Klüver–Bucy-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Klüver–Bucy-szindróma egy az emberben nagyon ritkán diagnosztizált viselkedési rendellenesség. Lehet lézió, illetve születési rendellenesség eredményeként mind a kétoldali mediális-temporális lebenyen (az amigdalát, a legfőbb érzelmi központunkat is érintő) létrejövő sérülés eredménye.

Klüver és Bucy vizsgálatai – egy új tünetegyüttes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heinrich Klüver és Paul C. Bucy 1937-es vizsgálata képezte az ezt követő vizsgálatok nagy részének az alapját.

Egy idegsebészeti beavatkozás menetét írták le, amelyben laboratóriumban tartott vad majmoknak eltávolították (lobotómia) az agykéreg halántéklebenyét (Lobus temporale), és a limbikus rendszer (amygdala) jelentős részeit. A műtét után a majmok nem féltek a kígyóktól, még akkor sem, ha azok megtámadták őket; közvetlenül az emberektől való félelem és a normális agresszió helyett az állatok engedelmesek lettek, és nem mutattak semmilyen arckifejezést. Tehát a fajra jellemző menekülési és félelmi reakciók megszűntek, továbbá elsivárosodtak az érzelmi reakcióik („lelki vakság”); passzivitás volt jellemző az állatok viselkedésére.

Újra és újra megvizsgáltak minden tárgyat, még a veszélyeseket is (törött pohár, valódi lángok), majd a szájukba vették. Továbbá, bár általában csak gyümölcsöt fogyasztottak, most megették a nyers húst és a halat, sőt az ürüléket is. Megfigyelhető volt tehát a túlzott „orális tendencia”, valamint a fokozott étvágy (hiperfágia) is a majmoknál.

Szexuális változások is történtek. A majmok a léziót követően folyamatosan a nemi szerveikkel foglalkoztak, minden majommal megpróbáltak közösülni, függetlenül attól, hogy hím vagy nőstény volt. Ez a viselkedésük az élettelen tárgyakra is kiterjedt. Tehát hiperszexuálisak lettek a beavatkozást követően.

Ezeket az együttes hatásokat („lelki vakság”, félelem érzet megszűnése, hiperszexualitás, passzivitás, „orális tendecia”, fokozott étvágy) nevezzük Klüver–Bucy-szindrómának.

Emberekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberekben nagyon ritkán alakul ki az összes tünetegyüttes, azonban hasonló tüneteket produkálnak ezzel a betegséggel diagnosztizált személyek, mint a majmok. Társadalmilag nem elfogadott szexuális megnyilvánulásaik vannak (mindent megérintenek, megnyalnak), hiperszexuálisan viselkednek. Ugyancsak jellemző a sérült emberekre a memóriazavarok megléte, fokozott étvágy, illetve evési zavarok, mint például a bulimia nervosa. Érzelmi megnyilvánulásaik csekélyek, viselkedésükre hasonlóképp jellemző a passzivitás. Képtelenek voltak felismerni, és érzelmeket kapcsolni a különféle tárgyakhoz, személyekhez (vizuális agnózia).

A szindróma egyes tünetei megjelenhetnek kiterjedt kétoldali halántéklebeny sérülés, herpesz, encephalitis, vagy degeneratív demenciákkal járó betegségek (Alzheimer-kór, Pick-kór), agyi-érrendszeri megbetegedések, és post-traumatikus etiológiák következtében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oatley, K., Jetkins, J. M. (2001). Érzelmeink. Budapest, Osiris Kiadó. ISBN 963-389-038-1
  • Carroll, B. T., Goforth, H. W., Carroll, L. A. (1999). Anatomic Basis of Klüver-Bucy Syndrome. Journal of Neuropsychiatry and Clinical Neurosciences, 11. 116.
  • Gaul, C., Jordan, B., Wustmann, T., Preuss, U. W. (2007). Klüver-Bucy syndrome in humans. Nervenarzt, 78. 821-823.