M103 (harckocsi)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
M103
M103 heavy tank.jpg
M103 nehéz harckocsi

Fejlesztő ország  Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
Szolgálatban 1957-74
Gyártó Chrysler
Gyártási darabszám 300 db
Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság 6,99 m
Szélesség 3,76 m
Magasság 3,23 m
Tömeg 57 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 12,7-178 mm
Elsődleges fegyverzet 120 mm-es M58 löveg
Másodlagos fegyverzet 2×7,62 mm-es M1919A4E1 géppuska
1×12,7 mm-es M2 Browning légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor M103A1: Continental AV1790 tizenkét hengeres benzinmotor
M103A2: Continental AVDS-1790-2 V12-es iker turbófeltöltős dízelmotor
Teljesítmény M103A1: 560 kW (750 LE)
M103A2: 604 kW (810 LE)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség M103: 34 km/h
M103A2: 37 km/h
Hatótávolság M103: 130 km
M103A2: 480 km

Az M103 nehéz harckocsi az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének és Tengerészgyalogságának típusa volt a hidegháború alatt. Az M1 Abrams kifejlesztéséig ez volt a legnehezebb és legvastagabb páncélzattal rendelkező amerikai harckocsi.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy M103A2 a Bovington Harckocsimúzeumban kiállítva

Akárcsak kortársát, a brit Conqueror harckocsit, az M103-at is a szovjet ISZ–3 és a T–10 ellen fejlesztették ki. 120 mm-es lövege alkalmas lett volna a szovjet páncélosok megsemmisítésére. 1953 és 1954 között 300 darab harckocsit építettek a Chryslernél T43E1 megjelöléssel. A tesztek elégtelen eredményeket adtak, ezért az állományt raktárba helyezték és csak javítások, módosítások után kapott harckész minősítést. A T43E1 mintapéldány futóműve sok hasonlóságot mutatott az M26 Pershinggel.[1] A páncélos tornya és törzse azonban eltért tőle. Az M103 későbbi változatai számos alkotórészében megegyeztek az M47-tel, az M48-cal és az M60 páncélossal. A felfüggesztés azonos volt az előbb említett tankokéval, némi módosítástól eltekintve, melyekre a nagyobb súly miatt volt szükség.

Az M103 egyik nagy hátránya az alulmotorizáltság volt, az erőforrás teljesítménye soha nem érte el a kellő mértéket, hogy ekkora súlyt igazán hatékonyan mozgasson. Valamint a meghajtórendszer sem volt megfelelő és az üzemanyag-fogyasztás is magas volt. A páncélos hatótávolsága sem volt túl nagy, de ez a szerepkörét tekintve nem okozott nagyobb problémákat.[1]

A páncélzat készítése során hegesztett, hengerelt és öntött acélt használtak, melynek maximális vastagsága a törzs esetében 178 mm volt. A torony az eddigi legnagyobb méretű volt az amerikai harckocsik történetében. A toronyban négy személy foglalt helyet: a parancsnok, a tüzér és két töltőkezelő. Még egy töltőkezelőre azért volt szükség, mert az M103 osztott lőszerrel tüzelt.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai hadsereg 1958-tól csak egy nehézpáncélos zászlóaljat állomásoztatott. Egy zászlóalj négy századból állt. Minden század hat szakaszból tevődött össze, ezek pedig három-három harckocsiból álltak. Így a századok 18 db M103 tankkal rendelkeztek. Ez eltért a megszokott összeállítástól, melyet az amerikai hadseregben alkalmaztak. A tengerészgyalogság egy-egy M103 századot helyezett minden páncéloszászlóaljba.

Mialatt az amerikai hadsereg 1963-ban kivonta az M103-kat az első vonalból, és az M60 típus lépett a helyükbe, a tengerészgyalogság páncélosai hadrendben maradtak a 70-es évek első feléig, míg ők is megkapták az M60-kat. Az M103 kivonása után az amerikaiak csak az M1 Abrams kifelesztésével jutottak olyan tankhoz, melynek 120 mm-es lövege volt.

Az M103-t soha nem vetették be harci cselekményekben, és csak az Egyesült Államok haderejében alkalmazták. Számos kiállított páncélos található az Egyesült Államokban.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiállított M103
  • T43E1
  • M103
  • M103A1
  • M103A2

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a M103 heavy tank című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ford, Roger. A világ híres harckocsijai 1916-tól napjainkig. Hajja & Fiai. ISBN 963932972X (2003) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Roger Ford: A világ híres harckocsijai 1916-tól napjainkig. 2003: Hajja & Fiai, 114. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz M103 (harckocsi) témájú médiaállományokat.