Kisfalud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisfalud
Kisfalud címere
Kisfalud címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Kapuvári
Kistérség Kapuvári
Jogállás község
Polgármester Ódorné Árvai Margit[1]
Irányítószám 9341
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 760 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 50,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisfalud  (Magyarország)
Kisfalud
Kisfalud
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 06′ 00″
Kisfalud  (Győr-Moson-Sopron megye)
Kisfalud
Kisfalud
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Kisfalud község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern nádfedeles parasztház

Magyarország északnyugati részén, Kapuvártól 11 km-re helyezkedik el. A Kis-Rába folyó mentén, a Rábaköz délnyugati részén, Kapuvártól 9 km távolságra, a Kapuvár-Szombathely fő közlekedési út mentén épült ki. A falu közúton könnyen megközelíthető, vasútállomás legközelebb 7 km-re Beleden, valamint Kapuváron van. Neve alapján feltételezhető, hogy az egykori település igen csekély kiterjedésű lehetett. A Kis-Rába folyó kettészeli a települést, majd elágazva annak egy részét szigetbe zárja. Földrajzi helyzetéből adódóan a Kis-Rába szabályozása előtt a művelhető földek vizenyősek, áradásosak voltak, azaz növénytermesztésre kevésbé alkalmasak. A szabályozás után a mély rétegű öntéstalajon a növénytermesztés is fejlődésnek indult, de elsődleges maradt a gyümölcs-és zöldségtermesztés.

Története és mai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisfalud első írásos említése 1237-ből maradt fenn Kázmér néven. Középkori birtokosai a Csák nemzetségből leszármazott Kisfaludy család, amely 1543-ban Pál személyében alispánt adott a vármegyének. Kisfalud községnek ő volt az egyedüli birtokosa az 1560-as évekig. Halála után két nővére, Ilona (Niczky Ferencné) és Borbála (Újszászy Györgyné) bírta a közsé-get, amikor Pál fia, Balázs személyében nagy tehetségű egyéniség vette át a birtok ügyeinek intézését. A férfiágon kihalt mihályi Csákyak vagyonát vásárolta meg, a Ládonyi Zsuzsannával kötött házassága után pedig a ládonyiak birtokainak (Mihályi, Gyóró) nagy részére tette rá a kezét. Kisfalud a 16. században igen szegény település volt, pedig a kisfaludi jobbágyság – különösen a 17. század folyamán – nagy szorgalommal irtotta az erdőt és a falu használatlan földjén, ill. a kiirtott erdők helyén gyümölcsöskerteket alakítottak ki. A földesurak azonban a terjeszkedésnek ezt az egyetlen módját is tiltották. 1588-ban az adóterhek miatt 23 jobbágy-és zsellércsalád vonult ki a faluból, hogy adómentes, szabad földön építkezzen.

A rk. templom

Az 1594. évi török pusztítás Kisfaludot sem kímélte, 1604-ben egyetlen lakott jobbágyházat találtak benne. A 17. században lakóinak legnagyobb része evangélikussá lett, 1683-ban a Bécs ellen vonuló török seregek, 1704-ben labanc rácok dúlták fel a falut. A 18. században az addig kizárólagos Kisfaludy-földesuraság mellett a Káldy, Béri Balogh, Rátky, Farkas, Angyal-családok is birtokosok lettek. A Káldy-féle birtokrészt Niczky György szerezte meg, aki Kisfaludy Zsigmondtól is tekintélyes ingatlanokat vásárolt. 1777-ben birtokaik arányában kiosztották a közös legelőket és erdőket a birtokos nemesek között. A Farkas kanonok által Kisfaludon építendő templomhoz a középbirtokosok adták a telket a temető mellett. A kisfaludi jobbágyoknak a 18. század közepén még 600 darabból álló juhnyájuk volt, amelyből 1828-ra már semmi sem maradt a korlátozó intézkedések hatására. Tovább élt a gyümölcstermesztés, kialakult a háziipar jellegű faipar, híres faragók laktak itt ekkor. 1848-ban evangélikus harangtorony épült. Az 1848-49-es szabadságharcban 19 kisfaludi harcolt.

1885-ben Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1924-ben sportegyesület alakult. A II. világháború 43 hősi halottat követelt a falutól. 1945-ben 118 földigénylő között 302 kh. földet osztottak ki. 1965-ben művelődési ház épült. 1973-ban egyesítették a települést a szomszédos, szinte egybeépült Mihályival.

Az 1989-es népszavazás eredményeként Kisfalud visszanyerte önállóságát, 1990. január 1-jétől ismét önálló település. A község számára a postai, az orvosi, gyógyszertári, bolti és vendéglátóipari ellátás biztosított. Több mint 20 éve rendelkeznek vezetékes ivóvízzel, közel egy évtizede a földgáz-hálózat is kiépült. A föld mélyében a falu alatt jelentős mennyiségű szén-dioxid van, ezt a helyi gázüzem termeli ki és továbbítja Répcelakra. A kiaknázott kutakban termálvizet, gyógyvizet és kristályvizet találtak. Ezek hasznosítása a jövő feladata.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus harangtorony
  • Szentháromság szobor
  • Római katolikus templom

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Kelemen Endréné irásának átdolgozásával.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kisfalud települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]