Nagy Adorján
| Nagy Adorján | |
 | |
| Nagy Adorján 1911-ben. | |
| Született | 1888. november 24.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1956. augusztus 1. (67 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Szabados Piroska |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1910) |
| Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1956) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (601(N)-2520)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Adorján témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy Adorján (Budapest, 1888. november 24. – Budapest, 1956. augusztus 1.) magyar színész, rendező, érdemes művész.
Pályafutása[szerkesztés]
Színészakadémiát végzett, majd 1910-ben Kolozsvárra szerződött. 1918-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1925. július havában kinevezték a Színészakadémia tanárává, 1930 szeptember havától a Pázmány Péter Tudományegyetemen a beszédművészet tanára volt. 1935-ben a Nemzeti Színház játékmestere lett, majd 1945-ben főrendezővé nevezték ki. 1949-ben vonult nyugdíjba, de 1955-ben még fellépett A Magyar Néphadsereg Színházában.
Eljátszotta Az ember tragédiája minden férfiszerepét. Színházi tárgyú cikkeket publikált a Magyar Szemlében, a Színháztudományban és a Színház- és Filmművészetben. 1956-ban megkapta az érdemes művész kitüntetést. Neje Szabados Piroska színésznő.
Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]
- Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája)
- Dr. Relling (Ibsen: Vadkacsa)
- Tesman (Ibsen: Hedda Gabler)
- Claudius (Shakespeare: Hamlet)
- Doge és Antonio (Shakespeare: A velencei kalmár)
- Jago (Shakespeare: Othello)
- Vajda Pál (Lilla)
- Patriarka, Rudolf császár (Ember tragédiája)
- Dr. Herdál (Solness építőmester)
- II. Endre (Katona J.: Bánk bán)
- Theseus (Shakespeare: Szentivánéji álom)
- Herman (Schiller: Haramiák)
Filmszerepei[szerkesztés]
- A tolonc (1914) – rendőrtiszt
- Bánk bán (1914) – II. Endre
- Szibéria (1916) – kórházi orvos
- Mesék az írógépről (1916)
- A tanítónő (1917)
- Nehéz szerep (1917) – Répássy főhadnagy
- Az utolsó éjszaka (1917) – Baracs Endre
- A vasgyáros (1917) – Philippe Derblay, a vasgyáros
- A megbélyegzett (1917) – Ladányi Kálmán, ügyvéd
- Ciklámen (1917) – a méltóságos úr
- A névtelen asszony (1917) – Raymond Fleuriot
- A szerzetes (1917) – Pál
- A vágy (1917) – a férj
- Hotel Imperial (1917) – Gavorin
- A kancsuka hazájában (1918) – rendőrfőnök
- Lengyelvér (1920) – Dynar István gróf
- A világrém (1920) – Callot, színész
- A szerelem mindent legyőz (1920)
- A Szentmihály (1920) – Gróf Steinrück Mihály tábornok
Főbb rendezései[szerkesztés]
- Hauptmann: És Pippa táncol
- Csiky G.: A proletárok
- D’Annunzio: Jorio leánya
- Kodolányi J.: Vidéki történet
Könyvei[szerkesztés]
- Az ember tragédiája és a színész (1936)
- A beszédtechnika vezérfonala (1947)
- Színpad és beszéd. Válogatott tanulmányok; vál., szerk. Belia György, bev. Keresztury Dezső; Magvető, Bp., 1964
Fordítása[szerkesztés]
- Dussane: Egy demokratikus színház. A Comédie Française (1948)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/10934.htm, Nagy Adorján, 2017. október 9.
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. október 4.
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- Hangosfilm
