Károlyházy Frigyes

Károlyházy Frigyes
Fájl:Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg
Életrajzi adatok
Született	1929. december 28. Budapest, Magyarország
Elhunyt	2012. július 2. (82 évesen) Budapest, Magyarország
Ismeretes mint	fizikus
Nemzetiség	magyar
Házastárs	Keszegh Éva
Gyermekek	dr. Károlyházy László
Iskolái
Középiskola	Piarista Gimnázium, Budapest (érettségi: 1948)
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Aktivitási típus	Elméleti fizikus, egyetemi tanár
Jelentős munkái	"Igaz varázslat", Gondolat Kiadó, Budapest, 1976
Szakmai kitüntetések
Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-koszorú

Károlyházy Frigyes, Károlyházi Frigyes, eredetileg Fetter Frigyes (Budapest, 1929. december 28. – Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: “Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni".

Családja

Károlyházi eredetileg Fetter Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Patay nagyapja még cipész volt, apja viszont már a XIX. kerületi tanács 1950-es években kinevezett, a Munkaérdemrend Arany Fokozatával kitűntetett tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok. Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, szakterülete a szerves kémia.

Életútja

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Az egyetemmel egyidőben felvételt nyert az Eötvös Collegiumba, majd az országban uralkodó politikai helyzet miatt egy év után kizárták (nem volt hajlandó támogatni Rajk László elítélését). Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg. A Chapel Hill-i Egyetem vendégkutatója (USA, 1964), a santiagói Chile Egyetem vendégtanára (1970). Hosszú külföldi tartózkodásait a pártállami szervek legmagasabb színtű támogatásával, kiemelt státuszú diplomataútlevéllel utazva töltötte.

Munkássága

Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose.

Versenyei, publikációi

Az egyetemi hallgatók mellett külön gondot fordított a középiskolásokkal való foglalkozásra is. Hosszú időn keresztül vett részt a KöMaL szerkesztésében és az Eötvös fizikaverseny feladatainak kitűzésében, de számíthattak mélyen szántó fizikai gondolataira a Mikola-verseny és a Károly Ireneusz verseny szervezői is. Általános iskolák számára készülő fizika tankönyvek írásában is részt vállalt, ugyanúgy mint egyetemi könyvek szerzésében. Legfontosabb műve az 1976-ban megjelent Igaz varázslat, mely a kvantummechanika ismeretterjesztő irodalmának kiemelkedő darabja.

Díjai, elismerései

Bródy Imre-díj (1962), Prométheusz-érem (1979), Apáczai Csere János-díj (1993), Eötvös József-koszorú (1997), Felsőoktatási Díj (Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 2006).

Emléke

A fizikushallgatók számára több évtizede futó Ortvay Rudolf Problémamegoldó Verseny mintájára az ELTE Fizikai Intézete 2016 óta rendszeresen meghirdeti a Károlyházy Frigyes Problémamegoldó (országos) Versenyt fizikatanár szakos hallgatóknak.