Nagy Kígyó-halom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 39° 01′ 33″, ny. h. 83° 25′ 50″

Kígyó-halom (Ohio)
Kígyó-halom
Kígyó-halom
A Nagy Kígyó halom
Serpent mound 8438.jpg
A halom metszete az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” című könyvben, melynek nyomtatását a Smithsonian Institution Press készítette el, 1848-ban.

A Nagy Kígyó-halom (Serpent Mound) egy 381 méter hosszú, 6 méter széles és 1,2 méter magas, lekerekített töltés.

Fekvése és felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ohióban lévő Adams megyei Brush Creek fölött egy hatalmas szerpentin földmű kígyózik kanyarogva egy kiemelkedő hegygerinc meredek, erdős hegyoldalak és csupasz sziklák övezte csúcsa mentén. A Nagy Kígyó-halom egy letekeredő, és a földön hét széles hurokkal, valamint a farkán három lágyabb kunkorral továbbsikló kígyóra hasonlít. A földmű olyan hosszú, hogy csak a levegőből lehet teljesen áttekinteni. Az építkezés méretei arra utalnak, hogy az építők igen szervezettek és hatékonyak lehettek, mert bizonyára hatalmas közösségi erőfeszítést igényelt annak a sok ezer tonnányi földnek a valószínűleg kosaranként történő felhalmozása, melyből megépült a képmás. Befejezése sok száz ember sokéves munkáját vette igénybe.

A kígyófigura mintha egy nagy, ovális tárgyat tartana állkapcsai között, így felvetődött, hogy a földmű esetleg egy tojást evő kígyót ábrázol. A kígyók számos észak-amerikai bennszülött kultúrában játszanak fontos szerepet, és ez sok elméletet vetett fel a földmű jelentőségével kapcsolatban. Mégis, perdöntő bizonyíték hiányában, a Nagy Kígyó-halom céljával és szerepével kapcsolatos elgondolások spekulációk maradnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tudjuk, kik emelték ezt a monumentális földművet, de valószínűleg az Adena-kultúra (körülbelül Kr. e. 500 - Kr. u. 200) vagy a későbbi Ft. Ancient-kultúra műve. Bár magából a kígyóból nem került elő keltezhető műtárgy, de mindössze 122 méterre áll tőle egy biztosan az Adena-kultúrához kapcsolódó kúpos sírhalom. A halomépítés mind az Adena-, mind a későbbi Hopewell-kultúrára jellemző volt.

A földművet elsőként E. G Squier és E. H Davis régészek mérték fel. Az adatokat 1848-ban az „Ancient Monuments of the Mississippi Valley” („A Mississippi-völgy ősi műemlékei”) című művükben írták le és készítettek metszetet a halomról. A felmérés a Washington D.C.-ben lévő Smithsonian Intézet megbízásából készült.

1886-ra a halmot csúnyán tönkretették a kincsvadászok és a nézelődők, de a talajerózió is megtette a maga hatását. Már-már úgy tűnt, hogy a műemlékből kukoricaföld lesz, mikor a Harvard Egyetem Peabody Múzeumának munkatársa, P. W. Putnam megmentette és helyreállította a lelőhelyet.

A Nagy Kígyó-halmot 1900-ban állami parkká nyilvánították, és a látogatók számára egy kilátóhelyet létesítettek. A hivatalos védelem ellenére a műemléket ma egyrészt beruházási vállalkozók veszélyeztetik, akik gáttal kívánják elzárni a Brush Creeket, majd mesterséges tavat, illetve lakótelepet akarnak létesíteni, másrészt olaj- és bányászati vállalatok gáz, olaj és urán után kutatva tennék tönkre a halmot.

Új adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új rádiokarbon adatok szerint a Nagy Kígyó-halom, ez a negyed mérföld hosszú földmunka dél-közép Ohio államban mintegy kétezer évvel korábban épült, mint ahogy korábban gondolták. Két faszénböl nyert mintavétel a Nagy Kígyó-halom meg nem zavart részeiböl egy kb. Kr.u. 1070-es dátumot adott... A Halley-üstökös legfényesebb feltünését Kínában jegyezték fel 1066-ban [és Európában is]. Lehetséges-e, hogy a Nagy Kígyó-halom ennek az égi eseménynek a bennszülött amerikaiak általi visszatükrözése?, kérdezi J. E. Saraceni az Archaeology magazin 49. kötetének 6. Számában (1996 november/December). Simon Zoltán (Red Deer, Alberta), az Encyclopaedia Hungarica egyik szerkesztöje és lektora azt állítja, hogy igen: Professor Vollemaere helyesen teszi a mexikói törzsek vándorlásának kezdetét 1064-re, amint Chimalpahin, Gama, Veytia, és Gallatin javasolta. Simon szerint a Codex Boturini (más néven a “Tira de le Peregrinación” [lásd http://es.wikipedia.org/wiki/Tira_de_la_Peregrinaci%C3%B3n] elsö éve 1-Kés év, 1064. A [“Wikipedia” and “Aztlan”] keresés Google-val ezt állítja, magyarázat nélküL: a legenda szerint, a dél felé vándorlás 1064 május 24-én kezdödött. Simon szerint Diego Durán korai feljegyzése a Florida melletti Szigeti öshazáról (amit a “kócsagok” és “fehérség” jellemeztek) helyes: fehér kócsagok csak Florida térségében élnek Észak-Amerikában. Ezek szerint két nagy napfogyatkozás alapján (1011 augusztus 30 és 1964 április 19) Aztlan-t azonosítani lehet a Grand Bahama szigettel. A helyzetet bonyolítja, hogy 1476 es 1520 kozott az aztékok 12 névtelen szökönapot iktattak be: négy évenként egy hatodik napot az öt “nemontemi” helyett, ahogy Sahagun feljegyezte (Prof. León-Portilla által idézve). Továbbá, az aztékok a napot délben kezdték (a Codex Telleriano-Remensis szerint). Ennek a “csúszásnak” az eredménye, hogy Alfonso Caso naptár-átváltási programja illetve összefüggése abban az évszázadban 12 nap javítást követelne. Ezek szerint a helyes napok: 1011 augusztus 31 = 4-Földrengés nap egy 13-Nád évben (amiket a híres “Nap köve is mutat); illetve 1964 április 19 = a nevezetes 1-Vízi szörny nap, a naptár elsö napja. Simon arra az eredményre jutott, hogy egyes mexikói törzsek feleveztek a Mississippi és az Ohio folyamokon a Nagy Kígyó-halom vidékére, és megérkezésük második évében látták a Halley-üstököst. Azt Quetzalcoatl (“Tollas kígyó”) égi újjászületésének tartották. A Nagy Kígyó-halom mellett 28 évig éltek (1065-1092). A Telleriano-Remensis kódex a kígyót és az üstököst azonosan ábrázolja.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Larry J. Zimmerman: ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8