Mumus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mumus vagy bubus a magyar néphiedelemben gyerekeket ijesztgető láthatatlan lény. Legtöbbször a sötétséggel hozzák összefüggésbe, de magáról az alakjáról nincs leírás még más népek hiedelemvilágában sem. Bizonyos feltevések szerint azért nincs róla sehol alaki leírás, mert mindenki számára saját félelmeinek megtestesítője. Rosszindulatú szellemlény.

A köznyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köznyelvben máig is gyermekek fenyegetésére használják, például „Ne sírj, mert elvisz a mumus”, „Hallgass, mert jön a mumus”.

A néphiedelem más nevekkel is illeti a mumust, ismert elnevezése még a „zsákos ember”, a bákász vagy bakurász, míg Erdélyben Drakula grófot emlegetik a rossz gyerekeknek.

Irodalmi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stephen King A mumus című novellájában is megjelenik. A főszereplő gyerekeit öli meg. Az író „fekete nyálkás, madárijesztő-fejű valami”-ként írja le hosszú karmokkal.

A Harry Potter és az azkabani fogoly című könyvben is szerepel, később a Harry Potter és a Tűz Serlegében, Harry Potter és a Főnix Rendjében is. A mumus egy olyan lény, ami azt az alakot veszi fel, amitől a vele találkozó legjobban fél. A varázslat ellene Commikulus (a könyvben Commikulissimus), közben arra kell gondolni, hogy mi tehetné viccessé a mumust, és a varázslat kényszeríti ennek megjelenítésére. A mumust a nevetés üldözi el. Ha egyszerre többen veszik körbe, összezavarodik és akkor a legkönnyebb elpusztítani.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Harry Potter és az azkabani fogoly, London, 1999; Harry Potter és a tűz serlege; Harry Potter és a Főnix rendje
  • Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4