Mályva gazdaság
A mályva gazdaság az, ami a gazdaságban hozzájárul a fenntartható fejlődéshez úgy, hogy növeli a javak és a szolgáltatások kulturális potenciálját.
Meghatározás
„A mályva gazdaság a műveltség figyelembevételére vonatkozik a gazdaságban. Olyan gazdaságot jelöl, amely alkalmazkodik az emberi különbözőségekhez a globalizáció során, és amely a kulturális dimenzióra támaszkodik, hogy növelje a javakat és a szolgáltatásokat”.[1] Ez a két, vízszintes és függőleges tendencia egymást táplálja. Valójában, a termékekhez kapcsolódó kulturális összetevő növekedése összefügg a területek kulturális életképességével.
A műveltség erőteljes növekedése
A mályva gazdaság összefügg a műveltség növekvő jelentőségével a mai társadalomban. A hivatkozott tényezők között szerepel nevezetesen:[2] az egész világra kiterjedő gazdasági és politikai kiigazítás a feltörekvő országok javára, visszatérés a helyi környezetekhez (melyekre újból stabilitási pólusokként tekintünk), a követelések új formái (a nagy ideológiák összeomlását követően), növekvő társadalmi kereslet a minőségre, amely a kulturális fogyasztásokon alapul (amelyek együtt járnak a demokratizálódási, individualizációs törekvésekkel és az ember élettartamának a meghosszabbodásával), az innovációs lépésekkel (feltételeznek egyfajta szellemi-kulturális, interdiszciplináris állapotot, amely képes értékes dolgok találására)...
Alkalmazási terület
A mályva gazdaság átfogó jellegű abban az értelemben, hogy az összes javakat és szolgáltatásokat növeli, bármi legyen is az adott ágazat, miközben a kulturális dimenzióra támaszkodik. A szenzoriális és az experienciális gazdaság egy az alkalmazási területei közül.[2]
Különbözik a kultúra gazdaságától, amely szektoriális törvényszerűségen nyugszik.
2013 júniusában adták ki az első intézményközi munkacsoport előterjesztéseit a mályva gazdaságról, amely összehozta az UNESCO, az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a Frankofónia Nemzetközi Szervezete, francia minisztériumok, vállalatok és a civil társadalom szakértőit. Ez a dokumentum alátámasztja a kulturalizációs jelenség hatását, amely ezentúl az egész gazdaságot érinti, a munkaerőt és a képzést illetően. A jelentés különbséget tesz mályva munkaerő és mályvás foglalkozások között. Az előbbiek céljaiknál fogva közvetlenül kapcsolódnak a kulturális környezethez (a városrendező mérnökök és városfejlesztők példája), míg az utóbbiak rendeltetése az, hogy a kulturalizáció hatására átalakuljanak (példa az emberi erőforrások működésére vagy a marketing és a kommunikáció funkcióra).[3]
Egy másik, 2017 júniusában kiadott dokumentumkönyv[2] említést tesz az emberi környezet különböző aspektusairól, melyekben a gazdasági tényező alkalmasnak bizonyul kulturális javak létrehozására: tanulás, építészetek, művészet, kifejezőerő, etika, a képzelet világa, örökség, öröm, kapcsolatszervezési szakértelem, egyediség, stb.
Eredet
Franciaországban a fogalom 2011-ben született, a Le Monde.fr-en megjelent kiáltványban.[4] Az aláírók[5] között szerepelnek a Diversum egyesület vezetői.[6] Ők szervezték meg 2011 októberében, Párizsban a Mályva gazdaság első nemzetközi Fórumát, az UNESCO, az Európai Parlament és az Európai Bizottság védnökségével.[7]
Kapcsolódás a fenntartható fejlődéshez
A mályva gazdaság alátámasztja az externalitások jelenlétét: a kulturális környezetet, amelyből a gazdasági szereplők merítenek, és amelyen visszahatásként saját mintájukat hagyják, s ez a közjó. Ily módon a mályva gazdaság a kulturális tényezőt teszi meg a fenntartható fejlődés pólusává.
Végeredményben a kulturális tényező már a kezdetektől fogva teljes egészében a fenntartható fejlődés tétje. Valójában, a vállalati köztulajdoni felelősség elsődleges forrása a Nemzetközi Szerződés, amely a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokra vonatkozik, s melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete fogadott el 1966-ban.
Ez a tét csak egy eleme a fenntartható fejlődésnek, azok mellett az erőfeszítések mellett, amelyek a természeti környezethez (zöld gazdaság) és a társadalmi környezethez kapcsolódnak (szociális gazdaság). A fenntartható fejlődés alkotóelemei között a komplementaritás új hangsúlyt kapott a Le Monde Économie[8][9] 2015-ben publikált felhívása alapján, az Egyesült Nemzetek 21. Konferenciájának a közeledtével, melynek témája a klímaváltozás volt.
Lásd még
Hivatkozások
- ↑ Le Journal des Arts
- ↑ a b c Diversum, Gilles Andrier, Loïc Armand, Francesco Bandarin, Jérôme Bédier, Françoise Benhamou, Fouad Benseddik, Gilles Boëtsch, Dominique Bourg, Jérôme Gouadain, Maria Gravari-Barbas, Marc-Antoine Jamet, François Jullien, Pascal Lamy, Jacques Lévy, Gilles Lipovetsky, Françoise Montenay, Jean Musitelli, Patrick O'Quin, Philippe d'Ornano, Dominique Perrault, Marie-Hélène Plainfossé, Nicole Rouvet, „A kozmetikai szektor kulturális lábnyoma” (rákeresés 2019. február 9-én).
- ↑ Az első intézményközi munkacsoport előterjesztései a mályva gazdaságról
- ↑ Le Monde.fr
- ↑ Jean-Jacques Aillagon, Bruno Bourg-Broc, Bernard Cerquiglini, Gilles Ciment, Joëlle Garriaud-Maylam, José Luís Dicenta Ballester, Renaud Donnedieu de Vabres, Mercedes Erra, Pierre-Antoine Gailly, Jérôme Gouadain, Claudie Haigneré, Jean-Hervé Lorenzi, Jean Musitelli, Alain-Dominique Perrin, Odile Quintin, Bernard Ramanantsoa, Jean-François Rial, Pierre Simon
- ↑ Bernard Cerquiglini, Joëlle Garriaud-Maylam, Jérôme Gouadain, Jean-Hervé Lorenzi, Jean Musitelli, Odile Quintin, Pierre Simon. Forrás
- ↑ A mályva gazdaság Nemzetközi Fórumának webhelye. [2018. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
- ↑ Le Monde Économie
- ↑ Aláírók: Pierre Bellon, Véronique Cayla, Bertrand Collomb, Pascal Colombani, Mercedes Erra, Emmanuel Faber, Pierre Fonlupt, Jean-Baptiste de Foucauld, Pierre-Antoine Gailly, Jérôme Gouadain, Philippe d'Iribarne, Pascal Lamy, Gilles Lipovetsky, Jean-Pierre Masseret, Gérard Mestrallet, Radu Mihaileanu, Jean Musitelli, Grégoire Postel-Vinay, Jean-Jack Queyranne, Odile Quintin, Bernard Ramanantsoa, Jean-François Rial, Franck Riboud, Michel de Rosen, Pierre Simon.
