Köztársaság téri kazamaták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Köztársaság tér 26., a volt MDP-pártház, egykori MSZP-székház 2010-ben[1]
A feltételezett kazamaták keresése
Az ávósok titkos pincebörtöneiről akkoriban rémhírek terjedtek, nagy tömeg bámészkodott a hatalmas gödörnél

A Köztársaság téri kazamaták egy állítólagos nagy kiterjedésű pincerendszer, amely a budapesti Köztársaság tér (ma: II. János Pál pápa tér) alatt húzódik meg. A kazamaták nyomára többszörös alapos kutatás ellenére sem sikerült jutni.

1956-os története[szerkesztés]

Az 1956-os forradalom alatt terjedt el a híre, hogy a Köztársaság téri kommunista pártház alatt pincerendszer van, amelyben embereket tartanak fogva és/vagy kínoznak is. A Köztársaság téri pártház (hivatalosan Magyar Dolgozók Pártja pártháza) ostroma alatt állítólag emberek tűntek el, de a pártház elfoglalása után hiába kutattak a felkelők – nem sikerült megtalálni a kazamatákat. A keresésről Pongrátz Gergely is beszámolt: társaival a Köztársaság téri pártház pincéjében fél méter mélyről „10-15 kezüket hátul összekötözött, összedrótozott és tarkón lőtt szabadságharcost” ásott ki. Eörsi László szerint ennek semmilyen valóságalapja nincs, Pongrátz állítását egyetlen forrás sem támasztja alá.[2] Az egyik Corvin közi felkelő, Nagyidai József így írta le a lehetséges okot: „A tankok lövése után a felkelők mindkét irányból megrohamozták az épületet… A színpad mögül még néhány lövést adtak le ránk… A függöny mögött volt egy lejáró a pincébe. Megtaláltuk az ajtaját, egy vas csapóajtót, valószínűleg ott menekültek le néhányan… Lementünk utánuk, gránátot dobtunk be magunk előtt, és kiabáltunk, hogy gyertek elő, nincs esélyetek a megmenekülésre. Mivel csak egy jött elő, ebből származhatott az, hogy ott alagút és föld alatti börtön van.”[3][4]

A Szabad Európa Rádió archív interjúi között több is arról szól, hogy a budapesti földalatti vasút építkezésén dolgozó munkások tudtak egy állítólagos titkos alagút létéről, amely a pártház pincéjéhez vezetett.[5]

1956-tól 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) budapesti központjaként működött a Köztársaság téri pártszékház.[5]

Az, hogy a Rákosi-korszak alatt épültek nagy kiterjedésű pincerendszerek, bizonyítottan nem fikció: az F4 objektum, vagy a köznyelven Rákosi-bunker léte tanúskodik erről.

A Pincebörtön című film kutatásai[szerkesztés]

Évtizedekkel később, a rendszerváltás és Nagy Imre újratemetése után megindult a kommunista Magyarország történetének feltárása. 1994-ben Dézsy Zoltán riporter „elbeszélt történelem” (ang. „oral history”) módszerével két részes, vitatott hitelességű dokumentumfilmet készített Pincebörtön címmel, ebben több, egykori '56-os szereplő nyilatkozik a kazamaták ügyében:[6]

  • Fördős István, Juszt Kornél, dr. Cseke Gyula, Varga László, Varga Sándor hangokat hallott a föld alól. Horváth Andrást állítólag egy csatornába eresztették le 1956-ban, és ott kopogásokat hallott.
  • Kalló József szerint egy betonlap alól a földből segítségért kiáltottak, és kiemelték, hogy a mélyben 200-250 gyerek, 20 rendőr, 10 rendőrnő tartózkodik. Kallós szerint börtön volt lenn, ahol megfulladtak a foglyok és a rabtartók, mert az exhausztort szétlőtték a felkelők.
  • dr. Körtvélyes Gyula, Boros László, és Olexa József a Csokonai utcai Pestvidéki Fogház ÁVH-központ, illetve a Bezerédj utca 7. ÁVH garázs felől induló alagútról beszélt.
  • Talabér György villamosmérnök 1957-ben a pártszékházban egy kettős csigalépcső[7] egyik részén ment le 4-5 emelet mélységbe munkatársaival villanyt szerelni, és ott fűrészporban mindenféle emberi maradvány hevert. A munkálatokat napi szinten Marosán György ellenőrizte. Olexa is beszámol erről, ráadásul valamilyen darálókészüléket is említ a mélyben. Szerint 2 járat vezetett, egy a rendőrség, egy az Erkel színház felé.
  • Farkas Pál szemtanú egy héttel az ostrom után az Erkel Színház mellett, a Szilágyi utca sarkán arra lett figyelmes, hogy csíkos, rabruhás holttesteket húznak ki a Köztársaság tér 5-6. szám előtti csatornanyílásból. Négyet vagy ötöt számolt meg, aztán megszaporázta lépteit.[8] (Ezt a csatornát Dézsy filmje idején Petke Lászlóval, a Fővárosi Csatornázási Művek munkatársával megvizsgálták. Petke szerint ezt a részt korábban nem vizsgálhatták, az 1970/1980-as években készült műszaki rajzok szerint használaton kívül volt évek óta, folytatása eltömődött, másik vége nem volt ismert.)
  • Ismét mások az épülő M2-es metróvonal járatát is összefüggésbe hozták a kazamatákkal: egy magát meg nem nevező nyilatkozó azt állította, hogy a Rákóczi úti metró alagútból a Szövetség utca–Rákóczi úti sarok felől ment egy mellékjárat a Köztársaság tér felé.
  • Egy magát megnevezni nem akaró személy tervfelbontó technikusként dolgozott 1953–1955 között, és a pártház belső udvarán, 2-3 emelet mélységében zajló munkákról számolt be.
  • Szabó Lászlóné szerint a felkelők közül 2 küldöttség is bement a pártház ostroma előtt, de azok nem jöttek ki többé.
  • A pártházat védő kb. 120 ÁVH-s és egyéb személy eltűnt a pártszékházból, a felkelők csak 30-40 holttestet/sebesültet találtak.
  • A Magyar Kőolajkutató Vállalat emberei a téren végzett fúrásaik során november elején 14 méteres mélységben kemény (feltehetően beton) rétegbe ütköztek.

