Kováts Eduárd
Jordánházi és berenczei Kováts Eduárd (Szatmár, 1823. május 18. – Szatmárt, 1898. április 29.) földbirtokos, megyebizottsági tag.
Élete
Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmárt végezte, jogi tanulmányait Kassán kezdte és Pesten fejezte be, ahonnan Zoltán János Szabolcs megyei alispán mellé ment joggyakorlatra. Ennek bevégzése után a bécsi udvari kancelláriánál fogalmazó lett és a híres Platthy referendárius mellé volt beosztva. 1843-ban haza ment és Homokon gazdálkodással kezdett foglalkozni. Ugyanezen évben Szatmár vármegye szolgabíróvá választotta meg; ez állásáról azonban lemondott. Az 1848. évi szabadságharc alatt mint nemzetőri közvitéz állott hazája szolgálatába, majd később segédtiszt volt, a nemzetőrség parancsnoka és vezére Katona Mihály mellett. 1849 őszén házassági frigyre lépett Térey Máriával, Petőfi Sándorné Szendrey Júlia meghitt barátnőjével; de neje már hat év után meghalt. 1852-ben a császári és királyi törvényszéknél rövid ideig bírói tisztet viselt; azután huzamosabb ideig ismét a gazdálkodásnak élt. A vármegye majdnem összes bizottságának tagja, a katonai vegyes felülvizságló bizottságnak húsz évig díjtalanul elnöke volt. Éremei elismeréseül ő felsége a vaskoronarenddel tüntette ki (már 1869-ben királyi tanácsosi rangot nyert). A Széchenyi Társaságnak elnökigazgatója is volt. Elnöke volt az országos földhitelintézet vidéki bizottságának, alapítója a magyarországi gazdasági egyesületnek és a Szent István Társulatnak. Könyvtára mintegy nyolczezer kötetre rúgott.
A Szamosnak és Szatmári Közlönynek munkatársa volt.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Szamos 1898. 35. sz.
- Budapesti Napló 1898. 119. sz.