Kliens-szerver architektúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kliens-szerver (magyarul: ügyfél-kiszolgáló) kifejezést először az 1980-as években használták olyan számítógépekre (PC-kre) amelyek hálózatban működtek. A ma ismert modell a 80-as évek végén vált elfogadottá. A kliens-szerver szoftverarchitektúra egy sokoldalú, üzenetalapú és moduláris infrastruktúra amely azért alakult ki, hogy a használhatóságot, rugalmasságot, együttműködési lehetőségeket és bővíthetőséget megnövelje a centralizált, nagyszámítógépes, időosztásos rendszerekhez képest.

Kliens[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kliens (angolul client) olyan számítógép amely hozzáfér egy (távoli) szolgáltatáshoz, amelyet egy számítógép hálózathoz tartozó másik gép nyújt. A kifejezést először önálló programmal nem rendelkező végkészülékekre illetve terminálokra alkalmazták amelyek legfontosabb szerepe az volt, hogy a hálózaton keresztül kapcsolatba lépjenek az időosztással működő nagyszámítógépekkel és elérhetővé tegyék azok szolgáltatásait.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kéréseket, lekérdezéseket küld a szervernek
  • A választ a szervertől fogadja.
  • Egyszerre általában csak kisszámú szerverhez kapcsolódik
  • Közvetlenül kommunikál a felhasználóval, általában egy GUI-n (Graphical User Interface = Grafikus felhasználói felület) keresztül

Kiszolgáló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiszolgáló vagy szerver (angolul server) olyan (általában nagy teljesítményű) számítógépet, illetve szoftvert jelent, ami más gépek számára a rajta tárolt vagy előállított adatok felhasználását, a kiszolgáló hardver erőforrásainak (például nyomtató, háttértárolók, processzor) kihasználását, illetve más szolgáltatások elérését teszi lehetővé

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passzív, a kliensektől várja a kéréseket
  • A kéréseket, lekérdezéseket feldolgozza, majd visszaküldi a választ
  • Általában nagyszámú klienshez kapcsolódik egyszerre
  • Általában nem áll közvetlen kapcsolatban a felhasználóval

A kiszolgálókat többféleképpen csoportosíthatjuk, például:

  • a funkciójuk szerint, például webkiszolgálók, FTP-kiszolgálók, adatbázis-kiszolgálók;
  • a kiszolgált kör alapján, például internetes kiszolgálók, intranetes kiszolgálók;
  • a teljesítményük alapján.

A kliens-szerver olyan architektúra amely elválasztja egymástól a klienst és a szervert, és az esetek nagy többségében egy számítógép hálózaton alakítják ki. A hálózat klienseit és szervereit más néven csomópontnak (angolul node) is nevezhetjük. A kliens-szerver architektúra legalapvetőbb formájában mindössze kétfajta csomópont van, a kliens és a szerver. Ezt az egyszerű architektúrát két szintűnek (angolul two-tier) hívják.

Bonyolultabb architektúrák is léteznek amelyek 3 különböző típusú csomópontból állnak: kliensből, alkalmazás szerverből (application server) valamint adatbázis szerverből (database server). Ezt három szintű (three-tier) architektúrának hívják, és a leggyakrabban alkalmazott a kliens-szerver megoldások közül. Amelyek kettőnél több szintet tartalmaznak többszintű (multi-tiered) és n-szintű (n-tiered) architektúrának is nevezzük.

A három szintű kiépítésben az alkalmazásszerverek azok amelyek kiszolgálják a kliensek kéréseit, és az adatbázisszerverek az alkalmazásszervereket szolgálják ki adatokkal. Ennek a rendszernek nagy előnye a bővíthetőség.

A több szintű kiépítés előnye, hogy egyensúlyozza és elosztja a feldolgozásra váró adatmennyiséget és munkát a több és gyakran redundáns, specializált csomópont között. Ez javítja a rendszer teljesítményét, és a megbízhatóságát is, hiszen a feladatok párhuzamosan több szerveren is elvégezhetőek. Hátránya, hogy nagyobb az adatátviteli forgalom a hálózaton és, hogy nehezebben programozható illetve tesztelhető egy kétszintű architektúránál, mert több eszközt kell összehangolni a kliensek kéréseinek kiszolgálásához.

A kliens-szerver architektúra előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kliens-szerver típusú hálózat

A legtöbb esetben a kliens-szerver architektúra lehetővé teszi, hogy a feladatokat elosszuk olyan számítógépek között amelyek csak a hálózaton keresztül érintkeznek egymással ami megkönnyíti a karbantartás elvégzését. Megoldható például, hogy javítsunk, frissítsünk, áthelyezzünk vagy akár kicseréljünk egy szervert anélkül, hogy klienseire ez bármilyen hatással lenne. Ezt a változtatásoktól való függetlenséget információ elrejtésnek vagy angolul encapsulation-nek nevezik.

Az összes adat a szerver(ek)en tárolódik amelyek általában sokkal erőteljesebb biztonsági ellenőrzéssel rendelkeznek és jobban tudják szabályozni az erőforrásokhoz és adatokhoz való hozzáférést.

Mivel az adattárolás centralizált, könnyebb frissíteni az adatokat, mint amennyire ez egy P2P rendszerben lehetséges lenne. Utóbbi architektúrában több száz, vagy ezer résztvevő gépen kell megoldani az adatok megváltoztatását ami időigényessége mellett a hibák előfordulásának lehetőségét is megnöveli.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Client-server című a Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.