Manuel Bandeira

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 16., 03:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210214)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot)
Manuel Bandeira
Született1886. április 19.[1][2][3][4][5]
Recife[6]
Elhunyt1968. október 13. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Rio de Janeiro
Állampolgárságabrazil
Foglalkozása
Iskolái
  • Polytechnic School of the University of São Paulo
  • São Pauló-i Egyetem
KitüntetéseiPrêmio Jabuti
Halál okagümőkór
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Bandeira témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Manuel Carneira de Souza Bandeira Filho (Recife, 1886. április 19.Rio de Janeiro, 1968. október 13.) brazil író, költő, újságíró.

Élete

Régi arisztokrata családba született a brazil császárság végnapjaiban, az akkoriban még erősen elmaradott Pernambucoban. Családja többször változtatta lakhelyét; Rióba, vissza Recifébe, majd megint Rióba költöztek. Bandeira 1903-ban São Pauloban kezdte meg építészeti tanulmányait, de egy évvel később tuberkulózissal fertőződött meg, és több évtizeden keresztül küzdött életéért. 1913-ban orvosai a svájci Clavadelbe (Davos mellett) küldték, ahol egy Varázshegy-szerű tüdőszanatóriumban megismert baráti kör, különösen a magyar Picker Károly és a francia Paul Éluard a költészet irányába terelte. Hatással voltak rá Charles Baudelaire és Stéphane Mallarmé munkái is.[7]

1914-ben visszatért Brazíliába. Első verseskötetét 1917-ben adta ki Cinza das Horas (Órák hamvai) címmel, amely viszonylag ismeretlen maradt, de később a brazil modernizmus előfutárát látták benne. 1919-ben követte a Carnaval, majd 1924-ben az O ritmo dissoluto, de csak negyedik kötete, a modernizmust és a francia libertinizmust ötvöző, a szimbolizmust maga mögött hagyó Libertinagem (1930) hozta meg az áttörést, melynek egyes versei helyet kaptak a modernizmus kánonjában.[7]

1940-ben a Brazil Szépirodalmi Akadémia tagjává választották.

Hatalmas műveltségű, nemcsak modernista hanem modern költő is volt, verseiben (melynek legtöbbjéhez egyébként a mindennapi életből, hírekből merített ihletet) számos utalás van a portugál katolikus kultúrára, történelemre, hagyományokra, spiritualitásra.[7]

Kulturális hatása

Mikor Manuel Bandeira Rio de Janeiroba költözött, a bérház lakóközössége egy örökös parkolóhelyet adományozott neki az épület előtt, melyen egy zománcozott tábla hirdette: Poeta, vagyis A költő. Ez a kis mozzanat is érzékelteti, hogy Bandeirát mekkora megbecsülés övezte életében, sőt azt is, hogy a brazil kultúrában milyen előkelő helyet foglalnak el a költők. A Poeta nemcsak egy foglalkozást jelöl, hanem egy igen megtisztelő kifejezés (kb. mint magyarban a Mester), és minden olyan köztiszteletben álló személyre is alkalmazzák, akik nem foglalkoznak költészettel.[8] Bandeirának egyébként nem volt automobilja, és vezetni sem tudott.[8]

Művei

Vers

  • A Cinza das Horas, 1917
  • Carnaval, 1919
  • O Ritmo Dissoluto, 1924
  • Libertinagem, 1930
  • Estrela da Manhã, 1936
  • Lira dos Cinquent'anos, 1940
  • Belo Belo, 1948
  • Mafuá do Malungo, 1948
  • Opus 10, 1952
  • Estrela da tarde, 1960
  • Estrela da Vida Inteira, 1968

Próza

  • Crônica da Província do Brasil - Rio de Janeiro, 1936
  • Guia de Ouro Preto, Rio de Janeiro, 1938
  • Noções de História das Literaturas - Rio de Janeiro, 1940
  • Autoria das Cartas Chilenas - Rio de Janeiro, 1940
  • Apresentação da Poesia Brasileira - Rio de Janeiro, 1946
  • Literatura Hispano-Americana - Rio de Janeiro, 1949
  • Gonçalves Dias: biografia - Rio de Janeiro, 1952
  • Itinerário de Pasárgada - Jornal de Letras, Rio de Janeiro, 1954
  • De Poetas e de Poesia - Rio de Janeiro, 1954
  • A Flauta de Papel - Rio de Janeiro, 1957
  • Andorinha, Andorinha - José Olympio - Rio de Janeiro, 1966
  • Colóquio Unilateralmente Sentimental - Editora Record - Rio de Janeiro, 1968

Források

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. a b c Bandeira, Manuel. Selected Poems, (Horácio Costa előszava), Riverdale-on-Hudson: Sheep Meadow Press, xiii–xviii. o. (2002). ISBN 9781931357012 
  8. a b Bishop et al. An Anthology of Twentieth-Century Brazilian Poetry. Middletown: Wesleyan University Press, xiii–xiv. o. (1972). ISBN 9780819560230