Dézsiék ásatásokat is végeztek nagy teljesítményű talajfúrógéppel, amely a film szerint a föld mélyében (10–11 m) valamilyen beton tárgyhoz ütközve kicsorbult. A feltörő talajvíz miatt azonban a kutatások nem folytatódtak.

(Érdekesség, hogy egyes nyilatkozók szerint Mező Imrét, az MDP Központi Vezetőségének tagját is hátulról lőtték le, az épületen belülről, mert előre esett – azaz nem a feldühödött felkelők végezték ki.)[6]

Bizonyos nézetek szerint Dézsy tisztán politikai célból, hamis szemtanúkkal igyekezett újabb tömeghisztériát kelteni – mérsékelt eredménnyel. Így a fentiek ellenére a Köztársaság téri kazamaták létezése tudományosan máig nem bizonyított, ezért sokan városi legendákhoz sorolják, néhányan egyenesen ezt is a „tömeghisztéria” körébe tartozóknak vélik.

Dézsy 2018-ban így nyilatkozott erről:

„A film hatalmas nézettségi és tetszési sikert aratott – és elképesztő visszhangot keltett. Pillanatok alatt ellenséget faragott belőlem a média döntő része, lejárató cikkeket írtak rólam és a filmről – anélkül, hogy látták volna a 122 perces produkciót. A támadások lényege az volt, hogy aljas hazugság minden egyes filmkocka, minden mérési eredmény, a tanúk végképp aljas hazudozók – ez alól csak a pártház megszólaltatott védői a kivételek. Nyilván sokakat zavart, hogy a téren fúrótornyokat állíttattam fel, kiderítendő, mit rejt a mély. Legenda – sulykolta a verdikt évtizedeken keresztül.[8][nem megbízható forrás]

Utalt arra is, hogy az 1994-ben hatalomra kerülő szocialista Horn-kormány nem támogatta további kutatásait:

„Az 1994-es választásokon győztes hatalom első dolga az MTV elfoglalása volt; az új korifeusok sebtiben elvették műsoraimat, alkotási lehetőségeimet – csakúgy, mint több mint száz pályatársamét.[8][nem megbízható forrás]

A pártszékház elbontása[szerkesztés]

A székházat a rendszerváltás után az MSZMP utódpártja, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) kapta meg, és annak a székházaként üzemelt 2007-ig. Ekkor a párt kiköltözött belőle.[5] Hosszú ideig a nagyközönség elől elzárva állt, csak illegális urbex videókészítők másztak be rajta.[9] Az épületet felét (II. János Pál pápa tér 27.) 2018-ban elbontották.[10] A külföldi befektető legnagyobb meglepetésére kiderült: óriási, a talajvízszint alá érő, elbonthatatlan (ismeretlen rendeltetésű) betontömb állja útját a tervezett mélygarázs megépítésének.[8][11]

Lehetséges kapcsolat a Munkásmozgalmi Panteonnal[szerkesztés]

Dézsy 2020-ban újabb feltételezést tett közzé, bírálva a Karácsony Gergely-féle liberális budapesti városvezetést. Ezek szerint a Kerepesi temetőbe[12][nem megbízható forrás] is lehetett kapcsolata a Köztársaság téri pincéknek:

„A földalatti alagútrendszer szét van szabdalva, alaposan megnehezítették a bejutást. A járatokat majdnem mindenütt betemették, befalazták vagy beöntötték betonnal. A rendszerváltás előtti évtizedekben minden nyomot igyekeztek eltüntetni. [...] Ha a kutatási helyszíneink nem lennének nemzeti tulajdonban, akkor a jelenlegi városvezetés mellett nem folytathatnám a munkámat. A Nemzeti Örökség Intézete segített a legtöbbet, illetve egy műszeres vizsgálat és komoly bontási munkák költségeit a Pesti Srácok olvasói adták össze. Ennek során kiderült, hogy a Munkásmozgalmi Panteonban titkos lejárat volt a mélybe, távolabb a föld alatt egy óvóhely található, amely felett a talaj megrogyott. Valószínűleg beszakadt a bunker födémje. A panteonban pedig 23 vonalas, K-vonalat kezelő központot találtunk. A kábelek a mélybe vezetnek. Mindezt annak a tanúnak a segítségével derítettem ki, aki szerint a Köztársaság téri pártház és a Munkásmozgalmi Panteon föld alatti folyosóval volt összekötve.”[13][nem megbízható forrás]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]