brush Creek fölött egy hatalmas szerpentin földmű kígyózik kanyarogva egy kiemelkedő hegygerinc meredek, erdős hegyoldalak és csupasz sziklák övezte csúcsa mentén. A Nagy Kígyó-halom egy letekeredő, és a földön hét széles hurokkal, valamint a farkán három lágyabb kunkorral továbbsikló kígyóra hasonlít. A földmű olyan hosszú, hogy csak a levegőből lehet teljesen áttekinteni. Az építkezés méretei arra utalnak, hogy az építők igen szervezettek és hatékonyak lehettek, mert bizonyára hatalmas közösségi erőfeszítést igényelt, annak a sok ezer tonnányi földnek a valószínűleg kosaranként történő felhalmozása, melyből megépült a képmás. Befejezése sok száz ember, sokéves munkáját vette igénybe.[1]
A kígyó mintha egy nagy, ovális tárgyat tartana állkapcsai között, így felvetődött, hogy a földmű esetleg egy tojást evő kígyót ábrázol. A kígyók számos észak-amerikai bennszülött kultúrában játszanak fontos szerepet, és ez sok elméletet vetett fel a földmű jelentőségével kapcsolatban. Mégis, perdöntő bizonyíték hiányában, a Nagy Kígyó-halom céljával és szerepével kapcsolatos elgondolások spekulációk maradnak.
Története[szerkesztés]
Nem tudjuk, kik emelték ezt a monumentális földművet, de valószínűleg az Adena-kultúra (körülbelül Kr. e. 500 - Kr. u. 200) vagy a későbbi Ft. Ancient-kultúra műve. Bár magából a kígyóból nem került elő keltezhető műtárgy, de mindössze 122 méterre áll tőle egy biztosan az Adena-kultúrához kapcsolódó kúpos sírhalom. A halomépítés mind az Adena-, mind a későbbi Hopewell-kultúrára jellemző volt.[1]
A földművet elsőként Ephraim George Squier és Edwin Hamilton Davis régészek mérték fel. Az adatokat 1848-ban az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” („A Mississippi-völgy ősi műemlékei”) című művükben írták le és készítettek metszetet a halomról. A felmérés a Washington D.C.-ben lévő Smithsonian Intézet megbízásából készült.
1886-ra a halmot csúnyán tönkretették a kincsvadászok és a nézelődők, de a talajerózió is megtette a maga hatását. Már-már úgy tűnt, hogy a műemlékből kukoricaföld lesz, mikor a Harvard Egyetem Peabody Múzeumának munkatársa, Frederic Ward Putnam megmentette és helyreállította a lelőhelyet.
A Nagy Kígyó-halmot 1900-ban állami parkká nyilvánították, és a látogatók számára egy kilátóhelyet létesítettek. A hivatalos védelem ellenére a műemléket ma egyrészt beruházási vállalkozók veszélyeztetik, akik gáttal kívánják elzárni a Brush Creek-et, majd mesterséges tavat, illetve lakótelepet akarnak létesíteni, másrészt olaj- és bányászati vállalatok gáz, olaj és urán után kutatva tennék tönkre a halmot.
Képek[szerkesztés]
-
-
A halom metszete az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” című könyvben, melynek nyomtatását a Smithsonian Institution Press készítette el, 1848-ban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Larry J. Zimmerman: ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8