Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 16., 06:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Koszmosz–8
TípusDnyeptopetrovszki műhold
Indítás dátuma1962. augusztus 18.
Indítás helyeKapusztyin Jar
Hordozórakéta63SZ1

COSPAR azonosító1962-038A
SCN00367
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–8 (oroszul: Космос 8) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technológiai kutató, mikrometeorit vizsgáló műhold.

Küldetés

Az űrtechnikai eszköz fejlesztésének próbája, adat gyűjtés a meteorveszély mértékéről 250-600 kilométer közötti magasságban. Piezoelektromos mikro-meteorit érzékelővel szerelték fel. A Koszmosz–1, Koszmosz–6 által végzett feladatot folytatta. A műholdakat csak típusjelzéssel látták el (sikertelen indításnál a következő indítás kapta a jelölést).

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és megépített DSZ-K8 típusú műhold. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

1962. augusztus 18-án a Kapusztyin Jar indítóállomásról egy Majak–2 típusú indítóhelyről egy Koszmosz–2I (63SZ1) rakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 62,9 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 244 kilométer, az apogeuma 372 kilométer volt. Hasznos tömege 338 kilogramm, energiaforrása kémiai akkumulátor.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított könnyű tudományos-kutató űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.

1963. augusztus 17-én befejezte tudományos programját, földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Külső hivatkozások

  • Koszmosz–8. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
  • Koszmosz–8. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 6.)

Elődje:
Koszmosz–7

Koszmosz-program
1962

Utódja:
Koszmosz–9