Ugrás a tartalomhoz

Lánc (komplex analízis)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Texvc2LaTeXBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. december 4., 19:44-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Elavult matematikai szintaxis cseréje mw:Extension:Math/Roadmap alapján)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A komplex analízisben és az algebrai topológiában a lánc és a ciklus matematikai objektumok; a lánc a görbe, a ciklus a zárt görbe általánosítása. A komplex analízisben főként integrációhoz használják.

Az algebrai topológiában a lánc és a ciklus a homológiaelmélet speciális esetei. Ezt kiemelendő használják az 1-lánc és az 1-ciklus elnevezéseket is,[1] mivel itt további általánosításokat is tekintenek, így szó esik p-láncról és p-ciklusról.[2]

Definíciók

[szerkesztés]

Egy -beli lánc, illetve egy Riemann-felületen levő lánc formálisan értelmezve görbék egész számokkal vett lineáris kombinációja:

ahol minden folytonos görbe. Az halmaz láncai Abel-csoportot alkotnak az összefűzésre, ez a csoport.

Integrálás láncon

[szerkesztés]

Legyen zárt komplex (1,0)-differenciálforma, ekkor a láncon vett integrál nem más, mint

Ha éppen a komplex számsík, akkor az integrál a differenciálformák nélkül is értelmezhető. Ekkor ugyanis alakban írható, ahol differenciálható függvény. Ezzel a definíció az

.

alakot ölti.

Ciklus

[szerkesztés]

A ciklus egy olyan lánc, amiben minden komplex szám multiplicitással ugyanannyiszor kezdő- mint végpont.

A definíció felírható a divizorcsoporttal. Legyen : egy leképezés! Egy görbe esetén helyettesíthetünk úgy, hogy legyen, ha . Különben divizor, ami -ben a +1, -ban a -1 értéket veszi fel, különben nulla. Egy lánc esetén definíció szerint . A leképezés magja

éppen a ciklusok csoportja.

Körülfordulási szám

[szerkesztés]

A lánc nyoma az egyes görbék képeinek uniója. Azaz,

.

Ha , akkor ciklus -ben pontosan akkor, ha .

A körülfordulási számot a zárt görbéhez hasonlóan definiáljuk, de a nyomot használjuk, azaz

.

A ciklus belseje azoknak a pontoknak a halmaza, ahol a körülfordulási szám nem nulla:

Külseje pedig azokat a pontokat tartalmazza, ahol a körülfordulási szám eltűnik:

Egy ciklus nullhomológ -ben, ha belseje része -nek: Ez pontosan akkor teljesül, ha az összes pont körülfordulási száma nulla.

Két ciklus, , homológ -ben, ha formális különbségük, nullhomológ -ben.

Integráltételek

[szerkesztés]

A láncok és ciklusok jelentőségét a komplex analízisben a görbe menti integrál általánosítása adja. A ciklusokra is bizonyítható a reziduumtétel, a Cauchy-féle integráltétel és a Cauchy-integrálképlet.

A Stokes-tétel is igazolható. Legyen lánc -ben, legyen minden görbéje sima, továbbá legyen is sima. Ekkor a Stokes-tétel szerint

,

ahol az egy-ciklus szeletének lezárásoperátora, és a derivált.

A második integrál írható

alakban is. Ha sima görbékből álló ciklus, akkor a tétel egyszerűsíthető:

,

mivel ekkor az összeg lenullázódik.

A homológiaelméletben

[szerkesztés]

A lánc és a ciklus topológiai objektum is. Az algebrai topológiában p-láncok komplexusait vizsgálják, és ezekből homológiacsoportokat képeznek. Ezek topológiai invariánsok. Különösen fontos a szinguláris homológiacsoportok homológiaelmélete.

A homológiaelméletben a cikkben definiált lánc a szinguláris komplexus 1-lánca, ami egy bizonyos lánckomplexus. A ciklus szakaszban definiált operátor a szinguláris komplexus peremoperátora, és a divizorok csoportja emiatt a nulla-láncok csoportjával izomorf. A ciklusok csoportja, mint az peremoperátor magja 1-ciklus a lánckomplexus értelmében.

A peremoperátor magva mellett tekinthetjük az operátor képét is, és ebből a két halmazból homológiacsoport konstruálható. Szinguláris komplexus esetén szinguláris homológiát kapunk. Ebben a kontextusban a nullhomológ lánc és a homológ lánc is absztraktabbá válik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Otto Forster: Riemannsche Flächen, Springer 1977, englisch Lectures on Riemann surfaces, Graduate Texts in Mathematics, Springer-Verlag, 1991, ISBN 3-540-90617-7, Kapitel 20
  2. Wolfgang Lück: Algebraische Topologie : Homologie und Mannigfaltigkeiten. (németül) (hely nélkül): Vieweg. 2005.  

Források

[szerkesztés]
  • Wolfgang Fischer, Ingo Lieb. Funktionentheorie, 8., Braunschweig: Vieweg (2003). ISBN 3-528-77247-6 
  • Otto Forster: Riemannsche Flächen, Springer 1977, englisch Lectures on Riemann surfaces, Graduate Texts in Mathematics, Springer-Verlag, 1991, ISBN 3-540-90617-7, Kapitel 20

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zyklus (Funktionentheorie) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.