Kulaba
Kulaba (kul-aba4, KUL.A×BA 𒆰𒀀𒁀) az ókori mezopotámiai Urukban An, azaz Anum, az istenek atyja szentélykörzete volt. Építése az Ubaid-kortól az Uruk-koron át a Dzsemdet Naszr-korig tartott. Az eridui szentélykörzethez (Éabzu) hasonló teraszon számos templomból állt, aminek legnagyobbja a régészek által gipszvakolatáról „Fehér-templom”-nak is nevezett zikkurat, a későbbi mezopotámiai toronytemplomok mintája volt. Eredetileg Kula néven önálló település volt, de Uruk növekedésével annak része lett.
Az uruki epikus ciklus sumer nyelvű kiseposzaiban (például a Gilgames és Agga vagy az Enmerkar és Aratta ura címűben) az uruki királyok (Enmerkar, Lugalbanda, Gilgames) állandó jelzője a „Kulaba ura” (en kul-aba4). A név jelentése: KUL = (akiket) tisztelünk (sokjelentésű szó, ebben a kontextusban ez a fordítás a legjobb, akkád kabātu), A×BA = akik (akkád mannu). 
+ 
Vagyis az Urukban tisztelt összes istenség temploma.
|
Ez az ókori témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
Ez a vallási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Források
[szerkesztés]- Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
