Melka Vince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Melka Vince
Született1834. január 10.[1][2][3][4][5]
Elhunyt1911. szeptember 25. (77 évesen)[1][2][4][5]
Kolozsvár[2][5]
Foglalkozása
  • festőművész
  • tanár
  • rajzoló
A Wikimédia Commons tartalmaz Melka Vince témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Halálhíre
Síremlékei a Házsongárdi lutheránus temetőben

Melka Vince, cseh nyelven Čeněk Melka, hivatalos nevén Vincenc Melka (Nové Benátky, 1834. január 10.Kolozsvár, 1911. szeptember 25.) cseh származású erdélyi magyar festő.

Életútja[szerkesztés]

Apja Jan Melka cipészmester, anyja Marie. Melka 1847–1857 között monumentális történeti festészetet tanult a prágai Képzőművészeti Akadémián, ahol Christian Ruben és Eduard von Engerth tanítványa volt.

1863-tól élt Erdélyben. Báró Huszár Károly meghívta a Maros menti Abafájára, szépen parkosított környezetben álló kastélyába, hogy feleségét tanítsa. A báró felesége, Bornemisza Klára (1830–1879) Bécsben végzett festészeti tanulmányokat. Melka 1869-től 1872-ig ismét Drezdában élt, ahol a Zwingerben kiállított műveket tanulmányozta és másolta. Azután Nagyszebenben élt, majd 1870 után végleg Kolozsváron telepedett le, ahol rajztanár is volt, és élete végéig ott is maradt. Egy korabeli dokumentum szerint Melka 1873-tól már biztosan Kolozsváron lakott, lakhelyéül a Belközép utca 8. szám van megadva.

A korabeli kolozsvári sajtó több cikkben beszámolt arról, hogy Melka Vince 1911. szeptember 25-én halt meg. A Světozor folyóirat, amelynek rendszeresen dolgozott, hibásan teszi halálát 1886-ra. A Házsongárdi temetőben nyugszik, de mára a sírját felszámolták, a régi emlékkövet és egy újabbat a temető lutheránus részének bejáratához közel helyezték el.[7]

Munkássága[szerkesztés]

Korai munkáiban történelmi témákat dolgozott fel Christian Ruben és Eduard von Engerth akadémiai tanárok hatására, például Toborzás a Valdštejnský táborban. Erdélybe érkezése után a néprajzi témáknak szentelte magát. Helyi típusokat – cigányokat, medvevadászokat, helyi piacokat stb. – festett az erdélyi Kárpátokban. Ezenkívül portrékat is festett.

Melka művei korábban az Art Talk kiállításain, a cseh gyűjtők gyűjteményében szerepeltek, és a Květy, a Světozor és a Zlatá Praha cseh folyóiratok reprodukálták őket. Képeit szinte soha sem keltezte, vázlatait is csak ritkán.

2019 decemberében Kolozsváron Melka Vincének a helyi Szépművészeti Múzeumban őrzött festményeiből és rajzaiból nyílt kiállítás,[8] amelyet egyéb forrásokból, elsősorban a nagyszebeni Alexandru Bârsan magángyűjteményéből származó kölcsönök egészítettek ki. Ezeket a festményeket több mint 100 éve nem állították ki, hatot restauráltak a kiállításra. Melka élete során csupán néhány csoportos kiállításon vett részt (1883, 1902, 1903). Egyetlen egyéni kiállítása, amelyen 160 festményt állítottak ki, három évvel halála után, 1914-ben került megrendezésre az Erdélyi Múzeum-Egyesület által.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  3. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. a b c d Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  6. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2024. február 7.)
  7. Gaal György: Tört kövön és porladó kereszten. Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben, Kolozsvár, Stúdium Kiadó, 1. kiadás 2002, 5. kiadás, 2009
  8. Bereczki Szilvia: Melka Vince 19. századi „beteg” festményeit élesztette újjá egy kolozsvári restaurátor, Maszol.ro, 2019. december 19. Online hozzáférés

Források[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Čeněk Melka című cseh Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.