Levirátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A levirátus (a latin levir „a férj bátyja” szóból) egyszerűen sógorházasságot jelent. A mózesi törvények előírása szerint a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivérének kell feleségül vennie. A nyugati zsidó közösségekben a középkor óta nem gyakorolják, ez az 1950-es évek eleje óta a zsidó világ nagy részére kiterjedt.

Hasonló Koppány esete, akinek származását nem is ismerjük biztosan. Pont a levirátus miatt, vagyis – túl azon, hogy felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva – el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét, Sarolt fejedelemasszonyt, a későbbi I. (Szent) István anyját, sejthető, hogy Árpád fejedelem leszármazottja volt.

A levirátust a zsidókon kívül például a mongolok és a tibetiek is gyakorolták.