Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–78

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 1., 11:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Jellemzői: AWB)
Koszmosz–78
GyártóRKK Enyergija
TípusZenyit–2
Indítás dátuma1965. augusztus 14.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1965-066A
SCN01505
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–78 (oroszul: Космос 78) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése. A katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. A műhold, az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket.

1965. augusztus 14-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (8K71) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.8 perces, 68.9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 218 kilométer, az apogeuma 298 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

Koszmosz–68 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1965. augusztus 22-én 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–77

Koszmosz-program
1965

Utódja:
Koszmosz–79