Emberdaráló

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Budapesti Fehér Ház (ma: Országgyűlés Irodaháza), ahol állítólag az emberdaráló működött

A közbeszédben emberdarálónak vagy emberhúsdarálónak nevezett gépezet az 1956-os forradalommal kapcsolatos mítoszok és legendák egyike. Egyes beszámolók szerint az 1950-es években a budapesti ún. Fehér Házban (Jászai Mari tér 1.) működött emberi holttestek megsemmisítése céljából, más híresztelések szerint a Köztársaság téri MDP-pártházban működött.

Története[szerkesztés]

Az 1950-es években, a Rákosi Mátyás magyar kommunista pártfőtitkár idején állítólag szóbeszéd terjedt el a budapesti lakosok között, amely szerint az Államvédelmi Hatóság által halálra kínzott foglyokat egy, a Fehér-ház pincéjében lévő gépezet segítségével semmísítették meg, és „darálták bele” a Dunába.[1]

„Egy ilyen húsdaráló gép vót, egy ember belefért. 140-150 centiméter átmérőjű tölcsér vót, egy nagyteljesítményű valami. S egy külön kis csúszdán bele, zutty, aztán el is tűnt. Nem úgy dobták bele, a csúszdán léptették bele. Egy gombot megnyomtak és a gép elindult. A Dunába vezetett ki egy ilyen alagút-szerű folyosó.”[2]

A legenda szerint a horgászok igen jó kapásról meséltek ezen a területen, és állítólag a mai napig rengeteg csontot lehet találni a folyó medrében.[2]

Az 1956-os forradalom idején M. Kiss Sándor történész szerint: „Tudni vélték – főként a budapestiek – azt is, hogy a fővárosi ÁVH-székházban létezik egy húsdaráló, amelyikbe belegyömöszölik a holttestet, és a szerkezet egyenesen a Dunába ürít… A kérdés az, miért fogadta el a társadalom nagyobbik hányada tényként ezeket a híreket. A válaszban rejlik dolgozatom első gondolata, amely felöleli az 1956. október 23-a előtti évtized történetének egyik lényeges vonását, továbbá rávilágít október 23-a estéjének egy összefüggésére.”[3]

Bővebben: Az 1956-os forradalom vitatott hírei, eseményei

1994-ben Dézsy Zoltán riporter dokumentumfilmet készített Pincebörtön címmel, ebben egy magát megnevezni nem kívánó idősebb hölgy háttal a kamera felé nyilatkozik a darálóról. Állítása szerint 1959-ben az épületben dolgozott, és az akkori híresztelések miatt lement munkaidő után maga vitte le a megsemmísítendő papírhulladékot a pincébe, a papírdarálóhoz (más alkalmakkor ezt a takarító személyzet tette meg). A gépezet körül vérrel volt összefröcskölve a fal. Másnap a vezetője figyelmeztette, hogy többet nem menjen oda. Dézsy felvétele az épület pincéjében történt 1994-ben, ám akkor már semmiféle nyom nem utalt bármiféle ilyen gépezet létezettségére.[4]

2008-ban Magyar Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa legendának minősítette az emberdaráló létezését.[2]

2010-ben Usztics Mátyás Húsdaráló címmel színdarabot rendezett az állítólagos gépezetről.[5] Érdekes módon ezt követően egy idős, magyar származású, Svájcban élő villamosmérnök, Horváth J. Zoltán jelentkezett, és hosszabb interjút adott.[6] Ebben azt állította, hogy az 1950-es években fiatal műszaki egyetemi hallgatóként olyan daráló gépezetet kellett terveznie, amilyen egy disznónál nagyobb, ám egy szarvasmarhánál kisebb test feldolgozására alkalmas. A mérnök szerint ez valójában nem egy daráló, hanem egy úgynevezett ipari törőgép volt.[7]

A mérnök nyilatkozatát követően televíziós kérést tettek a nagyközönség felé, hogy amennyiben bárki tud egyéb érdemi információt a darálóról, legyen szíves nyilatkozatot tenni. Azonban a kérésre nem született válasz.

Ismeretelméleti közhely, hogy valaminek a nem létezését bizonyítani nem lehet, de általában városi legendának tartják az emberdaráló létezését, akárcsak az 1950-es évek egyéb, nem bizonyított mítoszait (Andrássy utas sósavas kád, Köztársaság téri kazamaták).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Emberdaráló&oldid=26821276”