Longinus Podbipięta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Longinus Podbipięta
Longinus Podbipięta illusztrációja
Longinus Podbipięta illusztrációja

SzerzőHenryk Sienkiewicz
Nyelvlengyel
Műfajregény

Longinus Podbipięta Henryk Sienkiewicz lengyel író Tűzzel, vassal című történelmi regényének kitalált szereplője. Hosszú bajuszú, nagy testű, erős lovag, aki azonban jámbor és igen vallásos ember.

Élete a regényben[szerkesztés]

Longinus Podbipięta valószínűleg mai Litvánia területén született gazdag nemesi család sarjaként. Sajnos azonban a Podbipięta családnak ő az utolsó, még élő leszármazottja.

Alakja akkor jelenik meg először a történetben, mikor Jan Skrzetuski a nagy litván lovag kardforgató tudományát látva felajánlja neki, hogy szolgáljon Jeremi Wiśniowiecki hercegnek. A nagy testű litván lovag kapva az alkalmon (épp olyan embert keresett, aki beajánlhatná a hercegnek) elfogadja az ajánlatot. Elmeséli Skrzetuskinak a kardja, a zerwikaptur történetét. A zerwikaptur egy nagy lovagi pallos, amit még egy őse zsákmányolt a Grünwaldi csatában és a pallossal egyszerre három német lovagnak is levágta a fejét. Podbipięta e kardot egy kézzel úgy tudta forgatni, mintha csak egykezes könnyű kard lenne. A litván lovag még fiatalon szüzességi fogadalmat tett, hogy addig szűz marad, amíg meg nem ismétli meg őse hőstettét és le nem vágja egyszerre három pogánynak is a fejét.

Miután bekerül a lubnei udvarba, ő és Anusia, egy népszerű udvarhölgy között románc alakul ki.

Részt vesz Krzywonos fia elleni csatában, majd a maga Krzywonos elleni összecsapásban Konstantynównál. A véres csatában legyőzte a nagy termetű kozák vitézt, Puljant. Később, amikor Jan Skrzetuski összeveszik Laszcz nemes úrral, Wiśniowiecki herceg úgy tesz igazságot, hogy Skrzetuskit ezredeskapitánnyá, és helyére vicekapitánnyá a litván lovagot teszi meg.

Longinus Podbipięta illusztrációja

1649-ben veszi kezdetét Zbarazs ostroma és Podbipięta is részt vesz a vár védelmében 15 000 katonával, köztük Jan Zagloba, Jan Skrzetuski és Michał Wołodyjowskival együtt. Vitézül harcol, és az ostrom idején sikerül beteljesítenie fogadalmát, három pogány fej levágását. Mivel a védők már egyre nehezebben tudják tartani magukat, Longinus jelentkezik a hercegnél azzal a szándékkal, hogy megpróbálna átjutni az ostromgyűrűn II. János Kázmér lengyel királyhoz segítséget kérni a kozák–tatár haderő ellen. A litvánnak sikerül átjutnia a kozák szekértáboron, de közel a sikerhez egy tatár csapatba ütközik. Megölni viszont nem tudják, mert a lovag zerwikapturával sorra vágja le a támadóit. Végül a tatárok íjakkal támadnak a nagytestű lovagra és sikerül megölniük. Longinus az utolsó percét, közel a halálhoz, imádkozással töltötte.

Másnap holttestét a kozákok közszemlére teszik ki elrettentés céljából. A várban mindenki tisztelte és szerette a nagy testű, nagy erejű, de igen jámbor lovagot. Emiatt a parancs ellenére várvédők kitörnek, és a kozákokra támadnak, akiktől sikerül megszerezniük a tetemét. Ezután holttestét hősöknek kijáró tisztelettel temetik el, Zbarazsban.

Alakja a regényen kívül[szerkesztés]

Források[szerkesztés]