Legeza Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2020. február 20., 19:50-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Legeza Ilona
Született1950
Debrecen
Elhunyt2011. szeptember 9. (61 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásakönyvtáros
KitüntetéseiAranyharang díj (2004)[1]
SírhelyeMindszenti temető

SablonWikidataSegítség
 Legeza Ilona 2006 nyarán

Legeza Ilona (Debrecen, 19502011. szeptember 9.) magyar könyvtáros, irodalmár. Több mint háromezer könyvismertetőt készített, színvonalasan szerkesztett honlapokat.

Legeza Ilona honlapja a lehető legátfogóbb irodalmi gyűjtemény, érző és értő összefoglalókat ad a kortárs és a klasszikus művekről, mindenkinek ajánlom figyelmébe.
Szabó T. Anna[2]

Élete

Hatgyermekes görög katolikus lelkészcsalád második gyermekeként született, édesanyja kémia-fizika szakos tanár volt. Középiskolai tanulmányait a debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumban kezdte. Magántanulóként érettségizett a sárospataki református gimnáziumban.

Korán férjhez ment, húszéves volt, amikor fia megszületett. Rövid ideig könyvtárban dolgozott, a munkája mellett tanult, magyar-könyvtár szakon végzett. Betegsége miatt fiatalon rokkantsági nyugdíjba került. 35 éves kora körül vesztette el látását.

1993-tól rövid összefoglaló könyvismertetőket írt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hangoskönyvtárában található könyvekhez. 1998-ig 1600 könyvismertetőt készített el. A Soros-alapítványnak egy kulturális kezdeményezésekre kiírt pályázatán kisebb pénzbeli támogatást nyert. Még ebben az évben kapcsolatba lépett a Magyar Elektronikus Könyvtárral, a könyvtár önkéntes segítője lett. 2001-ben könyvismertetői felkerültek a MEK szerverére is. Fontos szerepet játszott Csapó Endrével együtt a MEK akadálymentes böngészőfelületének, a VMEK-nek a létrehozásában.

2004-ben Aranyharang díjban részesült a vakokért és gyengénlátókért végzett munkájáért. 2005-ben a Szépírók Társasága Őszi Irodalmi Fesztiváljának kerekasztal-beszélgetésére hívták meg. 2006-ban a Magyar Nemzet készített vele hosszabb interjút.

2011. szeptember 14-én a miskolci Mindszenti temetőben sokan kísérték utolsó útjára.

Vagyok, aki voltam; leszek, aki vagyok:

kérésre tárult tenyér, adni kinyújtott kéz.

– Hitvallása és fényképe (2000)[3]

Jegyzetek

Források

További információk