Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–67

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 1., 12:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jellemzői: AWB)
Koszmosz–67
TípusZenit-4
Indítás dátuma1965. május 25.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVoszhod hordozórakéta

COSPAR azonosító1965-040A
SCN01382
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–67 (oroszul: Космос 67) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Negyedik nemzedékű Zenyit–4 felderítő műhold.

Küldetés

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése. A katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja, az emberes űrrepülés elősegítése. A műhold, az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel kívánta visszajuttatni a Földre.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–4 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket.

1965. május 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok-2 (8K71) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,9 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 203 kilométer, az apogeuma 337 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

Koszmosz–66 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1965.június 2-án 12 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–66

Koszmosz-program
1965

Utódja:
Koszmosz–68