Krámer Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krámer Miklós
Született1921. október 18.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1963. augusztus 1. (41 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949)
SírhelyeFarkasréti temető (42-2-28)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Krámer Miklós (Budapest, 1921. október 18.Budapest, 1963. augusztus 1.[5]) magyar orvos, biokémikus, biológus; a biológiai tudományok kandidátusa (1957).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Krámer Malkiel és Tauber Matild voltak.[5] 1949-ben diplomázott a budapesti tudományegyetemen, ahol orvostudományi oklevelet kapott. 1950–1953 között a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztályának szaktitkára volt. 1957–1958 között Londonban dolgozott Pollock professzor mellett. 1960-ban a Society for General Microbiology tagjává választotta. 1960-ban a budapesti orvostudományi egyetem Orvosi Vegytani Intézetének adjunktusa lett. 1961-től az Országos Korányi TBC Intézet biokémiai osztályának vezetője volt.

Kutatásai során a fehérje-bioszintézis problémáival, közelebbről az induktív enzimszintézis kérdéseivel foglalkozott. Sokat tett a tudomány népszerűsítése terén, elsősorban a molekuláris biológia megismertetésében.

Művei[szerkesztés]

  • Adatok a fehérjék bioszintézisének kérdéséhez (kandidátusi disszertáció, 1957)
  • Molekuláris Genetika (MTA Biológiai Osztály Közleménye, VI. 1963)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Krámer Miklós (MTA Biológiai Osztály Közleménye, 1964. VII. 1–2.)