Kilíkiai jegenyefenyő
|
|
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Abies cilicica (Ant. et Kotschy) Carr. |
A kilíkiai jegenyefenyő (Abies cilicica) Anatólia déli részéről származó, Magyarországon gyűjteményes kertekben látható örökzöld.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése, élőhelye [szerkesztés]
A Toros-hegység mészkőbércein, cédrusokkal elegyesen nő.
Megjelenése [szerkesztés]
Jó helyen 15–50 m magasra nőhet. Koronája karcsú, kúpos; gyakran tornyos alakot ölt, mivel oldalágai meredeken ereszkednek. Világosszürke kérge sokáig sima, később mélyen berepedezik. Érett hajtásai sárgásbarnák.
Az európai fajok többségétől jól megkülönböztetik hosszabb tűi és nagy, vöröslő vagy ritkábban zöldes, sárgás árnyalatú, rejtett felleveles tobozai.
1,5–4 cm-es tűlevelei az alsó részeken fésűszerűen síkba hajlanak, a hajtástengely fölött pedig előre – ezek kissé rövidebbek. A levelek ívesen hajlottak, csúcsuk párhuzamos élből lekerekedő vagy finoman kicsípett. Alsó oldaluk fehérszürkén (nem ezüstösen) két sávos, de (jellemzően a csúcs alatt) a felső oldalon is van egy sor légzőnyílásuk. A 16–30 cm hosszú tobozok hengeresek; felleveleik csúcsa olykor kissé kiáll.
Életmódja [szerkesztés]
Meszes talajon is szépen fejlődik. Fiatalon kissé fagyérzékeny, mert korán fakad. A szárazságot jól tűri, de igazán jól csak nedvesebb környezetben gyarapodik.

