Mernoferré Ay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Alensha (vitalap | szerkesztései) 2020. november 5., 01:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Mernoferré Ay
előd
egyiptomi fáraó
utód
Ibiau
XIII. dinasztia
Merhotepré Ini
Mernoferré Ay sírja piramidionjának egy részlete
Mernoferré Ay sírja piramidionjának egy részlete
Uralkodása23 év 8 hónap 18 nap, i. e. 1701–1677,[1] i. e. 1695–1685,[2] i. e. 1684–1661[3]
Prenomen
<
N5
U7		 nfr
>

mr-nfr-rˁ
Mernoferré
„Aki szereti Ré tökéletességét”
Nomen
<
iA2ii
>

Ay
A torinói királylistán:
<
N5U7
r		 nfr
>

Mernoferré
FőfeleségeIneni (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mernoferré Ay témájú médiaállományokat.

Ay (uralkodói nevén Mernoferré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik uralkodója. Ő a dinasztia leghosszabb ideig hatalmon lévő királya, egyben az utolsó, akit Felső-Egyiptomon kívül is említenek, bár hosszú uralkodása ellenére kevés említése maradt fenn. Ez is mutatja, hogy ebben az időben a központi hatalom már meggyengült, uralkodásának végére teljesen összeomlott.[1][3] Valószínű, hogy az ő uralkodása alatt hagyták el Itj-taui városát, amely a Középbirodalom alatt Egyiptom fővárosa volt; emiatt egyes tudósok őt tartják a Középbirodalom utolsó fáraójának. Egy nevét viselő piramidion azt mutatja, hogy lehetséges, hogy épült piramisa, talán a memphiszi nekropoliszban.

Helye a kronológiában

Edény Mernoferré Ay nevével, Metropolitan Művészeti Múzeum

Relatív helye a kronológiában a XIII. dinasztia közepén a torinói királylistának köszönhetően biztosnak mondható. Ay neve a 8. oszlop 3. sorában (Alan Gardiner számozása szerint a 6., Jürgen von Beckerath szerint a 7. oszlop 3. sorában) olvasható, ennek alapján tudni, hogy elődje Uahibré Ibiau, utóda Merhotepré Ini, aki talán a fia volt.[1]

Pontos helye a kronológiában vitatott, von Beckerath és Aidan Dodson szerint dinasztiájának 27. uralkodója,[4] Kim Ryholt szerint a 32., Darrell Baker szerint a 33.[1][5] Abszolút datálása szintén vitatott, Ryholt i. e. 1701–1677 közé,[1] Thomas Schneider i. e. 1684–1661 közé teszi.[3]

Uralkodásának hossza

Ay uralkodásának hossza, melyet a torinói papirusz említ, szintén vitatott volt egy időben. Jürgen von Beckerath a sérült szöveget úgy olvasta, hogy 13 évig uralkodott,[6] Alan Gardiner és Kenneth Kitchen szerint azonban 23 évet említ a szöveg.[7][8] Kim Ryholt döntötte el a vitát, aki megerősítette, hogy a papiruszon 23 év, 8 hónap 18 nap olvasható.[1] Ryholt szerint egyértelműen fennmaradt az a vonal, ami megkülönbözteti a 20-at vagy 30-at a 10-től, így az olvasat mindenképpen vagy 23 év, vagy (kevésbé valószínű) 33 év.[1] Ezzel Mernoferré Ay a leghosszabb ideig hatalmon lévő uralkodója annak a dinasztiának, amelynek legtöbb királya csak pár évig uralkodott.

Uralkodása és említései

Mernoferré Ay zöld mázas szteatitszkarabeusza, British Museum (EA 16567).[9]

A XIII. dinasztia közepének királyaként Mernoferré Ay a Nílus-delta keleti részét uraló XIV. dinasztiával egyidőben uralkodott Felső- és Közép-Egyiptomban. Kim Ryholt és Darrell Baker feltételezik, hogy erővel foglalta el a trónt elődjétől, Ibiautól.[1][5] Ezt arra alapozzák, hogy Ay nevében és feliratain nem szerepelt apja neve,[1] pedig ha apja is uralkodott volna, akkor szerepelne, ahogy a dinasztia sok más uralkodójánál is. Nem tudni, ki volt a felesége, de az ebben az időben élt Ineni királyné, kinek szkarabeuszai stílusban hasonlók Ay szkarabeuszaihoz, talán a felesége volt.[1]

Mernoferré Ay neve 62 szkarabeuszon és egy pecséthengeren[10] bearing his name are known, 51 of which are of unknown provenance[5][11][12] Az ismert lelőhelyű szkarabeuszok közül három került elő Alsó-Egyiptomból (egy Bubasztiszból, kettő Tell el-Jahudijából),[1][5] a többi Abüdoszból, Koptoszból és Listből, melyek Közép- vagy Felső-Egyiptomban találhatóak. Ezek mellett említik egy obszidián vázán, amely ma a Metropolitan Művészeti Múzeumban található,[13] egy Szobeknek szentelt gömbön,[14] egy mészkőtömb feliratán, egy piramidionon, valamint egy ajtókeret darabján, melyet 1908-ban fedezett fel Georges Legrain Karnakban.[5][15][16]

