Mort (A Halál kisinasa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mort (A Halál kisinasa)
Szerző Terry Pratchett
Eredeti cím Mort
Ország  Egyesült Királyság
Nyelv angol
Műfaj fantasy, fantasyparódia
Sorozat Korongvilág
Előző Egyenjogú rítusok
Következő Bűbájos bajok
Kiadás
Kiadó Victor Gollancz
Kiadás dátuma 1987
Magyar kiadó Cherubion kiadó
Magyar kiadás dátuma 1998
Fordító Sohár Anikó, Farkas Veronika
Illusztrátor Josh Kirby
ISBN 0-575-04171-4 (keménykötés)
0-552-13106-7 (puhakötés)

Sir Terry Pratchett Mort című regényét 1987-ben írta, amely a Korongvilág sorozatának negyedik darabja. A cím egy szójátékot rejt, amely egyszerre fedi a két főszereplő nevét: a Halált (latin) és a Mortimer nevű parasztfiú becenevét. Ez az első olyan regénye Pratchettnek, amelyik a Halált helyezi középpontba, aki eddig csupán mellékszereplőként bukkant fel az előző háromban.

Tartalmi áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamaszfiúként Mort olyan személyiséggel és fizikai adottságokkal van megáldva, ami származása ellenére alkalmatlanná teszi őt a földműves életre. Apja, Lezek, túl lelkesnek tartja őt, és olyannak, aki túl sokat töri a fejét. Így elhatározza, hogy elviszi fiát a legközelebbi munkaszerződtető vásárba, ahol majd remélhetőleg elviszi inasnak egy iparos, vagy bárki, aki leveszi az általa okozott terhet a válláról. Lassanként minden fiút elszegődtetnek Mort körül a munkáspiacon - még azt a sántát is, akin egy hajléktalan figyelme akadt meg - , de ő makacsul kitart éjfélig. Ekkor jelenik meg a végzete hófehér lovon, fekete csuhában. A titokzatos idegen azt állítja, hogy inast keres a munkájához, és erre Mortot választotta ki. Mortnak ekkor kezdődik el hihetetlen tanulóideje a Halál szolgálatában, akivel megtanulja, hogyan kísérjen át lelkeket a másvilágra. A bonyodalom akkor kezdődik el, amikor Mort felrúgja a legfontosabb szabályt: sosem szabad beavatkozni a végzet sodrába. Mindenkinek megvan a maga ideje egyszerű vagy míves homokórájában, s mikor annak felső hasából az utolsó szem homok is lepereg, az illetőnek távoznia kell az élők sorából.

Mort első önálló munkanapján az utolsó esetnél képtelen elvégezni a feladatát: korábban lát egy királylányt, akibe első látásra beleszeret, s most egy orgyilkos végezne vele. Mortot legyőzik az érzései, s az orgyilkosnak vágja el élete fonalát. A valóságban azonban meg kellett volna halnia a lánynak, s ezt a tényt az sem változtatja meg, hogy tulajdonképpen még él és virul. A makacs kis trónörökös azonban a helyi varázsló, Meccetüzes segítségével birodalmában közhírré téteti, hogy létezik, ezáltal hozva létre egy alternatív, párhuzamos valóságot a királyságon kívüli világ mellett. Közben a királylány okozta valóság gyorsan zsugorodik, és Mort ép esze és munkája kockáztatásával mindent megtesz azért, hogy legyőzze a történelmet, vagyis életben tartsa szerelmét. Ebben segítségére siet egy különös leányzó, Yzabell, aki Mort legnagyobb megdöbbenésére a Halál fogadott lánya.

Miközben a krízist igyekszik megoldani, Mort tudtán kívül elkezdi felvenni a Halál jellegzetes tulajdonságait: az aranyló tűzzel égő szemet, a falakon átmenés képességét, a mélyen döngő, furcsa hangszínt, s ráadásul időtlen bölcsességeket hangoztat. Mindeközben fény derül arra, miért vett fel a Halál kisinast maga mellé. Egyre több időt tölt el a Korongvilágon az emberek közt azt keresve, mi az életünk célja, mit nevezünk boldogságnak, és egyáltalán: mit jelent érezni valamit. A horgászaton, a szerencsejátékon és az alapos berúgáson túl egyszerű konyhai munkára adja a fejét, amelyben végre örömét leli, és először szólal meg átlagos, emberi hangon. Úgy tűnik, felborul az egyensúly, és elkezdődik a folyamat, amely során megkérdőjeleződik, ki is tulajdonképpen a Halál: Mort vagy ő.

A bonyolult szálakat végül egy izgalmas párbaj görgeti fel, amely során eldől, hogy Mort az életével fog-e fizetni hibájáért, s vajon a királylány megmenekül-e.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Terry Pratchett: Mort
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mort című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.