Medion ostroma
| Medion ostroma | |||
| Időpont | i. e. 231. jún.–szept. | ||
| Helyszín | Medion, Akarnania | ||
| Eredmény | Medion illírek általi felmentése, megsemmisítő aitól vereség | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Beavatkozó | |||
| Ország | Illír Királyság | ||
| Parancsnok | Szkerdilaidasz? | ||
| Térkép | |||
 Medion ostroma
Pozíció Görögország térképén
| |||
 é. sz. 38° 46′ 55″, k. h. 21° 07′ 44″38.781811°N 21.128781°EKoordináták: é. sz. 38° 46′ 55″, k. h. 21° 07′ 44″38.781811°N 21.128781°E | |||
Medion ostroma az ókori görög világ i. e. 231-ben lezajlott katonai konfliktusa volt, amelynek során a Római Birodalommal szövetséges Aitólia ostromolta a makedónbarát Akarnania fővárosát, Mediont. Végül a város felmentésére siető Illír Királyság a városukból kitörő medioniak támogatásával megsemmisítő csapást mért az aitólokra. A korszak egyik legrettegettebb hadseregének veresége közvetlen következményeit tekintve szerepet játszott az illír–epiróta háború kirobbanásában, és hozzájárult ahhoz, hogy Agrón Illír Királyságának katonai jelentősége felértékelődjék. Hagyományosan nem szokás ugyan a Nyugat-Balkán római gyarmatosításával záruló illíriai háborúk eseményei között számon tartani, de szövetségeseiken keresztül a két hatalmi centrum, a Római Birodalom és Makedónia közötti egyik első összecsapásról van szó. Az ostrom leírása Polübiosz Hisztoriai című történelmi munkájában maradt fenn.
Története
[szerkesztés]Déidameia epiróta királynőt i. e. 234-ben elűzték trónjáról, és Epirusz vidékének városállamai megalakították koinonjukat, az Epiróta Szövetséget. Miután korábbi fővárosukat, Ambrakiát az aitóliaiak elfoglalták, Phoinikét tették meg új székhelyükül. Ezzel párhuzamosan megszakították hagyományos katonai szövetségüket II. Démétriosz Makedóniájával, és csakhamar csatlakoztak a Róma-barát Aitól Szövetséghez. II. Démétriosz i. e. 231-ben háborút indított északi szomszédjai, a Longarosz vezette dardánok ellen. Ezt kihasználva az aitóliai erők ugyanazon év nyarán megtámadták a Makedóniával szövetséges Akarnaniát, és megindították a főváros, Medion ostromát. A dardánokkal lefoglalt II. Démétriosznak új szövetséges után kellett néznie. Agrón illír királlyal egyezett meg abban, hogy katonai segítségnyújtás fejében fennhatósága alá vonhatja az epiruszi területeket.[1]
Agrón flottája száz lembosszal és ötezer harcossal i. e. 231 szeptemberében Medion alá hajózott, ahol az aitóliai sereg ostromolta a várost. Az illírek csöndes siklású lemboszaikkal az éjszaka leple alatt kikötöttek a város alatti öbölben, majd kora hajnalban öt szárnyra elosztva megtámadták az aitólok táborát. Az aitólok gyorsan reagáltak, és hamar felvették harcállásaikat a stratégiailag fontosabb magaslatokon. A kötött alakzatban támadó illírek azonban először könnyűgyalogságukat szórták szét, majd meghátrálásra késztették a lovasságot is. Utóbbiak a hoplitákkal összekeveredve egymást akadályozták a harcban. A fejetlenséget kihasználva az akarnaniaiak is kitörtek Medionból, és az aitólokat hátbatámadva döntötték el az összecsapás kimenetelét. Polübiosz történelmi munkája szerint sok aitól veszett oda a harctéren, de annál is nagyobb volt a hadifoglyok száma. Az illírek számottevő hadi zsákmányukkal együtt azonnal visszahajóztak Illíriába.[2] Miután az illír uralkodó, Agrón személyesen nem volt jelen a csatában, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse – egy évvel később már forrásolhatóan az illír hadsereg főparancsnoka –, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.[3]
Polübiosz kihangsúlyozza a város felszabadításának zsoldosakció jellegét, hogy tudniillik az illírek nem a makedónok katonai szövetségeseként, hanem a hadi zsákmány és Epirusz Illíriához csatolása reményében mentették fel Mediont. Az Illír Királyság jól szervezett, ütőképes hadserege mégis egycsapásra számottevő katonai tényezővé vált a térségben. A diadal hírére örömünnepet ülő Agrón ugyan váratlanul meghalt, de özvegye – egyúttal a trónt öröklő kiskorú Pinnész gyámja – Teuta királyné a történelmi lehetőséget kihasználva fokozott erővel folytatta az illírek területszerző hódításait. A rákövetkező évben, i. e. 230-ban szintén győzelemre vitt illír–epiróta háború, és a nyomában fokozódó, egyre könyörtelenebb illír katonai tevékenységet a Római Birodalom végül megelégelte, és i. e. 229-ben kitört az illírek vereségével záruló első római–illír háború.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pollo & Puto 1981 :14., 17.; Wilkes 1992 :157–158..; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4.; Përzhita 2012 :118.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
- ↑ Wilkes 1992 :158.; Përzhita 2012 :118.; Ceka 2013 :176.; Zavalani 2015 :18. Az illír flotta nagyságát ecsetelve három forrás eltér Polübiosz számaitól: Wilkes 100 hajót említ 500 harcossal, Ceka és Zavalani pedig 1000 hajót 5000 harcossal. Alig hihető azonban, hogy egy lembosz a fedélzetén átlagban 2–5 harcossal indult volna háborúba. Ismert, hogy egy lembosz ötven harcos szállítására volt alkalmas (Wilkes 1992:157. „The Illyrians used the lembus […] which could carry 50 soldiers in addition to the rowers.”), ezer hajót számláló flotta pedig a hellenisztikus világban elképzelhetetlen, sosem látott ütőerőt képviselt volna.
- ↑ Përzhita 2012 :117. Vö. Wilkes 1992 :158.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :17.; Wilkes 1992 :158., 167.; Jacques 2009 :121.; Elsie 2010 :4., 439.; Ceka 2013 :176.; Šašel Kos 2013 :176.; Zavalani 2015 :18.
Források
[szerkesztés]- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
