M típusú kisbolygók
Az M típusú kisbolygók a kisbolygóknak egy olyan sajátos csoportját alkotják, melyeknek felszínét a fémes anyagok uralják. Ezt a felszínükről visszavert színkép jellegzetes spektrumlefutása jelzi. A visszaverési színkép igen hasonlít a vasmeteoritokéra.
Helyük a Naprendszerben
A kisbolygók színképi osztályozására először a C. R. Chapman és munkatársai által 1975-ben bevezetett C (carbonos, szenes), S (szilikátos) és egy harmadik „nemosztályozott” (U) típussal történt. Röviddel ez után fölismerték, hogy a meredeken emelkedő színkép a fémes anyagokra jellemző és kiegészítették az M (metal, fémes) típussal. Később a Gradie és Tedesco-féle kisbolygó-színkép elhelyezkedési térkép azt mutatta, hogy a kisbolygóöv E típusú színképi tartományát kifelé az M típusú színképpel rendelkező kisbolygók nagy számú tagja övezi.[1]
Jellemzőik az E típusúakkal összehasonlítva
Az igen jó fényvisszaverő képességű E típusú kisbolygókhoz képest (ami 0,3 és e fölötti) az M típusúak albedója kisebb (0,1–0,2 közé esik). Színképük szintén egyenletesen csökkenő lefutású a rövidebb hullámhosszak felé. Az is közös vonás színképükben, hogy nincsen benne jellemző elnyelési vonal a látható és közeli infravörös tartományban. A legnagyobb M típusú kisbolygó a 16 Psyche.
Irodalom
- ↑ McSween, Harry Y.. Meteorites and their parent planets. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 168. o. (1999). ISBN 0-521-58751-4
- Gradie, J., E. F. Tedesco (1982): Compositional structure of the asteroid belt. Science, 216, 1405.
- Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest
- Bérczi Sz., Holba Á., Lukács B. (1994): On Discriminating Asteroid Spectra by Filtering. (In: Evolution of Solar System Materials. Lukács B. et al, Eds.) p. 57-73. KFKI-1994-22/C
