Masturus lanceolatus
Masturus lanceolatus | ||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kitömött példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
Masturus lanceolatus (Liénard, 1840) | ||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Masturus lanceolatus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Masturus lanceolatus témájú kategóriát. |
A Masturus lanceolatus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj.
Nemének egyetlen faja.
Előfordulása
A Masturus lanceolatus minden trópusi és szubtrópusi tengervízben előfordul. Az Atlanti-óceán nyugati részén az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Észak-Karolina vizeitől egészen Brazília délkeleti részéig található meg.
Megjelenése
Ez a holdhalféle legfeljebb 337 centiméter hosszú. A legnehezebb lemért példány körülbelül 2 tonnás volt. A hátúszóján 15-19, a farok alatti úszóján 15-19 sugár van. Úgy a hátúszó, mint a farok alatti úszó majdnem egyforma méretűek és alakúak; továbbá mindkettő jó hátul helyezkedik el. A többi holdhalfélétől eltérően, ennek a halnak a farokúszója kihegyesedik.
Életmódja
Főleg tengeri halfaj, azonban a brakkvízbe is beúszhat. Általában a tengerek mélyén, körülbelül 670 méter mélyen tartózkodik.
Képek
-
Szabadon és
-
kifogva
Források
- Masturus lanceolatus (Liénard, 1840) FishBase
- Tortonese, E., 1990. Molidae. p. 1077-1079. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
- Masturus FishBase