Mexikóiszágó

Mexikóiszágó
	; hím példány
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Cikászok (Cycadophyta);
Osztály:	Cikászok (Cycadopsida);
Rend:	Cikászok (Cycadales);
Alrend:	Zamiineae;
Család:	Bunkóspálmafélék (Zamiaceae);
Alcsalád:	Encephalartoideae;
Nemzetség-; csoport:	Diooeae;
Nemzetség:	Dioon;
Faj:	D. edule;
Tudományos név
	Dioon edule; Lindl. (1843)
Szinonimák
	a Dioon edule var. angustifolium szinonimái: Dioon angustifolium Miq., Tijdschr. Wis.- Natuurk. Wetensch. Eerste Kl. Kon. Ned. Inst. Wetensch. 1: 37 (1848) - Basionym; Dioon edule f. angustifolium (Miq.) Miq., Prodr. Syst. Cycad.: 10, 22 (1861) - Homotypic; Dioon edule subsp. angustifolium (Miq.) A.E.Murray, Kalmia 13: 5 (1983); a Dioon edule var. edule szinonimái: Zamia maelenii Miq., Linnaea 18: 97 (1844) - Heterotypic; Platyzamia rigida Zucc., Abh. Math.-Phys. Cl. Königl. Bayer. Akad. Wiss. 4(2): 23 (1845); Dioon imbricatum Miq., Tijdschr. Wis.- Natuurk. Wetensch. Eerste Kl. Kon. Ned. Inst. Wetensch. 1: 36 (1848); Dioon aculeatum Lem., Ill. Hort. 2(Misc.): 92 (1855); Dioon edule f. imbricatum (Miq.) Miq., Prodr. Syst. Cycad.: 10, 22 (1861); Dioon strobilaceum Lem., Ill. Hort. 10(Misc.): 4 (1863); Dioon edule var. imbricatum (Miq.) Miq., Arch. Neerl. Sci. Exact. Nat. 3(5): 427 (1868); Macrozamia littoralis Liebm. ex Dyer in W.B.Hemsley, Biol. Cent.-Amer., Bot. 3: 191 (1884); Macrozamia pectinata Liebm. ex Dyer in W.B.Hemsley, Biol. Cent.-Amer., Bot. 3: 191 (1884); Dioon edule var. lanuginosum (J.Schust.) Wittm., Gartenflora 48: 153 (1899); Dioon edule f. lanuginosum J.Schust. in H.G.A.Engler (ed.), Pflanzenr., IV, 1: 127 (1932); Zamia rigida Karw. ex J.Schust. in H.G.A.Engler (ed.), Pflanzenr., IV, 1: 125 (1932), pro syn.;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Mexikóiszágó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikóiszágó témájú médiaállományokat.

A mexikóiszágó (Dioon edule) a cikászok (Cycadopsida) osztályának a cikászok (Cycadales) rendjébe, ezen belül a bunkóspálmafélék (Zamiaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása [szerkesztés]

A mexikóiszágó számos fagymentes területen előfordul; Közép-Amerikában, Mexikóban őshonos.

Változatai [szerkesztés]

Dioon edule var. angustifolium (Miq.) Miq., Arch. Neerl. Sci. Exact. Nat. 3(5): 427 (1868)
Dioon edule var. edule

Megjelenése [szerkesztés]

A növény törzse rövid és vastag, felületén hosszan kihegyezett pikkelyekkel. A levélkék vállukon alig keskenyebbek, mint a közepükön, középerük nincs. A törzs csaknem hiányzik vagy felálló, de nem éri el a 2 métert. Levele szárnyalt,1-1.8 méter hosszú, a legfiatalabb levelek levélkéi a levélgerinc felett összehajtottak. Az idősebb levélkék 5-6 milliméter szélesek, merevek, szúrós csúcsúak, a levélnyél oldalt nem tövises. A szaporítószervek masszív tobozokban ülnek a levélüstök közepén. A tobozpikkelyek felfelé görbülő csúcsúak, a hímivarúak számos pollenzsákot hordoznak az alsó oldalukon, a nőivarúakon 2-2 befelé fordított magkezdemény helyezkedik el. A csonthéjas terméshez hasonló tojás alakú, sárga, mintegy 10-20 milliméter hosszú magvak csak érés idején, a narancsvörös toboz széthullásakor válnak láthatóvá.

Egyéb [szerkesztés]

E faj keményítőben gazdag magvaiból liszt nyerhető. Néhány más Zamiaceae-fajt is termesztenek. A mexikóiszágóval szemben azok levélkéi az alapjukon lényegesen keskenyebbek, mint a közepükön. Fontos jegyek a tobozpikkelyeknél: a Zamiánál hatszögmintázatot alkotnak, a Ceratozamiánál 2 tövist is viselnek. Az Encephalartos-fajoknál a tobozpikkelyek szintén átfedik egymást, de tompábbak, és többnyire rombos mintát alkotnak. Ezenkívül a mintegy 35 faj legtöbbjének szélesebbek a levélkéik, szélükön legalább néhány tövissel, lehetnek akár többcsúcsúak is.