A piramidiont az egyiptomi rendőrség rablóktól kobozta el 1911-ben Fakuszban, közel az ókori Avarisz városához. A rajta lévő ábrázoláson Ay látható, amint Hórusznak, az ég urának áldoz. A piramidion léte azt mutatja, hosszú uralkodása alatt piramis is épült Ay számára.[16][17] Az a tény, hogy a rablók valószínűleg a mai Khatana közelében (Kantír városrésze, az ókori Avarisz helyén) fedezték fel, jelentős, mivel Ay uralkodása idején Avarisz volt a hükszosz XIV. dinasztia fővárosa. Az egyiptológusok szerint a piramidion Memphiszből származik, a nekropoliszból, ahol Ay piramisa állhatott, és a hükszoszok i. e. 1650 körül kifosztották a temetkezést, a piramidiont pedig magukkal vitték Avariszba.[1][5] Ezt a piramidion sérült felirata is megerősíti, amely eredetileg négy istenhez szólt; köztük volt Ptah és Ré-Hórusz (Ré-Harahti) is. Ezen istenek kultusza ebben az időben a memphiszi nekropoliszhoz kötődött, nem Avariszhoz.[1] Ugyanerre a sorsra jutott a szintén XIII. dinasztiabeli Imiermesa két kolosszusa.

Öröksége

Ajtókeret Mernoferré Ay nevével.[15]

Bár Mernoferré Aynak számos említése fennmaradt, közel 24 évnyi uralkodásához képest ez még mindig viszonylag kevésnek minősül.[5] Ez arra utal, Egyiptom ebben az időben már komoly problémákkal küzdött; Ay uralkodásának végére a központi hatalom már valószínűleg teljesen összeomlott.[1]

Mernoferré Ay a dinasztia utolsó uralkodója, akit Felső-Egyiptomon kívül is említenek.[3] Ez arra utalhat, hogy a régi középbirodalmi fővárost, Itjtauit elhagyták a felső-egyiptomi Théba kedvéért.[18] Daphna Ben Tor szerint ezt az váltotta ki, hogy a kánaáni uralkodók megszállták a Delta keleti vidékét és Memphisz környékét; több egyiptológus szerint Ay uralkodásának végére a XIII. dinasztia királyai már elvesztették az irányítást Alsó-Egyiptom – beleértve a Delta vidékét és talán Memphiszt is – fölött. Ezen szerzők számára Ay uralkodásának vége jelenti a Középbirodalom végét és a második átmeneti kor kezdetét.[18] Ryholt és Baker azonban nem értenek egyet ezzel a feltevéssel, mert a dinasztia végének egyik uralkodója, Szehekenré Szanhptahi sztéléje arra utal, hogy a király Memphisz fölött is uralkodott. Sajnos nem tudni, honnan került elő ez a sztélé.[1][5]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Kim S. B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, részletek online
  2. ↑ Gae Callender: 'The Middle Kingdom Renaissance (c. 2055–1650 BC) in: Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, OUP Oxford (2003), ISBN 978-0192804587.
  3. ↑ a b c d Thomas Schneider in: Ancient Egyptian Chronology - Edited by Erik Hornung, Rolf Krauss, and David A. Warburton, online, p. 181, 497
  4. ↑ Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: Philip von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, see p. 98–99
  5. ↑ a b c d e f g h Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 65–66
  6. ↑ Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, J.J. Augustin, 1964
  7. ↑ Alan Gardiner: The Royal Canon of Turin, Griffith Institute new edition (1988), ISBN 978-0900416484
  8. ↑ Kenneth Kitchen: The Basics of Egyptian Chronology in Relation to the Bronze Age at the "High, Middle or Low", University of Göteborg conference, 1987, Sablon:Jstor
  9. ↑ Harry Reginald Hall: Catalogue of Egyptian scarabs, etc., in the British Museum, vol 1 (1913), online, p. 20.
  10. ↑ Mernoferré Ay pecséthengere a Metropolitan Művészeti Múzeum katalógusában
  11. ↑ Mernoferré Ay három szkarabeusza az ötből, amely a Petrie Múzeumban, található; Digital Egypt
  12. ↑ Olga Tufnell: Studies on Scarab Seals, vol. II, Aris & Philips, Warminster, 1984, pp. 159–161, 181, 184–187, 200, 368–369, seals No. 3168–3183, pl. LV–LVI.
  13. ↑ Mernoferré Ay vázája a Metropolitan online katalógusában
  14. ↑ Gerard Godron: Deux objets du Moyen-Empire mentionnant Sobek, BIFAO 63 (1965), p. 197–200, available online Archiválva 2014. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  15. ↑ a b Georges Legrain: Notes d'inspection - Sur le Roi Marnofirrì, in Annales du Service des antiquités de l'Egypte (ASAE) 9 (1908) online, p. 276.
  16. ↑ a b Labib Habachi: "Khata'na-Qantir: Importance", ASAE 52 (1954) pp. 471–479, pl.16–17
  17. ↑ Labib Habachi: Tell el-Dab'a and Qantir, Osterreichischen Akademie der Wissenschaften (2001), pp. 172–174, no. 18, ISBN 978-3-7001-2986-8
  18. ↑ a b Daphna Ben Tor: Sequences and chronology of Second Intermediate Period royal-name scarabs, based on excavated series from Egypt and the Levant, in: The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects edited by Marcel Maree, Orientalia Lovaniensia Analecta, 192, 2010, p. 91

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Merneferre Ay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mernoferré_Ay&oldid=23217034”