Legeza Ilona
| Legeza Ilona | |
| Született | 1950. július 24. Debrecen |
| Elhunyt | 2011. szeptember 9. (61 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | könyvtáros |
| Kitüntetései | Aranyharang díj (2004)[1] |
| Sírhelye | Mindszenti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 Legeza Ilona 2006 nyarán
|
Legeza Ilona (Debrecen, 1950. július 24. – 2011. szeptember 9.) magyar könyvtáros, irodalmár. Több mint háromezer könyvismertetőt készített, színvonalasan szerkesztett honlapokat.
| „ | Legeza Ilona honlapja a lehető legátfogóbb irodalmi gyűjtemény, érző és értő összefoglalókat ad a kortárs és a klasszikus művekről, mindenkinek ajánlom figyelmébe. | ” |
| – Szabó T. Anna[2] | ||
Élete[szerkesztés]
Hatgyermekes görögkatolikus lelkészcsalád második gyermekeként született, édesanyja kémia–fizika szakos tanár volt. Középiskolai tanulmányait a debreceni Svetits Katolikus Gimnáziumban kezdte. Magántanulóként érettségizett a sárospataki református gimnáziumban.
Korán férjhez ment, húszéves volt, amikor fia megszületett. Rövid ideig könyvtárban dolgozott; a munkája mellett tanult, magyar–könyvtár szakon végzett. Betegsége miatt fiatalon rokkantsági nyugdíjba került. 35 éves kora körül vesztette el látását.
1993-tól rövid összefoglaló könyvismertetőket írt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hangoskönyvtárában található könyvekhez. 1998-ig 1600 könyvismertetőt készített el. A Soros-alapítványnak egy kulturális kezdeményezésekre kiírt pályázatán kisebb pénzbeli támogatást nyert. Még ebben az évben kapcsolatba lépett a Magyar Elektronikus Könyvtárral, a könyvtár önkéntes segítője lett. 2001-ben könyvismertetői felkerültek a MEK szerverére is. Fontos szerepet játszott Csapó Endrével együtt a MEK akadálymentes böngészőfelületének, a VMEK-nek a létrehozásában.
2004-ben Aranyharang díjban részesült a vakokért és gyengénlátókért végzett munkájáért. 2005-ben a Szépírók Társasága Őszi Irodalmi Fesztiváljának kerekasztal-beszélgetésére hívták meg. 2006-ban a Magyar Nemzet készített vele hosszabb interjút.
2011. szeptember 14-én a miskolci Mindszenti temetőben sokan kísérték utolsó útjára.
| „ | Vagyok, aki voltam; leszek, aki vagyok: kérésre tárult tenyér, adni kinyújtott kéz. |
” |
| – Hitvallása és fényképe (2000)[3] | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Legeza Ilona (1950–2011) OSZK.hu
- Elhunyt Legeza Ilona Litera.hu, 2011. szeptember 12.
